266 ezer aláírást gyűjtött össze a Momentum Mozgalom, hogy népszavazást írjanak ki Budapesten az olimpiai pályázat visszavonásáról, vagy nem visszavonásáról. A kormány ugyan össznemzeti ügyként tekintett az olimpiára, ám a városlakók véleményét már nem kérte ki a pályázásról: kivárta, összejön-e a 130 ezer aláírás, majd visszavonták a pályázatot. Az így nevet szerző Momentum Mozgalom a leadás után országjárásba kezdett, hogy a végére érve a terv szerint párttá alakuljanak.

Szegeden, ahol először jött össze a helyi alapszervezet egy mozitermet töltöttek meg az érdeklődők, ám végül arról szóltak a hírek, hogy egy-két megjelent ember a momentumos Mécs egyik írását osztogatja, amelyben Mécs és a momentumosok szerint a pökhendi, vidékieket lenéző budapestieket figurázza ki, felnagyítva a sztereotípiát. Tökéletes témát adva a kormánymédiának és a fideszes trolloknak, akik úgy tesznek, mintha nem értenék az iróniát, és azt terjesztik, az írás komoly, és Mécs valóban lenézi a vidékieket. Kétségtelenül magas labda, le is csapják a kormányoldalon. 

Elmentünk Komáromba, ahová a következő megjelenését, nyilvános fórumát, beszélgetését szervezte a Momentum. Furcsa helyszín volt, a város szélén egy ipari/mezőgazdasági telepen, rossz úton kellett forgolódni, az utolsó pillanatig biztosan voltunk benne, hogy rossz helyen vagyunk. Megérkezve a Gokart pályával összekötött kávézóba el is mondták a helyiek, legutóbb Bödőcs lépett fel itt, de amikor befordultak a mezőgazdasági útra azt hitte, valami tartozást akarnak rajta behajtani.

Délután ötre össze is jött körülbelül 25-30 érdeklődő, plusz majdnem ennyi újságíró, tévés. Az egész nagyon szürreális volt az elején, mindenki zavarodottan lépkedett jobbra-balra, miközben az asztaloknál már ültek kis csoportokban, hogy beszélgessenek a momentumosok az érdeklődő, többségében fiatalokkal, közben fotósok és újságírók vették őket. Nem hagyományos frontális politikai fórum volt, nem állt ki senki, hogy beszédet mondjon, a molinósok megjelenésével pedig még a felvezető, bemutatkozó szöveg is elmaradt.

A forgatókönyv az lett volna, hogy az elején tartanak egy bemutatkozást a momentumosok, aztán összeülnek ilyen ötfős csoportokba, hogy beszélgessenek 5 téma (oktatás, egészségügy stb.) mentén helyi és országos ügyekről, problémákról. De az elején természetesen a három megjelent aktivista volt a főszereplő, akik molinót feszítettek ki. A momentumosok próbálták valahogy kezelni, nem sok sikerrel. Egyikük fel akarta hajtani a molinót, hogy ne látszódjon, ám az ott megjelenő fideszes önkormányzat főtanácsadója, Radics Gábor hangosan állt védelmükre, hangosan kérte számon a demokráciát.

A három aktivista közül kettőt már arcról felismertem a legutóbbi Juhász Péter ellen szervezett kifütyülős akcióból. Beszélgettünk is velük néhány mondatot, kérdeztük, hogy ki fizeti a benzint a vidéki utaknál, illetve, hogy ők tényleg úgy gondolják-e, hogy Mécs írása nem irónia. De kiderült természetesen, hogy ők csak egy baráti társaság, akik ezzel ütik el szabadidejüket. Egyikük azt mondta, hogy lehet, hogy ironikus Mécs írása, és ha leülhetne vele egy félórára, akár tisztázhatnák is. Addig viszont inkább járják az országot molinókkal, szórólapokkal. Elmondásuk szerint őket nem fizeti senki, teljesen spontán szervezik ezeket az akcióikat. A szegedi momentumos rendezvényt egyébként egy fidelitasos aktivista zavarta meg.

A kezdeti jelent után, mielőtt az asztalnál a csoportok elkezdhettek volna beszélgetni, az első egy órában a kávézó különböző pontjain két-háromfős csoportokban vitatkoztak leginkább két témában a néhány olimpiapárti helyi és egy-egy momentumos arc: olimpia és Mécs írása. Egy helyi testnevelőtanár és barátja például azt mondták, ők így már nem láthatnak a saját szemükkel olimpiát, mert elvették tőlük. Más feltette, hogy nem vezette rossz szándék ezeket a fiatalokat, csak nem mérték fel a súlyát a kampányuknak. Bombaválasz volt erre egy másik olimpiapárti helyi úrtól:

A zsidók is azt hitték, hogy jót csinálnak, amikor keresztre feszítették Jézust.

A momentumosokat kérdeztük, hogy van-e valami stratégiájuk ezeknek a megjelenő trolloknak a kezelésére, de csak annyit mondtak, ez van, számítanak rá, de nem akarnak vele különösebben foglalkozni.

Amúgy volt, aki végigfotózza az érdeklődőket szinte egyesével, hogy meglegyen, ki jelent meg. Az egyik mindenkit kérdezés nélkül végigfotózó éppen az önkormányzat főtanácsadója volt. 

Egy középkorú párt leszámítva fiatalok voltak az érdeklődők, egyetemista korúak, és többségében éppen egyetemre, mesterképzésre járók voltak. Egyikük elmondta, érdekelte a politika mindig is, de nem talált olyan pártot, ami szimpatikus lenne neki, amihez lett volna kedve csatlakozni helyi szinten. Szimpatikus volt neki ez a mozgalom, tetszik neki, ahogy beszélgetnek, összeszedik a problémákat. Ő aktívan részt akar venni majd benne.

Ahogy a tévéstábok elmentek, a beszélgetések, viták csendesebbek lettek. A momentumosokkal nem szimpatizálók egy külön asztalnál beszélték meg, hogyan veszítettük el az olimpia lehetőségét, és az egész délután furcsaságát tökéletesen bemutatandó: a mindenkit végigfotózó önkormányzati tanácsadó beült az egyik momentumos vitacsoportba megvitatni az élet dolgait. Az asztaloknál aztán helyi ügyekről volt szó: az óvodák itt is túlterheltek, a tanárok véleményét senki nem hallgatja meg, az albérletárak pedig magasak.