A Fővárosi Ítélőtábla elé került kedden a tévesen fényevő-perként elhírestült büntetőügy, az agárdi kisfiú tragédiája. E. Benjámin másfél évesen,négy és fél kilósan halt meg hosszas szenvedés után 2013. április 14-én, amikor összeomlott a keringése.
A szülőket és az anyai nagyszülőket, még a mankóval járó nagymamát is bilincsben, vezetőszáron hozták az ítélőtábla dísztermébe. Ők már egy éve előzetes letartóztatásban vannak, azóta, hogy meghozták az elsőfokú ítéletet Székesfehérváron tavaly májusban. Az ottani bíróság 15 év börtönt szabott ki az anyára, E. Erikára, F. Balázsra, az apára, valamint E. Erika szüleire, E. Tiborra és E. Teréziára. Az elsőfokú ítélet szerint az együtt élő családtagok mindegyike bűnös "különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölésben."
Első fokon bűnösnek mondták ki a család által fogadott természetgyógyászt és a gyerekorvosukat is. Az előbbi bűnsegédként, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt 2 év felfüggesztettet kapott, és 5 évre eltiltották a foglalkozástól. Az utóbbit, a doktornőt szintén foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésben találták bűnösnek tavaly Székesfehérváron, ő ezért 1 év felfüggesztettet kapott. Mindketten szabadlábon védekezhetnek.
A család négy tagját egyetlen ügyvéd, Sándor Csaba képviseli. Ő az ítélőtáblán is tett egy próbált azzal, hogy zárt tárgyalást rendeltessen el kegyeletsértésre hivatkozva, de ahogy Székesfehérváron, most sem találták ezt a kérést indokoltnak. Az ítélőtábla egyébként nem is megy bele az ügy részleteibe, tanúkat nem hallgat meg, bizonyítást nem vesz fel. A másodfok már lényegében csak a perbeszédekről szól.
Az elsőfokú ítélet ellen minden érintett fellebbezett. Az ügyészség legfőképp még súlyosabb büntetést akar kiharcolni a vádlottaknak, a természetgyógyászt és a gyerekorvost például örökre eltiltaná a szakmájuktól. Az első ítélettel a vádbeszéd szerint elég sok probléma van, részben megalapozatlan, hiányos, iratellenes dolgok kerültek bele. A vád legfontosabb állítása, hogy a kisfiú egészségesen született, a boncolás sem talált kimutatható fejlődési rendellenességet, és bár vízfejűség gyanúja merült fel a gyerek néhány hónapos korában (amit kiválthatott egy gyulladás), ez önmagában nem okozta volna a halálát. Ha 4 és 6 hónapos kora között, amikor állapota kezdett rosszra fordulni, közbelépnek, még ma is jó eséllyel élne, állítja az ügyészség.
A vád szerint az igazságügyi pszichológiai szakvélemény adja meg a választ arra a kérdésre, hogyan hagyhatta a családja éhen halni. Eszerint a szülők gyermeki szerepbe ragadtak, a döntéshozók mindvégig a nagyszülők voltak, főleg a nagyapa, a szülők rájuk hagyatkoztak. Az apa és az anya egyébként ortorexia nervosában szenvedett, az egészséges életmódra való kóros beszűkülésben, ami miatt a beszámíthatóságuk enyhén korlátozottnak számít. A család az ügyészség szerint elutasította a hagyományos orvoslást, vakon hitt a homeopátiában és a természetgyógyászatban. "Nem az alternatív medicina a bűn", hanem arról van szó, hogy bizonyos esetekben nem lehet megkerülni a hagyományos orvoslást, hangzott el a vádbeszédben.
Az ügyészség szerint a természetgyógyásznak kötelessége lett volna orvoshoz irányítani a családot, fel kellett volna ismernie, hogy a konvencionális orvoslásra van szükség, a vízfejűséget nem lehet természetgyógyászati eszközökkel kezelni. A gyerekorvosnak pedig, aki 9 hónapos korában vizsgálta meg utoljára a babát, és utána már csak a nagyapával beszélt párszor telefonon, kötelessége lett volna jelezni a veszélyt a gyermekvédelemnek, mondta az ügyész.
