Egy friss törvénymódosítási javaslat értelmében a jövőben nem kéne minden tárgyat gyógypedagógusnak oktatnia az enyhén vagy középsúlyosan fogyatékos gyerekeknek, sőt a normál iskolákban is taníthatnának egyes tárgyakat a tudományterülethez köthető diplomával igen, de tanári végzettséggel nem rendelkező szakemberek. A cél a pedagógushiány mérséklése, a manőver sikeressége azonban több mint kétséges az irreálisan rövid véleményezési határidő miatt a tervezethez hivatalosan hozzászólni sem tudó érintett szervezetek és szakemberek szerint. Az Abcúg írása.
Alig több mint egy hete törvénymódosító javaslatcsomagot nyújtott be a kormány, egy rakás salátatörvény közé egy sor, az oktatást érintő komolyabb változást rejtve el.
Az érintetteket képviselő szervezetek négy, nagyjából a húsvéti hosszú hétvégét lefedő napot kaptak a javaslatok véleményezésére. A határidő április 18-án lejárt, ennyi idő pedig a javaslatról jobbára a sajtóból értesülő szervezeteknek és szakértőknek aligha volt elég a véleményezésre, így leginkább csak cikkünkben tudják kommentálni a módosításokat.
A módosító javaslatcsomagot magyarázó indoklásból kiderül, hogy a benyújtó Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) az országos szintű pedagógus- és gyógypedagógus hiány okozta problémákra reagálna ezekkel a lépésekkel. Több, a pedagógus-szakmát képviselő szervezet szerint viszont az elvárások lejjebb vitele nem jelent valódi megoldást a problémára, az oktatás minőségét viszont tovább rombolja.
“Pedagógushiány tényleg van, sőt, évekkel ezelőtt is volt, csak a probléma mostanra érte el a kormányzat ingerküszöbét” – mondta Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. Hozzátette: miközben főleg az informatika, a természettudományos tárgyak és az idegen nyelv területeken már most is látványos a tanárhiány, 8-9 éven belül a helyzet még rosszabb lesz – ennyi időn belül ugyanis a jelenlegi állomány egyharmada, 40 ezer pedagógus éri majd el a nyugdíjkorhatárt.
Mendrey szerint azonban a mostani javaslat, miszerint bizonyos tárgyakat tanári végzettség nélkül is lehetne tanítani az iskolákban, valójában nem oldja meg a pedagógushiányt. “Kevés a realitása, hogy egy biológus diplomával rendelkező egyén menjen majd középiskolába biológiát tanítani, vagy az informatikus informatikát, mert a munkaerő-piaci vonzóereje a tanári állásnak nagyon kicsi” – magyarázta a pedagógus.
A problémát rövid távon mérsékelni igazán azzal lehetne, ha visszatérhetnének az iskolákba tanítani a korábban a nyugdíjkorhatár elérésekor automatikusan nyugdíjazott pedagógusok – ezt mondja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSz) mellett a másik országos tanárszervezet, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) is.
Egy kormányrendelet értelmében most ugyanis az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor, akár év közben is kötelező nyugdíjaznia az iskolának a pedagógust, ráadásul a rendelet értelmében a helyére sem vehet fel senkit. “Az a pedagógushiány, amelyet a kormány most ezzel az elhibázott javaslattal akar megoldani, részben ennek a korábbi lépésnek az eredménye, amit a PSZ már akkor is kritizált” – mondta az Abcúgnak Galló Istvánné, a szakszervezet elnöke.
A mostani törvényjavaslat Galló Istvánné szerint azt hagyja figyelmen kívül, hogy a tanári pálya is egy szakma, amelynek megvannak a maga módszerei, fortélyai, amelyek elsajátítása nélkül nehéz a tanítást jól csinálni. “Lehet valaki jó biológus, de nem biztos, hogy pedagógusnak jó” – tette hozzá.
Jelenleg pedagógiai és pszichológiai tárgyakat egyáltalán nem kötelező hallgatniuk az egyetemen a nem tanári pályára készülőknek. Így jó eséllyel egy történész diplomát szerző hallgató ugyan tanárszakos társánál mélyebb történelemtudással, de nulla pedagógiai felkészültséggel kerül ki az egyetemről.
