Az iskola csak újratermeli a funkcionális analfabétákat azzal, hogy nem tanítja meg a diákokat rendesen szöveget értelmezni. Ezt a képességet már az óvodában fejleszteni kellene, és negyedik osztály után is szükség lenne a folytatásra. Külön olvasókönyv kéne fiúknak és lányoknak, a pedagógusok pedig ne a magyartanárra mutogassanak, ha a gyerek nem ért meg egy szöveget. Az Abcúg riportja.
A magyar diákok az utolsó ötödben végeztek szövegértésből a legutóbbi PISA-teszten. Ez az eredmény azért is rendkívül fontos, mert ma Magyarországon a felnőtt lakosság nagyjából 25-30 százaléka funkcionális analfabéta. Az iskolának pedig szinte kizárólagos szerepe van abban, hogy ez a szám csökkenjen, a megelőzés sokkal fontosabb lenne, mint utólag beavatkozni, ennek ellenére a közoktatás rendszeresen újratermeli ezt a 25-30 százalékot, azzal, hogy úgy engedi ki a falai közül a gyerekeket, hogy nem készíti fel őket a mindennapi írásbeliségre. Már az óvodában kéne kezdeni a szövegértés fejlesztését. Az ugyanis, hogy valakiből milyen olvasó lesz, nagyobb részt már azelőtt eldől, hogy megtanulná az első betűt az iskolában.
Ezt Steklács János mondja, aki a Pallasz Athéné Egyetem Pedagógusképző Kar dékánja, kutatási területe többek között a szövegértő olvasás képességének fejlesztése. Ő azt támogatná, ha az alapképességek oktatását minél tovább húznák, ne érjen véget a folyamat a 4. osztály végére. A másik fontos dolog lenne, hogy a szövegértés tanítását az egész iskolarendszer fogadja be.
A szövegértés azért is nagyon fontos kulcsképesség, mert ha az nem megy, az negatívan befolyásolhatja az egyéb ismereteinket is. Beszédes példa erre a PISA matektesztje, ahol a gyerekek 70 százaléka a szöveges feladatoknál bukott el.
Évek óta tudjuk, hogy a lányok jobbak a fiúknál szövegértésből, ezt mutatják a magyar PISA eredmények is. Finnországban erre külön figyelnek, ezért külön tankönyv készül a két csoportnak. Ezzel Steklács Jánosék is próbálkoznak, az új tankönyvekben már figyelnek rá, hogy egy-egy téma lányosan vagy fiúsan jelenjen meg, ezzel is segítve az olvasást és a szövegértést. A lényeg, hogy olyan szöveggel kell megszólítani őket, ami motiváltabbá teszi őket az olvasásra. A dékán szerint a magyar kötelező olvasmányok erre ma nem alkalmasak. “Ezek a történetek iskolás korban leginkább senkinek sem valók, de a lányoknak meg pláne nem. Talán a Lassie hazatér az utolsó, ami lányosnak tekinthető” – mondja.
Steklács János úgy látja, hogy a tantervek nem befolyásolják számottevően, hogy milyen a gyerekek szövegértési képessége, a tankönyvek viszont igen. Ha egy gyerek ugyanis folyamatosan olyan szövegeket olvas a tankönyvben, amit nem is ért, az befolyásolhatja a szövegértési képességeit. Az eredményét rögtön rontja, de még ráadásul frusztrált is lesz attól, hogy nem érti, ami előtte van. Ettől pedig a motiváltsága is csökkeni fog. Mint annak az ötödikes kisfiúnak, aki hiába tanulta egész hétvégén a környezetismeretet, és mondta fel szóban a tananyagot helyesen, a dolgozata mégsem sikerült, mert nem értette, hogy mit kérdeznek tőle.
“Ez egy létező jelenség, egy szakmai probléma. Egy tankönyvírónak tudnia kell normálisan megfogalmazni a mondandóját, egy lektornak pedig ki kell tudnia szűrni az ilyen visszásságokat. Ahogy van olyan vízvezetékszerelő, aki úgy illeszti össze a csöveket, hogy köztük mégis átcsöpög a víz, úgy a tankönyvírók között is van olyan, aki nem jól végzi a munkáját” – mondja a dékán. Szerinte egy normális tankönyvben nem maradhatna nehezen értelmezhető szöveg. Sokkal több időt kellene hagyni egy tankönyv megírására, nem szabad kapkodni, meg kell várni, hogy olyan szerzők és lektorok írják a könyveket, akik a gyerekekhez és az elmélethez is értenek.
Szerinte az egy nagyon helytelen pedagógusi hozzállás, amikor azzal vágunk vissza egy ötödikes gyereknek, aki nem ért meg valamilyen szöveget, hogy már alsóban meg kellett volna tanulni olvasni. A “nem az én dolgom, hogy most megtanítsam neked a szövegértést, az a tanító és a magyartanár dolga lett volna” – a lehető legrosszabb, amit egy tanár mondhat a diáknak, Steklács szerint ugyanis a szöveg minden tanárhoz hozzátartozik, ugyanúgy a fizika tanárhoz, mint a matekhoz vagy a történelemhez. Szerinte minden tanár olvasástanár is, legfeljebb nem jó olvasástanár, ha nem tud erről, vagy nem veszi ezt figyelembe.
A Pallasz Athéné Egyetem Pedagógusképző Karján indítottak a tanároknak egy olyan továbbképzést, amiben azokat a módszereket mutatják be nekik, amivel elérhetik, hogy az adott tantárgyhoz tartozó szövegeket minél jobban megértsék a gyerekek.