A Quartz még a 2015-ös novemberi párizsi mészárlás után írt egy sorvezetőt, hogy (szerintük) hogy érdemes a gyerek lelkében lerendezni az eszetlen öldöklésről szóló híreket. Most a manchesteri robbantás után ismét közzétették ezt, már csak azért is, mert sok fiatal is van az áldozatok vagy a szemtanúk között.
A lap először is arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a hírek nem fogják elkerülni a gyereket, valahonnan biztosan hall, vagy olvas a neten róluk, és az még rosszabb, ha a nem neki szóló, nem a gyerekeknek megfogalmazott verzióval szembesül, aztán még az élénk fantáziája is beindul. Szóval minél hamarabb kell beszélni velük, és ha a kisgyerek a szüleitől hall a dolgokról, akkor érezni fogja, hogy az ajtó nyitva áll, kérdéseket is feltehet bátran.
A középiskolásoknál könnyebb a dolog, ők majd a hírekből megtudják, mi történt, nekik inkább a hátteret kell elmesélni: a rasszizmust, vallást, extremizmust, etnikumokat, politikát. A szülőknek korhoz passzoló információt kell ajánlaniuk, és nyugodtnak kell maradniuk. De akkor lássuk a konkrét tanácsokat:
A legrosszabb dolog, amit egy gyereknek válaszolhatsz arra a mondatra, hogy "félek", az az, hogy "nincs ok a félelemre". Fogadd el a félelmét vagy szomorúságát, és találd ki, hogy érezheti magát biztonságban. Mondd neki, hogy sok gyerek, sőt, sok felnőtt is fél. Vagy, hogy ez tényleg félelmetes volt. Tudatosítsd bennük, hogy félni normális. Ha nem így teszel, úgy érzik majd, hogy veled nem lehet beszélgetni.
A túl sok információ nyomasztó lehet. Kérdezd meg a gyereket, hogy "hallottad, mi történt?", aztán engedd beszélni. Aztán ha nem mond semmit, akkor dönthetsz úgy, hogy te beszélsz, hogy legyen mire alapozniuk, ha előkerül a téma. A 6-11 éves gyerekeknek a tudás erőt ad, és segít oldani a szorongást. De ne részletezd az Iszlám Állam sztoriját, nehogy még jobban megrettentsd, vagy a biztonságérzetét elvedd a gyereknek. Ne feledd, a fő célod, hogy biztonságérzetet nyújts neki. Hallgasd meg, és adj neki információt a kérdéseire.
A gyerekek imádják a rendőrséget, amikor kicsik, mert hisznek a tekintélyben. Emlékeztesd őket mindazokra, akik megvédik őket: tanárok, edzők, bébiszitterek, nagyszülők, rendőrök, biztonsági őrök, katonák. Ha hirtelen félnek elválni tőled, mesélj nekik arról, amikor neked kellett elválni a szülőktől, aztán újra találkoztatok. Kérdezd őket, mitől érzik magukat biztonságban. Figyelj. Beszélj nekik a hősökről, hogy ellensúlyozd a terroristák történetét.
A gyerekek imádják jókra és rosszakra osztani az embereket. Egy ilyen terrorcselekmény után fontos kontextusba helyezni a dolgokat: a rosszfiúk egy elenyésző kisebbség. Sokan szeretnénk elszigetelni a valóságot. De erre képtelenek vagyunk. A gyerekek többet tudnak, mint gondolnánk, és szükségük van ránk, hogy értelmet vigyünk az értelmetlen dolgokba.