Negyvennel döcögnek a leharcolt vonatok Mátészalkáról Nyíregyháza, Debrecen vagy Fehérgyarmat felé, nem sokkal ezelőttig pedig hétvégenként volt olyan napszak, amikor se busszal, se vonattal nem lehetett megközelíteni a megyeszékhelyet. Ilyen és ehhez hasonló közügyek megoldását próbálja kikényszeríteni a város vezetőitől egy helyi és környékbeli lakosokból álló civil érdekérvényesítő csoport, a Mátészalkaleaks, amelynek tagjai javarészt gyári munkások, akik, miután lejárt a műszakjuk valamelyik helyi vagy környékbeli üzemben, tennének valamit szűkebb-tágabb közösségükért. Az Abcúg riportja.
A CEU működését ellehetetlenítő és ezzel az egyetemi autonómiát csorbító törvény ellen szerveződött áprilisi tiltakozás-sorozat egyik nagy tanulsága volt, hogy egy, a csúcspontján tízezreket az utcára vivő civil megmozdulásnak sem sikerült megakadályoznia, hogy a parlament mégis megszavazza, Áder János köztársasági elnök pedig aláírja az ominózus jogszabályt.
Mikor az országos politikába érzékelhetően egyre nehezebb a demokratikus berendezkedés hagyományos módjain – demonstrációkkal, népszavazásokkal – átlag állampolgárként beleszólni, felértékelődnek a helyi szintű, egy-egy kisebb közösséget érintő érdekérvényesítési sikerek.
Mátészalkán, a román határtól harminc kilométerre fekvő Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisvárosban pont azért működik lassan két éve egy nagyjából 20-30 aktív tagból álló civil kezdeményezés, hogy felrázza a városi közügyek iránt érdektelen helyieket. Civil nyomásgyakorlással kis léptékű, de a helyiek életét nagyban megkönnyítő változásokat sikerült már kiharcolniuk a városvezetőitől, vasúttársaságtól, fejlesztési minisztertől.
A Mátészalkaleaks nem a hagyományosan nagyobb érdekérvényesítő erejű helyi értelmiségből szerveződött. Tagjai legnagyobb részben gyári munkások, akik, miután lejárt a műszakjuk valamelyik helyi vagy környékbeli üzemben, tennének valamit szűkebb-tágabb közösségükért.
A Mátészalka-Nyíregyháza vasútvonal 58 kilométerét jelenleg csigalassúsággal, 108 perc alatt teszik meg a vonatok, a szerelvények negyvenéves átlagéletkorú kocsijai ráadásul siralmas állapotban vannak. Koszosak, kopottak, se megfelelő fűtés, hűtés, se víz, se szappan, se kéztörlő nincs rajtuk. A helyiek azt mondják, szerintük budapesti elővárosi vonalakról selejtezték le őket.
A vasútállomás kettészeli Mátészalkát, az Újtelep nevű városrészt választja el a városközponttól. A két településrész között gyalogosan egy úgynevezett repülőhídon lehet átkelni, a másik két lehetőség a hídtól és az állomástól mindkét irányba egy-egy kilométerre egy fénysorompós vasúti átjáró. Aki kora vagy egészségi állapota miatt nem tud felmenni lépcsőn a kétemeletnyi magas hídra, lehetetlen helyzetben van.
Többek között ezeknek, a mátészalkaiak és környékbeliek mindennapjait megnehezítő problémáknak a megoldását akarja kikényszeríteni a Mátészalkaleaks.
A helyi érdekérvényesítő civil kezdeményezést a harmincas éveiben járó mátészalkai Lintényi Levente alapította 2015 tavaszán. Ekkor pályáztak sikeresen a Civil Kollégium Alapítvány, egy kifejezetten helyi szintű közösségszervezést támogató szervezet felhívására egyik munkatársával, Nedávnyi Tündével, hamarosan pedig több munkatársuk és más helybeliek csatlakoztak hozzájuk.
Leventén és Tündén kívül a nyugdíjas Margóval, a fiatal Ricsivel, és Andival, egy nyírbátori gyárban dolgozó fiatal nővel találkoztunk egy helyi pizzériában. Mindannyian aktív tagjai a Mátészalkaleaksnek, saját tudásuktól és időbeosztásuktól függően különbözőképpen segítenek – legyen szó közérdekű adatigénylésről, kérelemírásról, mémgyártásról-terjesztésről.
