Index Vakbarát Hírportál

Se idő, se pénz, se ember nem jut az állami gondozattak védelmére

2017. július 10., hétfő 10:39

A gyermekjogi képviselők elvileg azért vannak, hogy képviseljék a gyerekek jogait. Képviselnék is, de tizenkilencen vannak húszezer gyerekre, és vajmi keveset ér a szavuk a gyámhivatallal szemben. Alig tudnak bizalmat ébreszteni a gyerekekben, és ha segítenek is, rengeteg jogsértés még mindig titokban marad. Ráadásul január óta közvetlenül az illetékes minisztérium alá tartoznak, és van, aki szerint ezzel oda a függetlenségük. Az Abcúg cikke.

“Na, megjött a néni, lehet menni panaszkodni”. Gyakran így fogadják a gyermekotthonokban a gyermekjogi képviselőket, akik azért mennek oda, hogy beszélgessenek a gyerekekkel, és meghallgassák a bajaikat. Az a dolguk, hogy ha kell, segítsenek írásba adni a panaszaikat, értesítsék a fenntartót, és akár az intézménnyel is harcba szálljanak. Így nem meglepő, hogy a gyermekotthonokban nem mindig látják őket szívesen: korábban az Abcúgnak is beszámoltak róla állami gondozottak, hogy alig engedik a négyszemközti beszélgetést.

Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) gyermekvédelemmel foglalkozó jogászának az a tapasztalata, hogy “sem a szakellátott gyermekek, sem a szüleik nem tudnak arról, hogy létezik gyerekjogi képviselő, így esély sincs rá, hogy egy gyermek bemenjen, és kikérje annak az embernek a számát, akinek éppen az intézményről akart volna panaszkodni”. Egy idei, zalaegerszegi ombudsmani jelentés is megjegyezte, hogy nincs minden csoportban kifüggesztve az elérhetőség, pedig ez kötelező lenne.

Az elmúlt években sorra kerültek nyilvánosságra a gyermekvédelmi rendszer jogsértései a határidők be nem tartásától a többmilliós sikkasztásig. Minden ilyesminek az állami gondozottak isszák meg a levét, akik amúgy is nehezen bíznak meg az őket körülvevő felnőttekben. Elvileg itt jönnek a képbe a gyermekjogi képviselők, akik néha tényleg tudnak segíteni, például a gyámhivatallal szemben pert nyert Leon esetében. A legtöbb jogsértés viszont még mindig rejtve marad, mert a képviselők kevesen vannak, és a szavuk sokszor mit sem ér a gyermekotthonnal vagy a gyámhivatallal szemben.

Jól vagytok? Akkor jó

Jelenleg 19 gyermekjogi képviselő dolgozik az országban, de tavaly például csak 17-en voltak. Rájuk több mint húszezer gyerek jut, akik valamilyen gyermekotthonban, lakásotthonban vagy nevelőszülőnél élnek. “Mission impossible” – foglalta össze Gyurkó Szilvia gyermekjogász, a Hintalovon Alapítvány vezetője a képviselők helyzetét. “Mivel ilyen kevesen vannak, nehéz elvárni tőlük a hatékony munkát. Minimális esélyt látok arra, hogy bizalmi viszonyt tudjanak kiépíteni a gyerekekkel, és olyan erővel lépjenek fel, hogy az minőségi változást eredményezzen”.

Szerinte ez nemcsak azért van, mert kevesen vannak, hanem mert nem muszáj figyelembe venni, amit mondanak. “Tegyük fel, hogy egy gyerek új gondozási helyre szeretne kerülni, vagy éppen maradni szeretne, miközben el akarják mozdítani. Az erről szóló megbeszélésen hiába mondja el az érveit a gyermekjogi képviselő, végül úgyis az van, amit a hivatal vagy a szakszolgálat mond. Nincs semmilyen következménye, ha lesöprik az asztalról az érveit” – mondta Gyurkó, aki szerint a képviselők tényleg érzékenyek a gyerekek jogaira, “csak éppen erőtlenek, mert amit elvárnak tőlük, az nincs összhangban a megadott keretekkel”.

