Tavaly saját kollégánkra csapott le egy varjú a Vérmezőn, és idén is fel-felröppennek hírek madártámadásokról. Nemrég Szegedről jelentették, hogy kisállatokat terrorizáltak, most meg az alábbi történettel kereste meg egy budai, I. kerületi olvasó az Indexet:
"Két hete történt, a kutyámat sétáltattam kora reggel a Tárnok utcán, amikor egy turista hölgy sikoltozására lettem figyelmes. A Baldauf önkiszolgáló étterem mellett haladt el, amikor az ott lévő nagylombú fáról egy hatalmas, kövér varjú megtámadta. Belekapott a hajába.
A hölgy futni kezdett, átszaladt a másik oldalra, de a madár még kétszer utána röpült és a hajába kapott. Látni is szörnyű és félelmetes volt.
Megkerestük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivőjét, Orbán Zoltánt, aki korábban az egyesület honlapján külön pontban szedte össze a tudnivalókat az embereket ijesztgtő madarakról. Elmagyarázta, miért csinálják ezt a varjak, és mit lehet tenni ellene.
Kétfajta verzió lehetséges. A legtöbbször, úgy az esetek 98 százakéban nem valamiféle hitchcocki rémségről, hanem egy teljesen természetes jelenségről van szó. Május közepétől június első feléig tart az az időszak, amikor a varjúfiókák kirepülnek a fészekből. Minden madár számára a kirepülő fióka a legnagyobb érték, jobban védik, mint a tojásokat vagy az egészen kicsi fiókákat, mert mire ebbe az életszakaszba érnek, már nagyon sok energiát fektettek a felnevelésükbe. A repülést a fiókák hetekig tanulják, és amíg ügyetlenek, könnyen leesnek a földre, ahol a járókelők mozognak.
A felnőtt madár a fiókát védi, egyéni érzékenységtől függ, hogy milyen közelséget, 25, 50 vagy 100 métert talál fenyegetőnek. Mindenesetre könnyen lehet, hogy az ember észre sem veszi a fiókát, de a varjú már nekitámad. Ezeknek a madaraknak mindegy, ki az ellenfél, Orbán Zoltán szerint "ha tigris lenne, annak is nekiesne". A varjúfélék a madarak legintelligensebbjei közé tartoznak, a problémamegoldó készségük egy 3-4 éves gyerekének felel meg.
Hihetetlenül gyorsan jönnek rá, hogy: "megéri ezeket a furcsa kétlábú lényeket ijesztgetni, mert ha rárepülök, akkor elszalad"
- magyarázta a madártani szóvivő. Néha az is előfordul, hogy egy bejáratot, mondjuk egy közintézményét nem lehet megközelíteni, mert pont arra van a földön egy fióka, és a szülő mindenkire lecsap, aki megpróbálja. Ilyenkor megoldja a helyzetet, ha egy vállalkozó kedvű ember fogja magát, és úgy ötven méterrel arrébb viszi a fiókát, beteszi egy bokorba.
A másik, sokkal-sokkal ritkább esettípus oka az emberi viselkedéstorzítás. Orbán szerint magánembernek soha nem lenne szabad varjúfiókát nevelnie, mert amikor ez mégis megtörténik, a madár megtanulja, hogy az embertől ételt kap. Aztán amikor kamaszodik, elkezd jól repülni, a gazdája szabadon engedi vagy megszökik magától. Miután már megszokta, hogy az embertől ételt kap, odarepül mindenkihez, a fiókakori eleségkérő hangját hallatva. A madaras rémfilmekben is ezt a hangot hallani, ilyen állatok szoktak szerepelni bennük, jegyezte meg a szakértő.
A varjú rájön, hogy nem kap kaját, de szórakoztatja őt az ember reakciója. (Nem minden kézzel nevelt fiókából lesz azért ilyen felnőtt, ez is függ az adott madár személyiségétől.) A többiek pedig eltanulják tőle, hogy milyen vicces piszkálni az embereket. A varjak nemcsak rendkívül intelligensek, hanem szociális lények is. A városban jól élnek, jóllakottak, így hát egész nap unatkoznak, az eredmény pedig a szóvivő szavaival: olyanok lesznek, mint egy
beszpídezett oviscsoport láncfűrészekkel.
Ilyen varjúcsapat rémisztgette az embereket a 2015/16-os télen az Orbán téren és Budakeszin is. Ezek a madarak ráadásul hajlamosak a gyengébbeket, a gyerekeket, időseket támadni.
A várbeli jelenetet végignéző olvasónk a katasztrófavédelemhez és az önkormányzathoz fordult, de a madártani egyesület szóvivője szerint ennek nincs sok értelme, hacsak nem tényleg szélsőséges esetről, vérző fejekről van szó, költési időszakon kívül.
Akár a ritka jelenség, az öncélú szórakozás, akár a nagyon gyakori fiókavédés: a varjútámadásra a madárszakértő szerint ugyanúgy érdemes reagálni. A határozottság a lényeg. Ne szaladjunk, hanem forduljunk szembe, lengessük a karunkat, mutassuk magunkat nagynak és nyugodtnak, üvöltsünk rá, és csapjunk oda a madárnak azzal, ami a kezünk ügyében van: szatyorral, hátizsákkal, retiküllel vagy sapkával. Attól nem kell félni, hogy agyonütnénk, viszont meg fogja tanulni, hogy ilyet nem lehet csinálni, és leszokik róla.