“A bemutatott problémák, bár mi is tapasztaltuk őket, nem a saját panaszaink. 300 helyivel beszélgettünk el személyesen a Mátészalkaleaks elindításakor, hogy megtudjuk, milyen ügyeket látnak megoldatlannak az emberek” – magyarázta Levente. Tünde hozzátette, egy egész Excel táblázat van tele az interjúkból rendszeresen visszaköszönő helyi problémákkal, ezekből igyekeztek azokat kiválasztani, amik a legtöbb embert érintik, és a megoldásuknak belátható, konkrét útja van.
Ilyen volt a hétvégi járatsűrítés is a Nyíregyháza-Mátészalka vonalon. Szombat késő délutántól kezdve ugyanis egészen másnap délelőttig se busz, se közvetlen vonat nem indult a megye második legnagyobb városába, Mátészalkára és onnan a megyeszékhelyre. “Hogy csak a legalapvetőbb problémát említsük, komoly gondot jelentett például bejutni a megyei kórházba azoknak, akiknek nincs autójuk”- magyarázták a Mátészalkaleaks tagjai.
Ez lett 2016 márciusában a csoport első nyertes ügye, amin közel fél évig dolgoztak. Először az önkormányzati közmeghallgatásokon szólaltak fel, és kérték a polgármestert és a képviselő-testületet, hogy segítsenek a probléma megoldásában. A döntési jogkör ugyanis nem az önkormányzaté, hanem végső soron a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Közlekedési Szolgáltatási Főosztályáé. Az önkormányzatnál azonban kezdetben falakba ütköztek.
Ha egy-két bulizni vágyó fiatalról van szó, azért nem biztos, hogy egy buszjáratot vagy vonatjáratot érdemes beindítani, hiszen ezek milliós kiadások, a társadalom szempontjából nem biztos, hogy jó befektetés erre a közpénzekből milliókat áldozni
– az ügyről szóló Hír TV-s riportban ezt nyilatkozta Hanusi Péter polgármester a civilek kezdeményezésével kapcsolatban, ami felpaprikázta a Mátészalkaleaks tagságát. Tömeges levélküldés indult az illetékeseknek, a levelekben egyéni indokokkal, a polgármester szavaival ellentétben a bulizni vágyó fiatalokon kívül kinek, miért lenne még igénye a Mátészalka és a megyeszékhely közötti szombati – és általában, sűrűbb – buszjáratokra.
Közben közérdekű adatigényléssel kiderült: országos viszonylatban a megyeszékhelyek és a második legnagyobb népességű városok közötti tömegközlekedés tekintetében Mátészalkán a legrosszabb a helyzet. Az adatok alapján a Mátészalkaleaks nem talált még egy olyan nagyobb várost, ahonnan a megyeszékhelyre ne lehetett volna még akár késő este is közlekedni. “Olyan viszonylattal, ahol átszállással, jelentős kitérővel és háromszoros menetdíj ellenében lehet csak szombati napokon utazni, nem találkoztunk” – magyarázta Lintényi Levente.
A kikért adatok alapján készített mémek terjesztése, a probléma széles körű tudatosítása mellett a csoport jó érzékkel talált rá egy kommunikációs fegyvertényre. Seszták Miklós, a közlekedés-szervezési kérdésekben illetékes Nemzeti Fejlesztési Minisztérium élén álló miniszter ugyanis szabolcsi kötődésű – a megyében található Kisvárdán kezdte politikai karrierjét, országgyűlési képviselőként innen jutott a parlamentbe. A Mátészalkaleaks akciójára, amelyben felhívták rá a figyelmet, hogy miközben Kisvárda fürdőzik a kormányzati támogatásban, a mátészalkaiaknak egyáltalán a megyeszékhelyre eljutni is tortúra, már Seszták vezette minisztérium is reagált.
Az ügy végül úgy oldódott meg, hogy Mátészalka polgármestere kezdeményezte az Észak-magyarországi Közlekedési Központnál a Mátészalka és Nyíregyháza közötti buszjáratok sűrítését péntek késő délután, szombaton és vasárnap kora reggel, késő délután és este. A kivitelezhetőség mérlegelése után a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Közlekedési Szolgáltatási Főosztálya tavaly március 21-én, fél évvel az ügy elindítása után megadta az engedélyt a járatbővítésre. Ráadásul indítottak olyan buszjáratokat is, amik az autópályán, kevesebb megállóval közlekednek Mátészalka és Nyíregyháza között, ezzel alaposan lerövidült a menetidő.
