Ózd összes, vezetékes ivóvíz nélküli háztartásának gondjait ugyan nem oldhatta volna meg, de jóval több ember életminőségén javíthatott volna az 1,72 milliárd forintos, 2013-2015 között, jórészt svájci támogatásból megvalósult ivóvízhálózat-fejlesztés. Két évvel a megvalósítás után, miközben már ott fut a cső a házuk előtt, sokan továbbra sem tudják beköttetni otthonaikba a vizet. A korábban vízdíj-tartozás miatt lecsatlakoztatott háztartások lakóinak pedig esélyük sem volt, hogy támogatást kapjanak az újbóli ivóvízbekötésre. Az Abcúg riportja.
1,72 milliárd forintból fejlesztette a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ózd önkormányzata a város vízhálózatát 2013 és 2015 között. A projekthez szükséges források oroszlánrészét a svájci állam Svájci Hozzájárulás néven működő fejlesztési alapja biztosította, 1,4 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás formájában.
A projekt magyar nyelvű, az ózdi önkormányzat honlapján olvasható leírása szerint a svájci fél egyik kiemelt célja volt, hogy a hátrányos helyzetű ózdi lakosoknak segítsenek, hogy jobb életkörülményeket teremthessenek maguknak.
A megfogalmazott cél azonban, úgy látszik, elsikkadt a projekt lezárulása idejére: pont oda nem jutottak el a fejlesztések, ahol a legnagyobb szükség lett volna rájuk. Ahol meg a pályázat jóvoltából mégis fektettek le új vízvezetékeket, ott sem lett ténylegesen elérhető a fürdőszobai vagy konyhai csapból csobogó víz.
26 311 folyóméter régi azbesztcement-vezeték cseréje, 4185 folyóméter új vízvezeték lefektetése
– ez a svájci-magyar együttműködésben kivitelezett ózdi vízhálózat-fejlesztés mérlege, ezek a számok díszelegnek a fejlesztési területek közelében elhelyezett tájékoztató táblákon az egykor virágzó borsodi iparváros, Ózd egész belterületén. A nagyrészt a svájci állam pénzéből finanszírozott projektet azonban pont ez a két szám teszi ellentmondásossá.
A fejlesztés egyik kiemelt célja ugyanis az volt, hogy javuljanak a város hátrányos helyzetű lakosságának életkörülményei. Ők pedig valójában a városközponttól távol elterülő nyomortelepeken élő romák lennének – az egykori iparmunkás-kolóniák romjai között már generációk nőttek fel közművesítés, így vízellátás, szennyvízelvezetés nélküli lakásokban.
Így tehát alapvető ellentmondás, hogy a fejlesztéseknek miért csak 13 százaléka a vízhálózat-bővítés, ami sokkal égetőbb feladatnak tűnik a cserénél egy olyan városban, ahol – az önkormányzat számításai szerint – körülbelül 900 háztartásba nincs bekötve víz.
Ebből a fejlesztési projekt nyilvános tervei szerint mindössze 100-150 háztartás vízellátását tudták volna megoldani. A helyszíni tapasztalatokból azonban nyilvánvalóvá válik, hogy néhány folyóméter csővezeték lefektetése önmagában nem elég ahhoz sem, hogy legalább ennyien a hálózatra kapcsolódjanak.
Ózd Tábla nevű kertvárosi részének szélén fekszik a város egyik szegregátuma – a legrosszabb állapotban a domboldal legmagasabb pontján, egy kavicsos földút mentén álló házak vannak. Ez a Szőlőkalja út, ahová a svájci projektben 760 folyóméter vízvezeték épült – erre csatlakozhatnak rá, ha akarnak, az utca lakosai.
Az utca elején, közepén és végén elhelyezett közkutaknál azonban továbbra is nagy a forgalom, kannákban és ötliteres ballonokban hordják a tisztálkodáshoz, mosáshoz, főzéshez és persze az ivásra szánt vizet az utcabeliek. Kérdésünkre, hogy kik kötötték be vagy tervezik bekötni a házukba a vizet, csak néhány név jut az emberek eszébe, három háztartásból kettőnél pedig kiderült, hogy mindezt még a mostani fejlesztés előtt tették – ami jóval többe került, hiszen egy másik utcából, messzebbről kellett a vizet idevezetni. Látszik, hogy a bővítés adta lehetőséggel nem éltek tömegek.