Emiatt aztán sok múlik a képviselő személyiségén is. Egy gyermekvédelmi dolgozó, aki korábban állami gondozott volt, ma is ismer olyan gondozottakat, akik 3-4 havonta vagy csak félévente találkoznak a gyermekjogi képviselőjükkel. “Legfeljebb megkérdezi, hogy érzik magukat, minden rendben van-e, aztán elköszön. Ha nem alakul ki bizalom, nem fog hozzá fordulni a gyerek”. Viszont olyan képviselőt is ismer, aki a kinevezése után minden gyereket összehívott, és alaposan elmondta nekik, milyen jogérvényesítési lehetőségeik vannak. A hivatalos beszámoló szerint tavaly 940-szer fordultak a gyerekek gyermekjogi képviselőhöz.

Gyurkó szerint “a rendszer ezerszer hamarabb zár össze az intézményi érdekek előtt. Hiába karolnak fel egy ügyet a képviselők, nem segít a jelenlétük, pedig ők a rendszeren belülről próbálnak segíteni, és elvileg jobb a kapcsolatrendszerük, mint mondjuk egy civil szervezetnek. De annyira nagy a fluktuáció a rendszerben, hogy nem lehet követni, kivel érdemes jóban lenni, úgyhogy ezzel sincsenek előrébb” – mondta.

Prokai Judit 2013 és 2015 között vezette a fóti speciális gyermekotthont, ahová a súlyos pszichés problémákkal küzdő, súlyosan disszociális, vagy kábítószerfüggő gyerekek kerülnek. “Legalább harminc elhelyezési értekezleten vettem részt, és csak néhány olyan esetre emlékszem, amikor ott volt a gyermekjogi képviselő is. Egy normál elhelyezésnél is problémás, ha nincs ott, de speciális intézmény esetében különösen fontos lenne. Pedig többször előfordult, hogy vártunk is rá, felhívtuk, de hiába” – mondta.

Szerinte ennek az a következménye, hogy az esetek többségében nem a gyerekek, hanem az intézmények érdekei érvényesülnek, amelyek szabadon “labdáznak” a gyerekkel, attól függően, hogy éppen hol van szabad hely. Találkozott olyan gyerekkel, akinek a fóti otthon volt a tizedik gondozási helye, de sehol sem oldották meg a problémáit, mindenhol csak arra törekedtek, hogy valahová továbbküldjék. “Ha ott van a gyermekjogi képviselő, talán jelzi a problémát a fenntartónak, és ez nem történik meg. Helyette, amint 18 éves lett, visszakerült abba a családba, ahonnan gyerekkorában kiemelték, és ahol azóta sem változtak meg a körülmények”.

Csak pántlika a gyermekvédelem hajában

Prokai szerint nem azért nem találkozott a gyermekjogi képviselőkkel, mert nem érdeklik őket a gyerekek problémái, hanem mert kevesen vannak, és a mostani rendszerben ők sem tudnak függetlenül dolgozni. A gyermekjogi, ellátottjogi és betegjogi képviselőket az év elején létrehozott Integrált Jogvédelmi Szolgálatba (IJSZ) sorolták, ami az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) alá tartozik, akárcsak az állami gyermekvédelmi rendszert fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF). “Így nekik is az intézmények érdekeit kell képviselniük, ami nem egyenlő a gyerekek érdekeivel” – mondta Prokai.

Ez nem volt mindig így, 2004-ben az MSZP-SZDSZ-kormány által létrehozott Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány látta el ezt a feladatot, amit aztán 2011-ben megszüntettek. Prokai szerint abban az időszakban még lehetett független szervezetről beszélni, azóta viszont nem. A jogvédők aztán egy ideig a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal alá tartoztak, majd létrehoztak nekik egy külön szervet, az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központot (OBDK). Ez lett aztán a Lázár János-féle bürokráciacsökkentés áldozata.

