Minden harmadik magyar külföldre menne tanulni vagy dolgozni, előbbi azonban még mindig csak a közép- és felső középosztály kiváltsága. A legnépszerűbbek az osztrák, a német, az angol és az amerikai egyetemek. Mióta teljesen átlagos, hogy egy erős gimnázium jómódú diákjai külföldön tanulnak tovább, az újonnan érkezőknek is könnyebb dolga van: egy egész kontingens magyar diák várhatja őket a választott egyetemen. Az Abcúg írása.
A kormányzati és európai uniós pénzből működő Új Nemzedék Központ felmérése, a 2000 óta négyévente elvégzett ifjúságkutatás legfrissebb, 2016-os eredményei szerint országosan a megkérdezett 15-29 éves fiatalok 33 százaléka, azaz minden harmadik tervezi, hogy külföldön tanuljon vagy vállaljon munkát. Akik mennének, azok a jobb megélhetés miatt tennék ezt, akik maradnának, azokat leginkább a családjuk tartja itt.
Hogy a téma mennyire napirenden van, jól mutatja, hogy elég sok fórumon lehetett informálódni a tanulmányi migrációról az elmúlt hónapokban. Február végén rendezte az Agyelszívás – Tanulmányi migráció című beszélgetést a Menedék Egyesület: itt Kováts András és Soltész Béla migrációkutatók beszélgettek Greskovits György szociológussal, a középiskolásokat külföldi továbbtanulásra felkészítő Milestone intézet egyik alapítójával. A Milestone-hoz hasonló profilú Engame Akadémia pedig két kutatást is készített azóta külföldön tanuló vagy erre készülő magyar diákokról. Az elsőt arról, hányan is vannak és hol tanulnak, a legfrissebbet arról, miért, vagy miért nem jönnének haza.
Bár sokan vágynak rá, a külföldi továbbtanulás még mindig csak a közép- és a felső középosztály kiváltsága. Persze, nem a féléves Erasmus ösztöndíjra kell gondolni, hanem a közvetlenül az érettségi után, külföldön elkezdett és befejezett egyetemi tanulmányokra, és persze valahol Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban.
A tandíj és a kinti élet költségei nem az elsők a felmerülő kiadások közül, ha egy középiskolás gyerek eldönti, hogy külföldön akar továbbtanulni. Ahogy a Menedék szervezte beszélgetésen Kováts András is fogalmazott, a migráció egyik tipikus jellemzője, hogy a tömeges kivándorlási szándékra rákapcsolódik egy komplett iparág – ezek lennének a tanulmányi migráció esetében a diákok külföldi egyetemekre való kijuttatását vállaló oktatási profilú cégek: a Milestone, vagy legnagyobb hazai versenytársa, az Engame. Ezek a cégek már a középiskola első évétől indítják képzéseiket, amik a külföldi egyetemi felvételire készítik fel még itthon a diákokat. Ezekből egy tanév intézménytől függően akár 300-500 ezer forintba is kerülhet.
“Azokban a közegekben, ahol mi mozgunk, most már természetes dolog az, hogy valaki külföldi egyetemre szeretne jelentkezni” – magyarázta Greskovits György, a Milestone egyik alapítója. A közeg itt főleg a budapesti gimnáziumokat jelenti, ahol, mint az korábbi cikkünkből is kiderült, lassan mindenki ismer valakit, aki valamelyik külföldi egyetemre jár éppen, vagy járt.
“A hálózatosodás is egy tipikus migrációs mintázat” – magyarázta Kováts András. Szerinte és Greskovits szerint is eljutott a Magyarországról az Egyesült Királyságba vagy Amerikába irányuló tanulmányi migráció oda, hogy a kivándorló diák már egy ismerősi hálózaton keresztül jut ki, és kinti boldogulásában is ez a hálózat segít neki.
Magyarország-kritika, magasabb színvonalú egyetemi oktatás iránti vágy, az idegen nyelvű környezet előnyei, a nemzetközi kapcsolatrendszer szerzésének reménye, lehetőségek tágabb horizontja. Ezeket a motiváció-forrásokat látja leggyakrabban a Milestone diákjai körében Greskovits, és szerinte általában is ezek viszik külföldi egyetemekre a magyar diákokat.
Akiknek sikerül a felvételi valamelyik külföldi egyetemre – a beszélgetésen a University of Cambridge jött szóba -, az az első néhány kint töltött hónapban mély vízbe kerül. Mivel Magyarországon egy erősen homogén társadalmi környezetben nőttek fel, Greskovits György szerint alapvető identitáskérdésekkel szembesülnek a fiatalok egy multikulturális környezetet jelentő brit egyetemen – “bekerülnek egy közegbe, ahol sok mindent újra kell gondolni, amiben eddig biztosak voltak” – magyarázta.
Greskovits szerint az első karácsonyi hazalátogatáskor “rakják helyre magukat” a diákok, ettől kezdve második otthonnak tekintik az egyetemi városukat, és innentől kezd épülni bennük egyfajta kettős identitás.
Nagy szerepe van a lelki jólét megteremtésében a már ott tanuló magyar hallgatókból álló kisebb-nagyobb csoportoknak, amik valahol félúton vannak a spontán, praktikus alapon kialakuló és a tudatosan szervezett körök között.
