A vádirat viszonylag gyors, félórás ismertetése után a nyomozati vallomások felolvasása, pontosabban a hét vádlott közül öté - röviden összefoglalva így telt Mengyi "Voldemort" Roland fideszes parlamenti képviselő ügyének első, hatórásra húzódó tárgyalási napja.
A történet - a vád szempontjából legalábbis - már ismert, mert kiszivárgott a sajtóban. A megalapozott gyanú szerint politikai összeköttetésekkel nem rendelkező, EU-s pénzekre sikertelenül pályázó szociális szövetkezetek egy közvetítőn keresztül eljutottak Mengyi Roland fideszes borsodi politikusig, aki közbenjárást, a pályázatok nyerését ígérte nekik, ha cserébe azok az elnyert 500 millió nagy részéből erre kijelölt cégeknek fizetnek ki kamuszolgáltatásokat, és persze visszacsorgatnak minden szereplőnek egy kicsit.
Az öt ember gyanúsítotti vallomásainak felolvasása pont nem volt elég arra, hogy a hatodrendű Mengyi is sorra kerüljön, de a hallottakból nagyjából így is kikerekedett a sztori, és jól látszott, hogy a történetben nem mindenki egy oldalon áll.
Az I., a II. és az IV. rendű vádlottak voltak a "lehúzott szövetkezetesek", akik érezhetően neheztelnek az őket kihasználó, zsaroló Mengyiékre, az egyik tanúvallomásban például "gusztustalan mértékű" visszaosztást emlegetett egyikük. Ők vallottak Mengyiék ellen, lényegében azt adták elő, hogy Mengyi, egy kijáróembere és egy pályázatíró nő (V., III., és V. rendű vádlottak) intéztek mindent. A szövetkezetesek olyanokat mondtak, hogy
A másik oldalon volt Mengyi embere, aki a III. rendű vádlottja az ügynek, és akit csak bólogatónak hívtak egymás közt a szövetkezetesek. Valamint ott volt a pályázatíró nő, az V. rendű vádlott.
Mengyi embere a nyomozás alatt azt vallotta, hogy az öt+ötmilliós "alkotmányos költségről" a politikus nem is tudott, azt valójában ő magának kérte, és el is költötte mind.
Izgultam, hogy tényleg nyerjenek a pályázaton, nehogy visszakérjék a pénzt, mert akkor kiderül, hogy én költöttem el,
vallotta. Állítása szerint amikor vissza kellett fizetnie a pénzt, akkor Mengyi adott neki kölcsön rá. Ezzel tehát igyekezett csökkenteni Mengyi szerepét és felelősségét az ügyben.
A korábbi vallomásait a férfi ugyanakkor nem tartotta fenn, mégpedig elmondása szerint azért, mert meg nem nevezett valakik azt mondták neki, hogy Mengyire kellene terhelő vallomást tennie. Ellenben leadott egy írásos tanúvallomást, amit a bíró nem fejtett ki, csak annyit mondott róla, hogy
Ugyanehhez a körhöz tartozik a pályázatíró vádlott, ő volt az egyetlen, aki a bíróság előtt is tett most vallomást. Egy hosszú és bonyolult szakmai fejtegetésben, pontról pontra igyekezett elmagyarázni, hogy pályázatíró-szakmailag, jogilag és technikailag miért volt rendben mindaz, amit tett.
Azt mondta, hogy a kiemelt pályázatoknál teljesen megszokott, hogy a szereplők egyeztetnek, és hogy csak egy nyertes van. Azt is kijelentette, hogy totális félreértés az, hogy ha egy pályázatnál a pénz 50 százalékát lehet eszközre, 50 százalékát pedig szolgáltatásokra költeni, akkor ez utóbbi a "lenyúlt pénz" (a vádirat szerint a szereplők lényegében abban egyeztek meg, hogy a szolgáltatásokat a kijelölt cégektől lehet majd vásárolni, de azok nem teljesítenek majd, ezzel kvázi ellopható a pénz). Szerinte ezt csak azért állítják egyes vádlottak, mert nem értenek hozzá.
A hét vádlott közül csak a pályázatíró tett vallomást és válaszolt a bíró kérdéseire, Mengyi Roland pedig azt ígérte, hogy vallomást nem tesz, de válaszol a kérdésekre. Rá és az ő nyomozati vallomására szerdán már nem jutott idő, a bíróság folyosóján azt mondta, a pénteki tárgyalási napon arról beszél majd, hogy teljes félreértés, ami zajlik, ő ugyanis senkitől nem kért "alkotmányos költséget", a szerepe a történetben pedig nem volt több, mint a képviselői munka szokásos velejárója, egyeztetés és segítségnyújtás, ami semmiképpen nem büntetőjogi kategória.
Mengyi az ügy hatodrendű vádlottja, a vádpont ellene
Az ügyész a vallomások felolvasása előtt nagyjából azt az ügyet vázolta, ami a sajtóban korábban kiszivárgott. A felolvasott vádiratból kiderült egyebek mellett, hogy Mengyi az egész ügy tervezésénél a fejlesztési államtitkárnál, Köpeczi-Bócz Tamásnál járt el, egy pályázati javaslatot nyújtott be neki, hogy a fel nem használt EU-s forrásokat hogyan lehetne lehívni, Köpeczi-Bócz pedig ezt megküldte az EMMI illetékesének, Hunya Balázsnak.
A vádlottak ezután folyamatosan kapták az információkat a kiírni tervezett pályázatokról, a Mengyivel kapcsolatot tartó vádlott sokszor egyeztetett a képviselővel, aki többször mondta neki, hogy nyugodjon meg, a pályázattal minden rendben van.
Aztán a tárca közzétette a pályázati felhívást és útmutatót, majd 2015 októberben kiírták a pályázati felhívást is. 500 millió forintra lehet pályázni, 8-10 pályázó nyerhetett pénzt. A vádlottak 10 szövetkezet nevében pályáztak, mindegyikkel 49 millió 998-999 ezer forintokra. A pályázat végül formai okokból bukott meg, nem írták alá mindenhol a papírokat, ahol kellett volna. Arról nincs szó a vádiratban, hogy a kormányzat vagy a hatóságok mikor szereztek az egészről tudomást.
A vádiratban benne van a korábban is kiszivárgott 5+5 milliós "alkotmányos költségként" emlegetett kenőpénz, amit Mengyi követelt. A politikus gyors választ kért erre a követelésre, különben mással fogja megcsinálni a tervet, fenyegetett. Az is kiderült, hogy a pénzt a vádlottak saját illetve családi megtakarításból teremtették elő. A pénz célja az volt, hogy a döntéshozókat befolyásolják.
Az ügyész által felolvasott vádirat olyan mondatokat is tartalmaz, mint hogy az egésznek a célja az volt, hogy a pénzhez hozzájussanak, a munkát nem szándékoztak elvégezni, csak látszólagosan. "Valós teljesítés nélkül, saját céljaira próbálták felhasználni a pénzt", mondta az ügyész.
A vádiratban az is benne van, hogy a kidolgozott módszer alapján a Mengyi által kijelölt cégekkel kötöttek volna szerződéseket a pályázati nyertesek. Mengyi a pénz feletti rendelkezési jogot magának tartotta fenn. Ebbe a többiek beleegyeztek. Abban is megállapodtak, hogy a további pályázati pénzeket is hasonló módszerekkel, jogtalanul megszerzik majd.