A törvénymódosító javaslat egy másik pontja értelmében az enyhén vagy középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulókat ezentúl gyógypedagógiai végzettség nélküli tanár is taníthatná rajzból, testnevelésből, énekből és informatikából.
Az ellátórendszerben eddig is dolgoztak a fogyatékos gyerekekkel olyanok, akiknek nem volt gyógypedagógusi szakképesítésük, épp a gyógypedagógus-hiány miatt. A mostani intézkedés üdvözlendő, mert azzal, hogy lehetőséget biztosít arra, ne csak gyógypedagógus taníthassa az olyan készségtárgyakat, mint a rajz, az ének vagy a testnevelés, legalizálja ezt a helyzetet
– magyarázta az Abcúgnak a Magyarországi Gyógypedagógusok Egyesülete álláspontját az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai kar tanára és a szervezet elnöke, Gereben Ferencné. Szerinte a szakma és az enyhén vagy középsúlyosan értelmi fogyatékos gyerekek ellátottsága nem csorbul azzal, hogy egyes készségtárgyakat nem gyógypedagógusok tanítanak.
Nemzetközi összehasonlításban általános gyakorlat, hogy nem minden tárgynál foglalkozik a sérült gyerekekkel gyógypedagógus. Az enyhe értelmi fogyatékos gyerekeket eleve integráltan iskoláztatják, ahol a készségtárgyakat nem gyógypedagógus tanárok tartják, a külön intézményekben tanuló középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek képzésében pedig ezek a készségtárgyak csak nagyon kevéssé jelennek meg.
A törvényjavaslat harmadik pontja szerint megszűnne a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyerekek érdemjegyes értékelés alóli felmentése. Így volt lehetősége például egy megállapítottan diszgráfiás tanulónak, hogy ne kelljen jegyet szereznie a helyesírására.
Az ezt megszüntető intézkedést így indokolta a javaslat benyújtója:
A felmentések alkalmazásával sem az iskola, sem a tanuló, sem a szülő oldaláról nincs motiváció a tanulási nehézségek leküzdésére, mely a tanuló jövőképe szempontjából rendkívül hátrányos. A tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és a minősítés alóli felmentés kivezetésével a felmentések helyett a hangsúly a fejlesztésre, a kompenzációra helyeződik át.
“Ha nincs felmentés, akkor mi lesz? Megbukik a tanuló?” – kérdezett vissza a kormányzati érv hallatán Gyarmathy Éva, klinikai és neveléslélektan szakpszichológus, akinek egyik szakterülete az atipikus fejlődésű – tanulási-, figyelem- vagy spektrumzavaros – gyerekek oktatása.
Gyarmathy szerint mindaddig szükség van a felmentés lehetőségére, amíg a pedagógusok nincsenek felvértezve azzal a módszertannal, ami a hagyományos módszerekkel nem tanítható gyerekek sikeres oktatását lehetővé teszi. Ezt a tudást jelenleg sehol nem kapják meg megfelelő mértékben a pedagógusok, pedig Gyarmathy szerint a jövőben szinte biztosan egyre növekedni fog a mostani közoktatás eszközkészletével nem vagy nehezen tanítható gyerekek száma. Egyszerűen csak azért, mert a 21. századi környezet már más viselkedésre hangolja rá a gyerekek agyát, mint amire az iskolai oktatásuk épül.
Gyarmathy Éva szerint a javaslat azt üzeni, hogy a tanulók a felmentés eredményeképp ellustulnak, és nem tesznek meg mindent a tanulási nehézségeik leküzdése érdekében. Ezt viszont erősen hibás elgondolásnak tartja a szakember. Szerinte a tanulási zavarokkal küzdő gyerekek úgy tudnak leginkább az iskolában érvényesülni, ha bizonyos területen sikertelenségre ítélt erőfeszítéseiket átcsoportosíthatják olyan területekre, ahol viszont nincsenek gondjaik.
A szakember évek óta azon dolgozik, hogy létrejöjjön Magyarországon egy módszertani központ, amely kifejezetten arra képezne pedagógusokat, hogyan tanítsanak iskoláikba, osztályaikba járó, atipikus fejlődésű gyerekeket. Gyarmathy hangsúlyozta: nem a fejlesztő pedagógusok munkája helyett, hanem mellett.
(Borítókép: Magócsi Márton/Abcúg)