Csalódottság sugárzik Nádas Péter Hvg-nek adott interjújából, nem csak Magyarország, de a világ helyzetével kapcsolatban is. A 75 éves, Kossuth-díja mellett számos kitüntetéssel illetett író válaszaiból legfeljebb annyi optimizmus olvasható ki, hogy egyszer visszafordul a magyar társadalom az orbáni rezsim zsákutcájából, bár polgárság és öntudatos állampolgárok széles tömege nélkül oda újra és újra visszatér majd, ahogyan eddig is.

A legújabb könyve, a saját életét ezúttal alapul vevő Világló megjelenése apropóján meginterjúvolt Nádas megnyilatkozásai megmagyarázzák, miért is lehet a jelenlegi magyar helyzet olyan, amilyen. Ezek többségével nem vitatkoznának a kormánypártiak sem, más kérdés, hogy más következtetést vonnának le, mint Nádas. Jöjjenek előbb ezek a kijelentések, kiragadva őket a kontextusból:

• A gondoskodó államot (Nyugaton) a liberális gazdaságpolitika éppen úgy leépítette, mint (Keleten) a szociális egyensúlyra építettet.

• Demokratikus politikai ellenőrzés nélkül a kapitalizmus csupán esetileg és helyileg egyeztethető össze az értelemmel.
• Immár sehol sem a politika irányítja a gazdaságot, hanem a globális gazdaság irányítja a helyi politikát.
• A pénzügyi válság sokkja is kevés volt ahhoz, hogy az európai kormányok elhatározzák magukat, és globális módon törvénykezzenek, hiszen csak így lehetne megfékezni a globális tőkét az esztelen buborékfúvásban.
• Külföldön élve egy pillanat alatt válik semmivé a vendéget övező tisztelet és szeretet, ha valaki kilép a saját szerepéből, és nem akar hazatérni.
• A demokratikus Európa nem mehet szembe a legitim magyar választói akarattal, bármilyen lesújtó véleménye is legyen egy antidemokratikus, és antiliberális rezsimről. 
• Orbán Viktor kiválóan felismerte, hogy az unió kolonialista szemléletével szemben meg kell teremtenie a magyar polgárságot, ha kell protekcionista alapon.

Kormánykompatibilitás szempontjából határeset az a kijelentés, miszerint: „A rezsimek egyelőre leválthatók. Nálunk persze, ellenzék híján ez nehezebb.”

A kormány retorikájába illeszkedő lehetne az is, hogy „a rendszer legnagyobb vesztesei – a munkanélküliek, a kirekesztettek, a multik gyártósorain ájulásig dolgoztatottak” – már ha ez nem az Orbán-rezsimről, hanem az elmúltnyolcévről szólna, és ha Nádas nem azon keseregne, hogy épp ez a réteg az, amely még erőszakosabb rendszert akar, mint amilyen eddig kiépült.

Ami viszont sehogyan sem kormánykonform: „Azok a személyek, akik ma az országot irányítják, egykor személyes okokból hagyták el a vidéket, ma pedig politikai számításból hagyják megdögleni. Magyarország néhány alulfejlett város. A köztük lévő területek pedig hálóhelyek, ahol az állampolgárok munka és kultúra híján orientálatlanul bolyonganak.”

Trump győzelme Nádas szerint korszakváltást jelez, de van még fék és ellensúly az amerikai rendszerben, „az elnök egyelőre nem császár.” Magyarországnak azonban nincs miért örülnie Trump győzelmének, ahogyan a kormány teszi: „a korszakváltást Kelet-Európa zsörtölődve követi, pedig a fejletlen civil társadalom és intézményrendszer kiszolgáltatottá teszi. Harmadszor akad el a modernizáció, a demokratikus szakasz után megint alacsony hatásfokkal modernizálható antidemokratikus rezsim jön” – és ez így is marad, mert az állam nem akar állampolgárokat, csak „embereket”, nincs polgárság, amit Orbán tévedésből akar protekcionista módon megteremteni. „A versenyen kívül alapított cégek egyik pillanatról a másikra omlanak össze, ha elengedi kezüket a gondoskodó állam.”

Nádas szerint Orbán remekül használja ki az EU adta kereteket: eszes emberként kiismerte a brüsszeli politizálás trükkjeit, ha a lényegét nem is. Azt viszont jól látja, hogy Orbán bármikor be tud vonulni az Európai Néppárt védőszárnyai alá – mert fontosabbak a pártpolitikai, mint a demokratikus szempontok. Ez viszont igaz a szociáldemokratákra is. Így hát naivitás az ellenzéktől, ha azt hiszi, hogy Brüsszel megvédi Magyarországon a demokráciát.