Ellenbacher Attila elsőre különösnek tűnő, ám sokak szórakozását lehetővé tévő hobbiját már számos helyen ismerik az országban. Kiöregedett tévéket javít meg, amelyeket aztán pusztán jótékonyságból kórházaknak, illetve más egészségügyi és szociális intézményeknek adományoz. 

Múlt héten jubileumhoz érkeztünk: Zalaapátiban, a Pszichiátriai Betegek Otthonánál megtörtént az 1000. megjavított tévé átadása. Ellenbacher nem is tudja összeszámolni, hány intézménybe (kórházba, gyermekotthonba, hospice-házba) vitt már tévéket az elmúlt öt évben, de egészen biztosan száz fölött van a szám. 2015-től – akkor már vezette a pontos nyilvántartást – 42 olyan intézménybe juttatott tévéket, ahol enélkül aligha tudták volna nézni a betegek/ott lakók/ott fekvők a Szulejmánt vagy a Barátok köztöt.

Az ezres jubileum ugyanakkor más szempontból is választóvonal lett a jótékony tévészerelő életében. Az Indexnek azt mondta: 

a jelenlegi körülmények között aligha tudom folytatni a tévék adományozását.

Ellenbacher szerint a hobbi olyan országos igénnyel találkozott, amely már nagyobb befektetést igényelne. Folyamatosan viszik hozzá a megunt vagy elromlott tévéket, amelyeket igyekszik megjavítani, de nehezen tudja az ehhez szükséges anyagdíjat előteremteni.

Szintén nem tudja megoldani saját zsebből, hogy a megjavított tévék eljussanak Budapestről az ország legtávolabbi pontjára is. A legutóbbi helyszín, Zalaapáti például 200 km-re fekszik a fővárostól. Ezt eddig barátai, ismerősei segítségével, alkalmi adományozók támogatásából tudta finanszírozni, de elfogyott a keret, így kénytelen felfüggeszteni a tévéajándékozást. Hiszen minek venne át adománytévét, ha a hiányzó távirányítóját nem tudja pótolni, és nem tudja eljuttatni oda, ahol a legnagyobb szükség lenne rá.

Pedig Ellenbacher akcióját eddig szinte mindenhol örömmel fogadták, két intézmény kivételével. Tavaly be is számoltunk arról, hogy az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) és az Országos Onkológiai Intézet a felajánlását azzal utasította el, hogy a tévéket „garancia nélkül nem áll módjukban elfogadni”. Ellenbacher azt mondta: idén jelezte az Onkológiai Intézetnek, hogy a kért műszaki bevizsgálást adományozói támogatásból el tudja végezni, így teljesíteni tudja a különleges igényt, ám az intézmény válaszra sem méltatta. 

Ugyanakkor a jelzések alapján még rengeteg intézmény lehet az országban, ahol a régebbi, mások számára felesleges, de még tökéletesen működő tévéket szívesen fogadnák. De mivel a támogatók által nyújtott keret elfogyott, nem tud több tévét adományozni. Csak azokat a betegeket sajnálja, akiknek a gyógyulásában így nem tud segíteni.