A Mátészalkaleaks blogján rendszeresen jelennek meg kritikus hangvételű bejegyzések helyi szinten fontos közügyekről, főleg problémás ügyekről, ami Lintényi Levente szerint nem fordulhatna elő sem az önkormányzati fenntartású ingyenes helyi újságban, sem a szintén ilyen alapon működő városi televízióban.
Eredményekről, fejlesztésekről igen, de problémákról nem látni-hallani a helyi sajtóban, ezért fontos a blogunk és a hozzá kapcsolódó Facebook-oldalunk, ahol az eddig a közügyekbe csak ritkán, hezitálva beleszóló helyiek most már egyre aktívabban kommentelnek, osztanak meg cikkeket
– mondta Levente, aki a legtöbb blogbejegyzés szerzője is egyben.
A civil érdekérvényesítés szempontjából fontos közmeghallgatásokat sem vette eddig túl komolyan az önkormányzat, pedig a legkönnyebben itt találkozhatnak a lakók panaszaival a döntéshozók. Lintényi Levente azt mondta, a meghallgatásokat rendszerint délelőtti vagy kora délutáni órákban tartották a városban, ahová nappali munkarendben vagy éjszakai műszakban dolgozóknak esélytelen eljutni.
A Mátészalkaleaks tagjai úgy emlékeznek, kezdetben még egy közérdekű bejelentés vagy adatigénylés is megzavarta az döntéshozókat, nemhogy a tömeges levélküldés. Volt, hogy megkeresésükre sokáig nem érkezett semmilyen válasz. Mióta azonban ez lett a civil nyomásgyakorlás egyik leggyakrabban használt eszköze, Levente és csapata szerint a döntéshozóktól általában időben kapnak érdemi választ, “megtanulták kezelni ezeket a helyzeteket” – mondta, “Tapasztalatunk szerint a közszolgáltatást nyújtó önkormányzati cégeknek viszont kell még tanulnia a demokráciát” – tette hozzá.
A Mátészalkaleaks tagjai nem titkolják, hogy egy olyan szervezet segíti a munkájukat, amelyet az Open Society Foundations, Soros György alapítványa is támogat. A Civil Kollégium Alapítvány az Open Society Initiative For Europe program keretében szakmai felkészítés és mentorálás mellett egy éven keresztül havi fizetést biztosított Leventének, a Mátészalkaleaks közösségszervezőjének, és ha szükség volt rá, a kampányköltségeket is állta.
“Kaptunk sorosozást, például más helyi civil szervezet vezetőjétől. Erre azt mondtuk: meg kell nézni, mit csinálunk, és ha ebben talál kivetnivalót, akkor támadjon. Az akadálymentes vasúti felüljáróban mi megkérdőjelezhető van?” – magyarázta Levente, hogy reagált a csoportot ért kritikákra. Hozzátette, kezdettől fogva terjedtek olyan híresztelések is, miszerint azért alapította a Mátészalkaleaks-t, mert így szeretne beszállni a helyi politikába, és indulni egy képviselői helyért.„Ez nem így van. Az én célom közösségszervezőként az, hogy minél több embert aktivizáljunk a közösségszervezés módszerével, annak érdekében hogy egyre többen hallassák a hangjukat a mátészalkai közügyekben.”
A Mátészalkaleaks május 24-én egy látványos megmozdulásra készül, amilyen szerintük már emberemlékezet óta nem volt a szabolcsi kisvárosban és környékén. Egy vonatbojkottot terveznek, tiltakozásul az ellen, hogy a Mátészalka-Debrecen vasútvonal beígért felújítása egy módosítás miatt kimarad a 2014-2020 között az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program (IKOP) keretében megvalósuló fejlesztések közül, helyére a Nyugati és a Keleti pályaudvarok állomásépületeinek felújítása került.
A Mátészalkaleaks tagsága ingyenes civil buszjáratot szervez aznap, és a vasútállomáson arra próbálják majd rávenni az utasokat, hogy ne vonattal, hanem az ingyenes civil busszal vagy a menetrend szerinti buszjáratokkal utazzanak a munkahelyükre vagy iskolába, így követeljenek kulturált és korszerű utazási körülményeket Mátészalkán és térségében.