“Az alapoknál, a helyi, kézzelfogható problémáknál kezdjük és a közösség erejével inditjuk be Magyarországot” – fogadkozott Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke a párt május elsejei tüntetésén. Az olimpiás aláírásgyűjtéssel ismertté vált Momentumban kezdettől fogva sokat beszélnek arról, hogy helyben, alulról szerveződve akarnak változást elindítani az országban. Ahogy Fekete-Győr néhány hónapja az Abcúgnak is mondta, a “cselekvés kis köreit” akarják létrehozni, amelyek “nemcsak pofáznak, hanem cselekednek, szolgáltatnak és létre is hoznak valamit”.

A februári országjárás kezdetén nem nagyon látszott, mit jelentenek majd a cselekvés kis körei. Akkor Fekete-Győrrel beszélgetve az derült ki, hogy a diákoknak tartott különóráktól kezdve a hiteles újságok alapításáig sokféle szolgáltatást el tud képzelni, de nem akarja megmondani a tutit a vidékieknek, mert a baloldali kispártok szerinte pont ezzel zárták be magukat Budapestre.

A tavaly ősz óta működő szegedi alapszervezet elnöke viszont szintén nem látta, hogyan kellene kimozdulni az egyetemi konferenciaszervezésből. “A játszótérfelújítástól a jogsegélyig sok minden szóba jöhet” – mondta Mihálik Edvin, amikor az országjárás első állomásán beszélgettünk. A momentumos vezetők azóta minden megyébe eljutottak, és mindenhol egységes kérdőíveken szedték össze a helyi problémákat, legyen szó kórházakról, iskolákról, úthálózatról vagy albérletlárakról. Azt ígérték, az országjáráson összegyűjtött javaslatok alapján fognak elindulni, és konkrét javaslatokat kidolgozni a helyi problémákra.

Miután Fekete-Győr a május elsejei beszédében újra a helyi közösségeket hozta elő, azzal kerestük meg a pártot, hogy mondják el, szerintük melyik vidéki alapszervezetük áll a legjobban, melyik elég szervezett ahhoz, hogy konkrétumokról lehessen beszélgetni velük. Szeged mellett az országjárás második állomását, Komáromot említették, de mivel szegedi momentumosokkal már találkoztunk, és egy kisebb település amúgy is érdekesebbnek tűnt, a húszezer lakosú Komáromot választottuk.

Meguntam félni, kockacukor

Kéthetente szoktak összejönni az Igmándi úti Monaco kávézóban, ahonnan gyalog is csak pár perc a Szlovákiába vezető Erzsébet híd. Ásványvizet és limonádét kérnek, abból több kört. Ez mindig így van, nem azért nem söröznek, mert “hú, interjú van, és akkor nem szabad”.

“Nem szoktam sokat inni, általában egy-két sörre szoktam elmenni otthonról. Évente egyszer-kétszer, ha valamit ünneplünk, akkor esetleg, amúgy annyira nem. Most egyébként is vezetek” – mondta a 21 éves Kovássy Levente alapszervezeti elnök, aki jogot tanul a győri Széchenyi István Egyetemen. “Mértéket kell tartani, de nem arról van szó, hogy mindenki karótnyelt vagy ilyesmi”.

“Mostanában kihagytam az alkoholizálást, egyébként se nagyon szoktam, néha a barátokkal elmegyek egy-egy sörre” – mondta a kommunikációért felelős, most érettségiző, mérnökinformatikusnak készülő Pados Szabolcs. “Hát igen, egy általános momentumost úgy képzelnek el, hogy dzsangafüstbe burkolózik és egy pohár whisky van a kezében” – viccelődött erre a lassan ötvenéves Fazekas Gábor, aki valaha általános iskolai rajztanár volt (még Leventét is tanította), most pedig késplasztikák készítésével foglalkozik. Rajtuk kívül ketten vannak az alapszervezetben, egyrészt Ladik György, aki közgazdaságtant tanul Győrben, de az álma, hogy pilóta lehessen, és egy lány, aki nem tudott eljönni a találkozóra.

Mivel szinte mindenki tanul, előfordul, hogy nem teljes a létszám. Amikor a kormány brüsszelezős plakátjait matricázták át, Levente épp Budapesten OTDK-zott, onnan koordinálta a dolgokat. Ettől függetlenül sikerült bevonniuk 15-20, szerintük eddig apolitikus embert, mert “felháborítja őket a kormány gyűlöletpropagandája”.

Összesen két órát töltöttünk el a komáromi momentumosokkal. Először végighallgattuk a szokásos gyűlésüket, aztán beszélgettünk velük a terveikről. A kiemelt interjúrészleteknél Levente válaszai olvashatók.

