Egy friss internetes felmérésben a megkérdezettek jelentős része még mindig csak rossz szokásként tekint a szerencsejáték-függőségre. Pedig az egyik legsúlyosabb szenvedélybetegség, az ebben szenvedők elszigetelődnek, és egyedül szinte soha nem képesek kiutat találni.
Közös internetes kutatást végzett a Szerencsejáték Zrt. és az Ökumenikus Segélyszervezet, amiből azt szerették volna megtudni, hogy a magyar lakosság tudja-e, hogy hová, kihez kell fordulni segítségért, ha maguk vagy rokonuk játékfüggőségben szenved.
A karitatív szervezet és a vállalat közös, 2012 óta működtetett „Játék határokkal” elnevezésű programja idén újabb fontos szolgáltatással bővítette tevékenységét. Hét városban (Budapest, Miskolc, Debrecen, Szolnok, Orosháza, Sopron, Kaposvár) alakítottak ki olyan információs pontokat, amik hasznos információkat tudnak adni az érintetteknek és a családtagoknak, rokonoknak egyaránt.
A Debrecenben modellprogramként indult, „Játék határokkal” elnevezésű prevenciós és szemléletformáló program később további öt település tíz iskolájában jelent meg, s eddig több mint ezer diákot ért el oktatási intézmények keretei között. Az elért fiatalok száma tovább nőtt a fesztiválokon és az egyéb fakultatív foglalkozásokon résztvevők bevonásával. A programnak azért van különösen nagy jelentősége, hangsúlyozta Lehel László, mert olyan fiatalok ezreinek figyelmét hívta fel a szerencsejáték-függőség veszélyeire, akik ebben a tekintetben a társadalom legveszélyeztetettebb korosztályába tartoznak.
5+1 friss megállapítást emelt ki egy közelmúltban lezajlott kutatásból Tordy Zsuzsanna, a Szerencsejáték Zrt. sajtófőnöke. 1000 főt kérdeztek meg online módon, és a válaszokból kiderült, hogy
A +1 megállapítás pedig nyilvánvalóvá tette, hogy a tízből kilencen fontosnak tartják a témához kapcsolódó információs pontok felállítását.
„A kutatási eredmény számunkra azt üzente, hogy a magyar lakosság jelentős része még mindig nem kezeli helyén a szerencsejáték-függőség súlyát. Amíg valaki csak általánosságban hall róla, hajlamos rossz szokásként tekinteni rá. De ha egy hozzátartozóját érintené a betegség, a válaszolók döntő többsége már igényelne segítséget. Éppen ezért is gondoljuk azt, hogy fel kell hívni a betegséggel küzdők figyelmét arra, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal, és szakértőkhöz fordulva segítséget kérhetnek. ” – összegezte a kutatási tapasztalatokat Tordy Zsuzsanna.
Elhanyagolja feladatait, kötelességeit.
Feszült, nyugtalan, ha nem játszhat.
Gondolatai folyamatosan a játék körül forognak.
Egyre több pénzt kell kockáztatnia, hogy elérje a kívánt izgalmat a játékkal.
Azért játszik, hogy elfeledje a problémáit, megszabaduljon a rossz hangulattól.
Újra és újra játszik, hogy visszanyerje a játékban elveszített pénzét.
Hazudik a környezetének tartozásairól és arról is, mennyit játszik.
Többszöri kísérlet ellenére sem tudja abbahagyni vagy mérsékelni a játékot.
Kölcsönkér, hogy enyhíteni tudjon a játék miatti reménytelen anyagi helyzetén.
Akár lop és csal is, hogy pénzhez jusson a játék érdekében.
Kockára teszi az állását és a családi kapcsolatait is azért, hogy játszhasson.
Készüljön fel szakmailag! Ismerje meg a problémás szerencsejátékot, amennyire csak lehetséges!
Legyen tisztában a figyelmeztető jelekkel, valamint a segítségnyújtás és a gyógyulás eszközeivel és lehetőségeivel!
Kérjen támogatást! Beszéljen egy családtaggal, baráttal, szakemberrel, valakivel, akinek ad a véleményére, akiben megbízik! Látogasson el egy önsegítő csoporthoz!
Fontolja meg, hogy esetleg átmenetileg kontrollálja a függő személy pénzügyeit és tegyen intézkedéseket a saját pénzügyi helyzete védelme érdekében.
Fogadja el, hogy a barátjának, családtagjának kezelésre van szüksége, és ne felejtse el, hogy a siker sok időt, komoly erőfeszítéseket és valószínűleg többszöri próbálkozást igényel majd!
+1: Az érintett önbecsülését és ne a bűntudatát erősítse!