A Milestone-hoz vagy az Engame-hez hasonló felkészítő képzéseket tervező cégek egyik lényege, hogy sokat fektetnek az alumni-hálózatuk kialakításába, akik aztán új diákokat hoznak a képzésbe, a frissen kikerülőket pedig támogatják a külföldi egyetemeken. Ezek a barátságok később akár szakmai kapcsolatokra is lefordíthatóak.
Az, hogy a kivándorló diákok a tanulmányaik befejeztével külföldön maradnak-e, vagy hazajönnek, attól függ, hogy mennyire tudnak és akarnak-e egyáltalán egyensúlyozni a kint tanulással töltött évek alatt az ottani és az itteni világuk között. “Ha valaki nagyon meg szeretné vetni kint a lábát, akkor ide a múltba jár haza. Van viszont, akinek a külföldi tanulmányai jelentenek egy hosszú kalandot, de közben folyamatosan dolgoznak azon, hogy az itthoni kapcsolatrendszerük megmaradjon és akár fejlődjön is.
Greskovits szerint az egyensúlyozás még nem nagy kihívás az egyetemi évek alatt, ilyenkor ugyanis a nyarat sokan teljes egészében Magyarországon töltik, legalábbis azok, akik a Milestone látókörében vannak. Sokan itthon szerzik az első szakmai tapasztalatokat is, gyakornokoskodni ugyanis itt könnyebb – mondta Greskovits. Ha azonban az egyetem után külföldön helyezkednek el, elindul egy távolodási folyamat a magyar társadalomtól.
A kivándorlás azonban nem egy statikus jelenség – hangsúlyozták a beszélgetésen jelenlévő migráció-kutatók, és ez a tanulmányi migrációra is igaz: Greskovits szerint a 2010-es években érettségiző generációnak “nincs fix hazatérése és nincs fix kintmaradása”.
“Van diák, aki elvégezte a birminghami egyetemet, hazajött, de épp akkor nem találta meg a számítását. Most Brüsszelben dolgozik egy think tank-nél, de ha hasonló feltételekkel itthon találna valamit, lehet, hogy hazajönne – de lehet, hogy csak egy időre” – magyarázta Greskovits.
Az Engame Akadémia már említett februári kutatásából kiderül, jelenleg is több mint 10 ezer magyar diák tanul külföldön, elsősorban amerikai és nyugat-európai egyetemeken.
Európai uniós és más nemzetközi statisztikai adatbázisok alapján az Engame kutatása arra jutott, hogy Ausztriában, Németországban és az Egyesült Királyságban tanul a legtöbb magyar diák, mindegyik országban közel kétezren. A tanulmányi migráció célországaiban pedig országtól függően 5-15 százalékkal növekedett a magyar diákok száma az elmúlt években.
Pontos adatok egyedül az Egyesült Királyságba felvételiző és felvételt nyert alapszakos magyar diákok számáról vannak, a brit Universities and Colleges Admissions Service adataiból látszik, hogy a 2015-ös évhez képest tavaly 11 százalékkal nőtt a brit egyetemekre jelentkező magyarok száma. A 2016-ban jelentkező 880 diák közül 65 százaléknak sikerült felvételt nyernie valamelyik brit egyetem legalább egy alapszakára. Az USA-ban tanuló magyar diákok száma is nőtt az elmúlt években. A 2015/16-os tanévben összesen 773 magyar diák tanult az országban valamilyen egyetemi képzésben, ami 7 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest.
Az Engame legfrissebb kutatása 500, külföldön – teljes képzésben – tanuló vagy az elmúlt három évben külföldi egyetemen végzett fiatal körében arról próbált tájékozódni: haza szeretnének-e jönni ezek a magyar fiatalok, és ha igen, mi hozná őket haza, ha pedig nem, akkor mi tartja őket külföldön.
A kutatás eredményeiből úgy tűnik, koránt sem egyértelmű, hogy aki külföldön tanult, az külföldön is marad. A megkérdezett diákok 40 százaléka válaszolta ugyanis, hogy tervezi a hazajövetelt, 30 százalékuk bizonytalan ebben, és csak 30 százalék mondta, hogy biztosan nem jönne haza. 89 olyan fiatal is volt a kitöltők között, aki nemrég végzett valamilyen külföldi egyetemen. Ennek a csoportnak meg egyharmada, körülbelül 30 ember már haza is költözött.
Úgy tűnik viszont, hogy legfőképp nem szakmai vagy karrier érvek miatt, hanem érzelmi alapon döntenek a hazaköltözés mellett, akik nem maradnak kint. A hazajövetel melletti három leggyakoribb érv a Magyarországon élő közeli családtagok, barátok és a magyarországi lakókörnyezet (az illető korábbi otthona, városa) jelenik meg hazavonzó tényezőként. Ezzel szemben a hazai szakmai lehetőségek miatt 7, az itteni életszínvonal miatt a megkérdezettek 1 százaléka költözne csak vissza.
Akik viszont külföldön maradnak, azok már nagyon is racionális okokból teszik ezt: a kutatás szerint a külföldön maradás mellett a kitöltők 70 százaléka szerint a külföldi életszínvonal, 61 százaléka szerint a külföldi szakmai lehetőségek és kapcsolatok, 49 százaléka szerint pedig a külföldi fizetési feltételek szólnak – derül ki a kutatás eredményeiből.