“Nekünk is jó volna, mert pici gyerekek vannak, de egyelőre nincsen rá ötvenezer forintunk. Ráadásul a vízóra aknáját és a csővezeték helyét is nekünk kellene kiásnunk, azt se tudjuk, hogyan kell” – magyarázta Róbert, egy fiatal családapa, akivel épp a vízcsapnál találkoztunk. Most napi 50 litert használnak el menyasszonyával és két kisgyerekükkel, amit mindig Róbert hord be a kútról, mielőtt az erdészetben felveszi a munkát. Azt mondja, ez most még jó ideig így is lesz. “Amint lehet, beköttetem, de most még nem állunk erre készen” – tette hozzá.
És tényleg, az újonnan közművesített Szőlőkalja út és más fejlesztett területek lakóit egy lakossági felhívásban úgy tájékoztatta az önkormányzat: a svájci-magyar együttműködés keretében pályázhatnak támogatott lakossági ivóvízbekötésre. Ehhez az önrész 13 500 forint, ha a pályázó saját maga épít egy szabvány betonaknát, de 43 500 forint, ha az Észak-Magyarországi Regionális Vízművek, mint szolgáltató biztosít egy műanyag aknát. Mivel azonban a beton akna szabályosságán könnyen bukhat a támogatott vízbekötés, sokaknak inkább az utóbbi, drágább verzió a reális.
A pályázatról és annak feltételeiről egy három oldalas, bonyolult hivataloskodásokkal teli szöveg tájékoztatta az érintetteket, a megkérdezett Szőlőkalja útiakat pedig sem az önkormányzattól, sem a vízműtől nem kereste meg személyesen senki, hogy a lehetőségeikről beszéljenek velük. Az ózdi önkormányzat ugyanakkor azt írta, ők minden lehetséges csatornán igyekeztek tájékoztatni a lakosságot: a helyi tévén, szórólapokon, lakossági fórumokon, interneten keresztül.
Mindezek azonban épp a legszegényebb városrészekbe, mint amilyen például a Szőlőkalja út is, jutnak el a legnehezebben. Itt inkább a levélből tájékozódott, aki tudott.
Tóth Erzsébet azon kevesek egyike, akihez hamarosan bekötik a vizet, neki sikerült a bonyolult tájékoztatóból kihámoznia a feltételeket, és ha minden jól megy, hamarosan ivóvíz folyik majd a csapjából. Az 56 éves asszony évtizedeken keresztül hordta a közkútról a vizet nemrég elhunyt férjével.
Erzsébet azt mondja, veje fog majd segíteni neki a vízvezeték és a vízóra helyének kiásásában, de mielőtt elkezdik a földmunkát, még meg kell várnia, hogy a korábban elkészített terveket jóváhagyja a szolgáltató. Ezután még az önkormányzat útlezárási engedélyére is szükség van. A rokkantsági ellátásából élő, munkaképtelen asszony nem tudja, ha nem lenne segítsége, hogyan oldaná meg ezeket a feladatokat. “Lehet, hogy bele sem vágtam volna” – mondta.
Tóth Erzsébethez hasonlóan régóta a Szőlőkalja úton lakik a nyugdíjas Bohó Elemérné és férje. A férfi itt született, az asszony pedig az esküvő után költözött ide még 1963-ban. Víz ugyan nem volt a háztartásokban, a környék viszont egész máshogy festett – a domboldal felső házsorának, ahonnan pazar kilátás tárul a környékre, még sokkal inkább kertvárosias hangulata volt Bohó Elemérné emlékezete szerint.
A házaspár mindennapjait tavaly július óta könnyíti meg, hogy van vezetékes vizük, és hetvenen túl már nem kell nap mint nap súlyos kannákat cipelniük a néhány tíz méterre lévő kúttól. Üröm az örömben viszont, hogy az ivóvíz bevezetést még a svájci pályázat meghirdetése előtt kérvényezték, ezért nekik nem 43, hanem több mint százezer forintjukba került a közművesítés.
Bohó Elemérné nem szeretne dohogni amiatt, hogy néhány hónappal megelőzték a pályázatot, és ezzel gyakorlatilag füstbe ment 60 ezer forintjuk. Azt azonban nehezen tudja elképzelni, hogy ha 2016 decemberében már a lakosságot tájékoztatta a város a támogatott vízbevezetési lehetőségről, nyáron ne tudtak volna szólni neki, hogy érdemes lenne várnia még egy kicsit a fejlesztéssel.
