A Roma Sajtóközpont és az Ide Tartozunk egyesület emléktáblát szeretne emelni Puczi Bélának. Puczi Béla egyike volt azoknak a marosvásárhelyi romáknak, akiket Romániában elítéltek, miután az 1990-es marosvárárhelyi pogrom idején "ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!" kiáltással a magyarok segítségére érkező cigányok élére álltak.

Puczinak később Magyarországra menekülve se jutott jobb sors: román cigányként tekintettek rá, menekülttábortba zárták, és mire tíz évvel később megkapta az állampolgárságot, tönkrement az élete és az egészsége. 2009-ben halt meg, hajléktalanként. Az emléktábla a Nyugati térre kerülne, ahol Puczi Béla az utolsó időben kocsivigyázóként tengődött.

Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter pár napja Tusnádfürdőn kijelentette:

„a magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás.”

Ez a mondat önmagában is elég nehezen menthető, de különösen kirívó annak fényében, hogy Balog 2010-ben, amikor posztumusz kormánykitüntetésben részesítette Puczit, még így fogalmazott:

„Számomra a legszívbemarkolóbb félmondat ma így hangzik: „három napig magyar”. Hogy nem tovább, hogy nem mindig magyar, az a mi adósságunk, az a mi felelősségünk. Bizony mennyi adóssága van ennek a nemzetnek önmaga és mások felé. (…) Szeretném Önöknek megköszönni itt hogy Önök jó döntés hoztak azon a napon, és

személyesen is azt ígérem, hogy azért fogok dolgozni a jövőben, hogy (…) érezhessék annak a magyar közösségnek a szeretetét, támogatását, akikért nem csak szót emeltek, hanem kockára tették érte az életüket.”

(Egymásnak ítélve, Fekete március Marosvásárhelyen. XX. Század Intézet, 2011).

A szervezők Puczi Marosszentgyörgyön, mélyszegénységben élő családjának is gyűjtenek. Nekik egy vízvédő falra lenne szükségük, hogy áradáskor a patak ne folyjon át a szobájukon. Az emléktábla és a fal együtt mintegy 350 ezer forintba kerülne. A kezdeményezésről itt olvashat bővebben.