Hogy mik a helyi problémák, az főleg a legidősebb tag, Gábor elmondásából derült ki: a komáromi kórházból például egy csomó funkciót átszerveztek Tatabányára, ezért sokkal többet kell utazni, ha valakinek sürgős ellátásra van szüksége. Levente szerint az adománygyűjtés az, amit alapszervezetként már most is vállalni tudnak. “Ha valamelyik iskolának nincsen pénze felújítani egy osztálytermet, arra tudunk csinálni adománygyűjtést, adunk bele pénzt mi is, meg munkát. Gond nélkül ki tudjuk mi is festeni, ha úgy alakul”.

Csak attól tart, hogy a fideszes iskola- és kórházigazgatók nem lesznek túl segítőkészek. Ezért tanárokkal és orvosokkal kellene beszélniük, de hogy pontosan kikkel, azt még nem gondolták végig. “Ezeket a kapcsolatokat majd írjuk fel, és akkor mindenkit egyesével eléregetünk. És lesz felszerelése az embereknek tanévkezdésre”.

A Momentum jövőre tőletek várja hogy erről a környékről minél több szavazót hozzatok. Mit tudtok mondani a komáromiaknak?

Szeretnénk felkarolni helyi kezdeményezéseket, és fontos lenne a kórházat, hogy megcsináljuk.

Hogy érted, hogy megcsinálni?

Hát, nem a kórházat megcsinálni nyilván. Tehát, hogy ezeket a kezdeményezéseket szeretnénk elsősorban támogatni, iskolának, kórháznak segíteni.

Úgy tudom, a te családodban is van egészségügyi dolgozó. Mit tudsz mondani, ha nem rokonaként, hanem politikusként beszélsz vele?

Megkérdezem, mire van szükségük. Először adománygyűjtéssel tudunk segíteni, és meg kell nézni, milyen jogi módszerekhez tudunk folyamodni, hogy a kórházat visszaállítsuk a régi állapotába. Ezek országos problémák. Az országos progamunkban, ami októberben jön ki, abban foglalkozunk ezzel, és hát valószínűleg azt fogom továbbadni itt is.

Szerintük az is jó lenne, ha találnának olyan, már meglevő civil kezdeményezéseket, amelyekre rá tudnának épülni. Gábor felvetette a komáromi kórház barátainak körét, akik folyamatosan küzdenek, hogy a kórház visszaálljon a régi állapotába. Erről a csoportról a többiek még nem hallottak, és elhatározták, hogy felveszik velük a kapcsolatot.

Ezen kívül Ácson például felkarolnák a településfejlesztési programot, amiről még nem tudják, a településen belül hol működik: “Nem tudom, mi a lepukkantabb része a városnak, a lényeg, hogy településfejlesztési programot csinálnak, nem tudom pontosan mit, de ez olyan dolognak tűnik, amiben lehet, hogy elkél a segítség, meg jó, ha ott csinálunk valamit” – mondta Levente.

Őket viszont még nem keresték meg, Levente szerint egy civil szervezettel vették fel a kapcsolatot az utóbbi hónapokban, de hogy melyikkel, azt nem árulta el. Gábor szerint a civilek amúgy is félnek, és az ő dolguk, hogy példát mutassanak, nyugodtan adhatják az arcukat és a nevüket. “Meguntam félni, kockacukor” – nevetett.

A beszélgetésből kiderült, hogy az országjáráson felvett kérdőíveket még nem értékelték ki, csak átnézték. Arra jutottak, hogy “vannak benne érdekes dolgok”, de főleg olyasmi, ami amúgy országos probléma is. Gábor szerint épp ezeket az országos gondokat kellene a helyiek nyelvére lefordítani.

“Ha egy helybélinek azt mondod, hogy az egészségügyben rendszerszintű problémákat kell megoldani, akkor a többség nem fogja megérteni. Azt kell mondani, hogy butaság volt visszafejleszteni az egészségügyi rendszert, mert így hiába volt regionális központ a komáromi kórház, most Tatabányára kell menni, ha infarktusod van” – mondta Gábor. “Ugyanígy, az emberek jelentős részének semmit sem mond, hogy az EU-s támogatásokat racionálisan kellene felhasználni. De ha elmondjuk, hogy Komárom egy közlekedési csomópont és határváros, ahol óriási pénzek mozdulnak meg, gyakran borzasztóan rosszul, az mindjárt más”.

Gábor próbál küzdeni, hogy a Momentum ne menjen el egy elitista irányba, meg is jegyezte egy momentumos fórumon, hogy vissza kellene venni a sok “vízióból” meg “küldetésből”, mert nem biztos, hogy jó, ha a vállalati szféra nyelvezetével próbálnak meg embereket megszólítani. “Az emberek többségénél az, hogy valaki vizionál, azt jelenti, hogy dilinyós”.

A faluvégiek majd jelentkeznek a Facebookon

“Kecskeméten egy gimnazista fiú mesélte, hogy az iskolájában nem indult el az informatika szakkör, így nem tudja azt tanulni amit szeretne. Két másik, már egyetemista srác a közönség soraiból azonnal felajánlotta, hogy majd ők megtanítják programozni – mi ezt hívjuk a cselekvés köreinek, ahol az ehhez hasonló történetek születnek”.