A kedvezményes vízbekötést hosszabbítás után 2017. március 15-ig lehetett igényelni. Az összesen 30 millió forintnyi támogatásból az ózdi önkormányzat tájékoztatása szerint 134 pályázó részesül egyenként 60 ezer forintos támogatásban. 60 ezer forint/fővel számolva ez még csak kicsit több mint 8 millió forint a 30 milliós keretből. Az önkormányzat kérdésünkre, hogy mire fordították a fennmaradó összeget, azt a válaszolta, hogy az el nem költött támogatást átcsoportosítják más projektelemekre, például kivitelezésre -“természetesen a svájci donor engedélyével”.
Míg a Szőlőkalja úton a lehetőség legalább adott, hogy az ott lakók rácsatlakozzanak a központi vízvezetékre, a legelmaradottabb városrészek
“Volt itt vagy húsz csap, mostanra maradt négy” – mondta egy középkorú asszony Bánszállás telepen, közben 3-4 kisgyerek viháncolt körülötte a porban. Épp vízért jöttek az egyik, a telep közepén álló csaphoz. Ezen kívül a domboldalon elterülő temetőnél és a telep két szélén található egy-egy közkút, a többit vagy leszerelte az önkormányzat, vagy szétszedte néhány bánszállási suhanc – mondja több helyi, akik azt is elmesélik, hogy a vízellátás hiánya a telepen csak az egyik probléma a sok közül.
“Nincs közvilágítás, nem merünk kijönni a házunkból sötétedés után. Itt a 14 éves unokám, hogy engedjem el bárhová is?” – magyarázta egy helybeli asszony. Egy másik helybeli, Jónás Béláné Sárika szerint a legnagyobb probléma, hogy a bánszállásiak egyáltalán nem alkotnak közösséget, ezért nem is vigyáznak a közös használatban lévő területekre.
“28 éve élek itt, de régebben egyáltalán nem ilyen volt ez a környék. Az ott egy kis kápolna volt, amott meg egy sörkert működött” – mutat egy romos, kivert ablakú épületre, majd egy gazos placcra az asszony, aki nemrég vásárolta meg 120 ezer forintért az önkormányzattól ezidáig szociális alapon bérelt házát.
A fiatalok számára azonban talán még a házba bevezetett víznél is nagyobb szó lenne, ha a telepen kialakítana valaki legalább egy focipályát, esetleg egy közösségi házat. Bánszállás telepen ugyanis jóformán semmi lehetősége nincs a fiataloknak értelmes időtöltésre. “Dögunalom itt élni, ha van víz, ha nincs” – vetette oda egy kamasz srác, kistestvérét cipelve a nyakában.
Hétes telepen is hasonló a vízügyi helyzet, mint Bánszálláson – itt 2 kút jut körülbelül 300 emberre, emiatt állandóan sorba kell állni a vízért, főleg nyáron és vasárnaponként, mosás idején. “Hallottuk, hogy volt, ahol bevezették a vizet, de itt nem volt semmilyen fejlesztés. Miért is lett volna, erről a helyről mindenki megfeledkezett!” – mondta egy helybeli asszony ottjártunkkor.
Pedig az ózdi vízhálózat fejlesztési projekt tervei között szerepelt, és az önkormányzat válasza szerint meg is épült egy 280 folyóméter hosszú, új vezeték-szakasz a Hétes utcán, erről azonban láthatóan senki sem értesült, mint ahogy arról sem, hogy nekik ez milyen lehetőségeket jelent, ha jelent egyáltalán.
Az önkormányzat kérdéseinkre elküldött válaszlevelében azt is elárulta, a svájci fejlesztés után nem maradt olyan utca a városban, ahol ne lenne kiépítve az ivóvíz gerincvezeték. Állítják, a Hétes és a Bánszállás telepeken is van a föld alatt ilyen. Ezekről azonban – és ez már helyszíni tapasztalat -, szinte semelyik házba nem vezet ivóvíz-vezeték, ennek pedig legtöbb helyen a lakók korábbi díjfizetés-képtelensége az oka.
Ha Bánszállás és Hétes telepek lakóinak ott is fut a lába alatt a központi ivóvízvezeték, a mostani, fejlesztést követő ivóvíz-bekötési pályázaton akkor sem pályázhattak volna, a pályázati támogatás ugyanis “nem használható fel díjtartozásból eredő szolgáltatás megszüntetés visszaállítására”.