Egy, a gyermekjogi képviselők munkáját jól ismerő szakértőtől viszont úgy tudjuk, az Emmi semmiben sem korlátozza a gyermekjogi képviselőket, és “bolond is lenne azt mondani, hogy ne dolgozzanak, hiszen nem akarnak médiaszenzációkat a problémákból”. Szerinte a napi gyakorlatban január óta semmi sem változott, az OBDK viszont nagy fejlődést hozott a közalapítványos időhöz képest. “Akkor sokan dolgoztak félállásban, volt, aki intézményvezető volt az egyik megyében, és gyermekjogi képviselő egy másikban. Így a saját kollégái ellenőrizték az általa vezetett intézményt is. Az OBDK véget vetett ezeknek az összeférhetetlenségeknek” – mondta.

Szerinte ez pozitívan hatott a rendszerre, beindultak a képzések, egységes lett a módszertan, született egy sor hasznos gyermekjogi kiadvány, és tartottak egy országos gyermekjogi roadshow-t, amire a gondozottak fele eljutott. Gyurkó is úgy tudja, hogy az átvétel nem hozott nagy változást, és “az is látszik, hogy sok energiát fektettek a saját képzésükbe, de ettől függetlenül továbbra sem könnyű érdemi munkát végezni. Így a gyerekjogi képviselet csak pántlika a gyermekvédelem hajában” – mondta.

Gyurkó szerint az utóbbi évek botrányai miatt már jobban odafigyelnek a szakellátásban levő gyerekekre, de azokra, akik például visszakerültek a családjukba, nem terjed ki a gyermekjogi képviselő hatásköre. “Nemrég volt egy esetünk, amiben négy gyereket emeltek ki a családból elhanyagolás és bántalmazás miatt, majd nevelőszülőknél helyezték el őket. Évekig éltek a gyerekek a szakellátásban, majd egyszercsak úgy döntöttek a szakemberek, hogy hazamehetnek, miközben valójában a szülők nem kaptak segítséget ahhoz, hogy a gyerekekről megfelelően gondoskodjanak – bár tagadhatatlan, hogy a lakáskörülményeik rendeződtek. A hazagondozást követően aztán sajnos tovább folytatódott a gyerekekkel szembeni erőszak, itt azonban már a gyermekjogi képviselő nem tudott fellépni. Hiába ismerte a gyerekeket, és értesült informálisan a problémájukról, nem tudott segítséget nyújtani”.

Egy tojóüzemnek is több időt hagynak

Egy állami gondozott elvileg számíthat a gyermekvédelmi gyám segítségére is, aki egyben a törvényes képviselője is. A gyámok sűrűbben találkoznak a gyerekekkel, és odafigyelnek a hétköznapi problémáikra is, nemcsak a komolyabb jogsértésekre: például, ha a gyerek iskolát akar váltani, vagy valami zűrös ügybe keveredett a társaival.

A gyámi rendszert 2014-ben vezette be a kormány, elvileg pont azért, hogy még több olyan felnőtt legyen a gyerekek körül, akik az ő jogaikat képviselik. Gyurkó szerint viszont ez az intézmény is kapacitásproblémákkal küzd. “Elvileg egy gyámhoz legfeljebb 35 gyerek tartozhat, de találkoztam olyan gyámmal, akinek 192 gyereket bíztak a gondjaira”.

Ráadásul a gyámok függetlensége is kérdéses, mivel minden megyében ugyanaz az igazgató a főnöke a gyámoknak, akihez a gyermekotthonok, lakásotthonok és a nevelőszülői hálózatok tartoznak.

Gyurkó szerint a gyámi rendszerről nem készült hatástanulmány, és sokszor praktikus dolgok sem biztosítottak, például, hogy a gyámok minden gyerekükhöz el tudjanak utazni. “Így adminisztratívvá válik a munkájuk. Papíron mindent iktatnak, de valódi segítséget csak ritkán tudnak nyújtani”. Szerinte a szakemberek munkájának kiüresedése azért is érződik a mindennapokban, mert az utóbbi években többször is, nagyon mélyen belenyúltak a rendszerbe, amit a dolgozók képtelenek lekövetni. “Egy szakellátásban dolgozó ember mondta, hogy még egy tojóüzem átállására is több időt hagynak, mint a gyerekvédelemnek a folyton változó szabályokhoz való alkalmazkodásra”.

A témával kapcsolatos kérdéseinkkel kerestük az Emmit és az IJSZ-t is, ha választ kapunk, frissítjük a cikket.

Rovatok