Fekete-Győr András ezzel a példával mutatta be a május elsejei tüntetésen, hogyan képzelik a helyi közösségépítést. A komáromiak szeretnének valami ehhez hasonlót csinálni. A gyűlésen felmerült, hogy keressenek meg tanárokat, hátha találnak olyat, aki ingyen vállal angolórákat. Gábor szerint ez nem lesz olyan könnyű, mert a tanárok leterheltek. Levente szerint ez nem gond, mert ha kell, megtartja ő az angolórát, Szabolcs pedig taníthatna programozást. Ráadásul ez távoltarthatná a Momentumot az elitizálódástól is, mert inkább a szegény szülők azok, akik nem tudják kifizetni a magánórákat.

Valószínűleg egy középosztálybeli család meg tudja tenni, hogy külön angolórára járatja a gyerekét, de egy faluvégi család nem.

És hozzájuk bekopogtok majd, hogy lehet jönni angolul tanulni?

Igen... Lehet, hogy bekopogunk, de ott a Facebook, a szórólap...

Szerinted a faluvégi szegény család jelentkezni fog majd a Facebookon?

El tudom képzelni, hogy ők is be tudnak jelentkezni az interneten. Lehet, hogy nem olyan valószínű, mintha a város közepi gyerekekről lenne szó. De az iskolában, vagy az iskola előtt is ki tudunk függeszteni plakátokat, az eljut az emberekhez, amikor viszik a gyereket iskolába. Ilyen módon el tudunk jutni emberekhez, azt nem mondom, hogy mindenkihez, de próbálunk.

A gyűlésen ezen kívül “felmerült, hogy tudnánk segíteni a kisvállalkozásoknak, üzleteknek, hogy körbejárunk, és ha valaki nincs rajta a Google Mapsen, akkor segítünk benne, hogy rajta legyen. Ez segíthet a forgalom növekedésében”.

Ezt egy zárt, momentumos Facebook-csoportban vetette fel valaki áprilisban azzal, hogy így majd sikerül szóba elegyedni a kisvállalkozókkal, és a segítségnyújtással pozitív színben feltüntetni a Momentumot. Kapott jó pár támogató kommentet (és egy olyat is, hogy “csak legyenek már működő alapszervezetek, kezdek türelmetlen lenni”), ezért Levente úgy látta, érdemes lenne Komáromban is megcsinálni.

“Mondjuk a Zizi ABC tulajdonosa bent szokott lenni a pultnál, odamegyek beszélgetni, és ha látom, hogy nincs rajta, akkor megcsináljuk, és onnantól megtalálható lesz” – mondta Levente.

De vajon hogy lesz ebből momentumos kampány? Otthagynak egy szórólapot? “Az nem annyira fontos, de lehet, hogy otthagyok” – mondta Levente. Gábor szerint ez helyzetfüggő, és a lényeg, hogy ne legyen olyan szaga az egésznek, mint az úttörőnek, aki, ahol tud, segít, aztán megmondja a tutit az ideológiailag képzetleneknek. Levente szerint “annyira nem baj, ha a Momentumhoz kapcsolják, de azt fontos éreztetni, hogy azért csináljuk, mert szeretnénk, hogy jobb legyen. Nem azért kezdtünk politizálni, hogy politizáljunk, hanem, hogy valami változást elérjünk”.

Olyanok mint a Duracell-nyuszi

“Ezelőtt sosem foglalkoztam politikával, de a Momentumnál láttam először, hogy tenni szeretnének valamit. Láttam rajtuk az országjáráson, hogy édekli őket az emberek véleménye, és talán tesznek is valamit” – mondta György arról, hogy miért döntött úgy, hogy csatlakozik a Momentumhoz.

A Momentum Gábor szerint is egy jó lehetőség, és azért döntött úgy ötvenévesen, hogy belép, mert szimpatikus volt neki, hogy a fiatalok dacból azt mondták, “itt most már kurvára nem érezzük jól magunkat, csináljunk valami mást. Egyedül biztos nem fogják tudni megoldani, mert az életkorukból adódóan kevesebb tapasztalatuk van”.

Levente szerint a tapasztalat fontos, de nem életkorfüggő. “Bárkinek lehetnek jó meglátásai, a fontos, hogy meghallgassuk egymást. Én meghallgatom Gábort, mert tudom, hogy tapasztalt ember. És ezeket a feedbackeket becsatornázzuk”. Arra, hogy neki milyen tapasztalata van, ami másnak nincs, azt mondta: “Elsősorban joghallgató vagyok, és ha elvégzem az egyetemet, akkor elsősorban majd jogi dolgokban segítek. Elég jól beszélek angolul, jártam külföldön sokat, és jó a szervezőképességem”.

Gábor szerint “az óriási előnyük velem szemben, hogy olyanok mint a Duracell-nyuszi”.