Megkérdeztük az ózdi önkormányzatot arról is, számíthatnak-e majd valamilyen segítségre a hátralékuk miatt lekapcsolt háztartások a visszacsatlakozáshoz, de az önkormányzat közölte:
Az ivóvíz szolgáltatás díjköteles tevékenység, ezért az ezt igénybe vevőnek a fogyasztással arányosan fizetnie kell. Ózdon-sok más településsel ellentétben- a közkutas vízfogyasztás díját az Önkormányzat fizeti az igénybe vevők helyett. Ettől és a lezárult kedvezményes bekötéstől többet az Önkormányzat nem tud segíteni lakosainak.
Hozzátették: az önkormányzat fejlesztései nem irányulhatnak arra, hogy a szolgáltatónak kintlévősége keletkezzen, ami Ózdon jelenleg is meghaladja a 65 millió Ft-ot.
A Svájci Hozzájárulás budapesti irodáját is működtető Svájci Nagykövetséget is megkerestük, hogy megtudjuk, látnak-e ellentmondást a célok és a végül megvalósult fejlesztés között. A nagykövetség szerint viszont a projekt eleve nem is fókuszált különösen Ózd hátrányos társadalmi helyzetű lakosságára, hanem a vízhálózati infrastruktúra fejlesztése volt a céljuk, a legkritikusabb állapotban lévő vezetékek kicserélésével. Ez felveti a további kérdést, hogy miért szerepel a hátrányos helyzetűek életkörülményeinek javítása célként a projekt magyar nyelvű leírásában itt, ha ez valójában nem is volt szándék svájci részről.
A Svájci Nagykövetségtől megtudtuk, hogy a Svájci-Magyar Együttműködési Program projektjeinek megvalósításáért Magyarország felel, az ózdi projekt tervezetét is a Magyarországot képviselő, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) keretein belül működő Nemzeti Koordinációs Egység nyújtotta be, ami aztán keresztül ment a svájci fél kétkörös jóváhagyási folyamatán: először egy vázlatra, majd egy, az ózdi önkormányzat által összeállított részletes megvalósítási tervre kellett rábólintania az illetékes svájci hatóságoknak. Bár a projekt hivatalosan még nem zárult le – ez idén nyáron várható -, a svájci fél úgy látja, meghozza majd a várt eredményeket a fejlesztés. Azt mondták, a svájci hatóságok folyamatosan monitorozták a projekt megvalósulását, és ha bármi problémát észleltek, azt megvitatták a magyar illetékesekkel.
A svájci pénzből finanszírozott vízhálózat-fejlesztés akár pontot is tehetett volna annak a feszültség-teli helyzetnek a végére, ami az önkormányzat és a közkutakat használó lakosság között kialakult, mióta Ózd előző polgármestere, a fideszes Fürjes Pál 2013 augusztusában, a legnagyobb kánikulában a város 123 köztéri vízcsapjából 62 víznyomását csökkentette, 27-et pedig egyenesen elzárt.
Fürjes a döntését akkor azzal indokolta: “a pazarlás és a vízlopás olyan mértéket öltött, hogy vannak olyan közkutak, ahol közel egymillió liter víz fogyott egy évben” ez pedig főleg a “kiskertesek és ügyeskedők” hibája, akik sokszor slaggal vezetik el a vizet a közkutakból, például, hogy azzal öntözzenek.
A helyiek egy része és jogvédő szervezetek körében azonban óriási felháborodást keltett a korlátozás: azt mondták ugyanis, hogy a város nagyrészt a szegény, főleg roma-lakta településrészeken zárta el vagy szűkítette le a közkutakat, és ezzel ellehetetlenítette azok életét, akik csak a közcsapokból tudnak megfelelő minőségű vízhez jutni.
Bár az országos visszhangot kapott ügynek végül az lett a vége, hogy Pintér Sándor belügyminiszter nyomására a helyi hatóságok visszaállították a csapok egy részét, Ózdon azóta sem lett több közkút. Sőt, az önkormányzattól kikért adatokból az látszik, számuk még csökkent is: a 2014-es 123-hoz képest 2015-re 21 darabbal kevesebb, azaz 102 közkút maradt Ózdon, és ez a szám 2017-ben sem változott. A megszüntetett telepi közkutak viszont, amit a Bánszállás és Hétes telepiek emlegettek, úgy tűnik, nem a jobbikos Janiczák Dávid polgármestersége alatt tűntek el a telepről. Az önkormányzat ugyanis úgy tájékoztatott, a 2015 óta leszerelt 21 közkútból mindössze 1 működött Bánszállás telepen, Hétes telepen pedig nem zártak el kutat az elmúlt 2 évben.