A család ügyvédje 53 oldalas indoklást nyújtott be az ítélőtáblának a fellebbezéséhez. Szeretné, ha hatályon kívül helyeznék az ítéletet, vagy felmentenék a védenceit, vagy pedig - ha a bíróság egyikre sem hajlik - legalább csak a jóval enyhébben büntetendő gondatlan emberölésben mondanák ki a bűnösségüket.
Szerinte a közhangulat a kezdettől helytelenül ítéli meg a szülőket, kezdve a fényevés-legendától, ami végül olyannyira légből kapottnak bizonyult, hogy még a vádiratba sem került bele. Az sem igaz szerinte, hogy annyira furcsán, elzárkózva éltek volna, mint ahogy elterjed róluk. "Nekem magasabb a kerítésem" - mondta. Arról beszélt, hogy mielőtt elvállalta volna az ügyet, ő is egy furcsa családra készült, de nem olyat ismert meg. "Nem találtam ebben a családban semmi furcsát, nem találtam rögeszmét" - bizonygatta.
A család védekezésének lényege a felelősség hárítása (a veszélyeztettség az ő közrehatásuk nélkül, abban az időszakban alakult ki, amikor még tartották a kapcsolatot a doktornővel) és annak az állítása, hogy a kisfiú halálát mégiscsak a veleszületett betegségei okozhatták. Az ügyvéd szerint egyszerűen nem vizsgálták ki az összes szóba jöhető halálokot, csak az éheztetést. A védőbeszéd szerint a súlyosan beteg kisfiú éppen azért élhetett egyáltalán 19 hónapig is, mert "a lehető leggondosabb táplálást kapta", és a család "egész élete a gyerek körül forgott".
A tárgyaláson rövid időre szót kapott az az ügyvéd is, akit a megvádolt férj szülei bíztak meg. Ő azt szeretné elérni, hogy derítsék ki, a férfi valóban a biológiai apja volt-e a meghalt kisfiúnak, mert szerinte ha netán az derülne ki, hogy nem, akkor enyhébb megítélés alá esne a tette. A bíróság azonban jogi okokból nem hagyta, hogy befejezze a felszólalását.
Ahogy az első fokú perben elhangzott: az apai nagyszülők és a fiuk között egyébként rég megszakadt a kapcsolat, az idős pár sosem járt az agárdi házban, sosem látta az unokáját sem. Miközben a nagyszülők által felvett ügyvéd beszélni próbált, a megvádolt apa megsimogatta a felesége hátát.
A természetgyógyász ügyvédje rövidre fogta a mondandóját. Szerinte a védence, aki 12 hónapos korában látta először Benjámint, mint természetgyógyász nem diagnosztizálhatta őt, ezért nincs felelőssége a halálában. A gyerekorvos ügyvédjének hosszú és körülményes védőbeszéde pedig arra futott ki, hogy szerinte a doktornőnek nem volt az akkori törvények szerint kötelessége jelezni a gyermekvédelemnek, hogy baj lehet.
Szerinte a perben idézett módszertani ajánlás nem jogszabály, így nincs kötelező ereje, a doktornőre terhelő dolgokat mondó szaktanácsadó tanú elfogult, a gyermekjóléti törvény pedig abban az időben nem mondta ki egyértelműen, kimeríti-e a veszélyzetettség fogalmát, ha a szülők nem hozzák el a gyereküket a szűrésekre. Azt állította: mikor védence utoljára látta a kisfiút, még egyáltalán nem volt riasztó állapotban, és a doktornőnek fogalma sem volt róla, hogy a család elutasítja a hagyományos orvoslást, azt hitte, csak másik orvoshoz vitték a gyereket, nem hozzá.
A gyerekorvos ügyvédje felhozta a nagyon hasonló gyöngyösi tragédiát, amelyben jelenleg is zajlik a büntetőper. Abban az ügyben csak a szülők vádlottak, a gyerekorvos nem, mutatott rá. A gyöngyösi ügyből is az derült ki szerinte, hogy a gyermekvédelmi rendszer úgy, ahogy van, rossz.
Ő is védence felmentését kérte, de azt is megjegyezte: ha mégis bűnösnek találnák, kapjon enyhébb büntetést a felfüggesztettnél is, mondjuk megrovást vagy pénzbüntetést, már csak azért is, mert ő az egyetlen a vádlottak közül, aki megbánást tanúsított.
Csütörtökön a vádlottak még beszélhetnek az utolsó szó jogán, aztán kihirdetik a - várhatóan jogerős - ítéletet.