Julius Ceasar említése volt a legváratlanabb elem Orbán Viktor március 15-i beszédében, amelynek hátterében a tévén keresztül visszafogottan, de hallhatók voltak az ellenzéki sípolások.
A Római Birodalmat a köztársaságból lényegében a császárságba átvezető dictator sokféle értelmezésre lehetőséget adó felidézését Orbán az elkerülhetetlen változás intő jeleként használta: elvégre a köztársaságiak által épp 2061 éve elkövetett gyilkosság az új időkkel szembeni kétségbeesett akció volt, és nem is állíthatta meg a változást.
A lengyelek köszöntésével induló beszéd – Orbánnál ennek most tavalyhoz képest újabb jelentősége van, miután a lengyel kormány megorrolt a kormányfőre Donald Tusk újraválasztása miatt – meglepő nemzetkarakterológiai fejtegetéssel folytatódott:
„Minden nemzet úgy ünnepel, ahogy jelleme adja. Van, aki fesztivált rendez és van, aki partit ad. A mi tavaszköszöntő ünnepünket körüllengi valami derűs komolyság.”
Ezután elnagyolt történelmi képekbe csapott át: a tatárok, az Oszmán Birodalom, a Habsburgok, a Szovjetunió már kimúltak, mi viszont itt vagyunk. "Március 15. a cáfolhatatlan bizonyíték, hogy mi voltunk vagyunk és leszünk, ez a mi diadalunk" – mondta Orbán, bár nem derült ki, hogy az említett nagyhatalmak bukásában mennyi szerepük van a magyaroknak.
Az aktuálpolitikai utalásra csak később tért rá, bár az "álomgyilkosság" szó beleszövése az egyik mondatába már egyértelmű utalás volt a Momentumra, a párt említése nélkül is.
Orbán nemzeti gerincívről, vérvonalról beszélve szerényen szólt szerepéről: "Nem állhat szándékunkban és nem is állhat módunkban meghatározni és megtervezni utódaink sorsát" – elvégre Petrovics nagypapa is inkább mészárosként képzelhette el unokáját, mégis Petőfi Sándor lett belőle – hozott példát az élet kiszámíthatatlanságára.
"Nekünk az a feladatunk, hogy olyan országot adjunk át gyermekeinknek, hogy soraikból elő akarjanak és elő tudjanak lépni olyanok, akik meg tudják vívni szabadságharcukat." "A mi feladatunk megtartanunk nekik a nemzetet, megőrizni az országot és fogódzót adni, amely eligazítja őket, hogy mit kell tenniük" – mondta, remélve, hogy köztük vannak a még rövidnadrágos, copfos, esetleg óvodás későbbi márciusi ifjak, "a jövendő Petőfik, Kossuthok, Eötvös Józsefek, Deák Ferencek."
Orbán csak ezek után tért rá beszédének brüsszeli lényegére: „most is a lázadás állapotában vannak Európa népei. Jelek vannak, amelyek üzenik: baj van a birodalomban."
Ugyanolyan bajok, mint 169 éve: Akkor a hatalmasok "megtagadták a nemzetektől a jogot, hogy átalakíthassák nemzetüket újraszőhessék gazdaságuk szövetét, kultúrájuk kaput nyithasson az új gondolatok előtt. A béke szent szövetségét hozták létre...de ez a szabadság ellensége lett, az álszentek szövetségévé vált."
Az akkori álszentszövetséget le is fordította a hallgatóságnak maira: "a brüsszeli bürokraták, a liberális világmédia és a feneketlen bendőjű tőke" szövetségével szemben van ma lázadás. "Először az angolok, aztán az amerikaiak. És ebben az évben jön a folytatás" – figyelmeztetett, a március 15-i holland, az áprilisi francia és az őszi német választásokra utalva.
"Ma még lehetséges az európai birodalmat mélyen és rendezetten, békében alakítani", de ehhez "Brüsszelben le kell dobni az álszentség maskaráit. A szép elvek mögé bújtatott machinációknak véget kell vetni."
Elsorolta az európai és magyarországi feladatokat:
Ezért
a hatalmat továbbra is a nemzeti erők kezében kell tartanunk
– adta ki már a 2018-as választásra utaló jelszavát Orbán, rátérve arra, amiért a hallgatóság java megjelent a Nemzeti Múzeum előtt: az egység megőrzésére.
A sípoló tiltakozókat csak futtában említette meg, hallható nevetést aratva: "Bolond lyukból bolond szél fúj", "könnyű lenne ezt mondani rájuk" – de hozzá tette: a sípolók, a kis pártok lökdösődése nem számít, csak a magyar nemzet, annak a szintjén kell politizálni. Ezzel ismét jelzte: ennek letéteményese csak a jelenlegi kormány.
„Visszavertük az Európát ostromló népszavazást és lefogtuk a kapukat nyitogató brüsszeli kezeket" – mondta, vélhetően népvándorlásra gondolva a nyelvbotláskor.
"Nem vagyunk szolgái se magyar, se idegen hatalmasságoknak. Munkát adtunk magyarok százezreinek, a családokat megerősítettük. Valódi nemzeti egységet teremtettük, az álszentek szövetsége, fenyegetése és tiltakozása ellenére" – ez a mondat az egyetlen, ahol alig észrevehetően, de felfedezhető a Simicskára való utalás. A Jobbik még ennyire se jött elő, ahogyan konkréten a többi ellenzéki sem.
Bár miközben azokat nem említette meg, figyelmeztette híveit: "nincs olyan egység, amelynek fenntartásáért ne kellene nap mint nap megdolgozni. Soha sincs kész ország, soha semmit nem adnak ingyen. A versenytársak nem adnak át önszántukból semmit."
Az egységet nekünk kel működtetni, minden nap tovább és újra építeni. A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” – zárta le a beszédet, amelyet hosszas taps kísért.