- Nekünk kendőben kell strandra járni. Néha kicsit nehéz, korábban volt, aki be is szólt miatta.
- Micsodát?
- Hát, hogy kendőbe fogtok úszni, terroristák vagytok, meg ilyesmi. Ilyenkor úgy teszek, mintha nem is hallottam volna.
A menekültek között van, aki már több mint tíz éve él Magyarországon, más az utóbbi évek menekülthullámával érkezett. Egy azonban közös bennük: mindannyian megkapták a menekülti vagy az oltalmazotti státuszt, azaz a magyar állam elismerte: a hazájukban veszélynek, üldöztetésnek lennének kitéve. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
Legutóbb a budai Várba szerveztek túrát, sok, Pesten élő menekült ugyanis még oda sem jutott el. A balatoni kirándulást viszont kifejezetten ők kérték, mert sok jót hallottak már a magyar tengerről. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
“Ezeknél a programoknál nekünk mindig fontos, hogy legyen idő a magyar kultúra bemutatására. Ma is ezért jöttünk Tihanyba, mert fontosnak tartottuk, hogy az apátság kapcsán beszéljünk a magyar történelemről” – mondta Faragó Renáta, a Menedék Egyesület munkatársa. Az apátság előtti téren szó volt például arról, hogy a magyar állam több mint ezer éves. “Csak ezer éves?” – kérdezett vissza egy perzsa lány, majd hozzátette, hogy a perzsa államiság több mint ötezer éves. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
“Jézus Mária, kik ezek, szíriaiak?” – mondta egy nő, amikor meglátta a csoportot, pedig a menekülteket alig-alig lehetett megkülönböztetni bármelyik másik, éppen Tihanyban lévő turista-csoporttól: fényképezkedtek az apátsággal, a tóval, egymással. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
Ismail Szomáliából származik, két éve érkezett Magyarországra, egy étteremben dolgozik mosogatóként. “Azt mondják, a Balaton a második legszebb hely Magyarországon. Az első Budapest” – mondta. Már régóta szerette volna látni a tavat, ezért megörült, amikor megtudta, hogy az egyesület egynapos kirándulást szervez Tihanyba. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
Ismail a mosogatói fizetéséből csak nehezen tudott volna elutazni a tóhoz. A szintén szomáliai származású Anab – aki az egyesület interkulturális közvetítője – már 14 éve él Magyarországon, sokáig azonban ő sem jutott vízközelbe. “Sokat dolgoztam, sok mindent kellett fizetnem, nem tudtam országot nézni” – mondta. Szomáliában gyakran járt ki a tengerpartra úszni, nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy Magyarországon a strandok többsége belépődíjat kér. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
A 82 éves Emine viszont már másodszor jár a Balatonnál, utoljára tíz éve volt, amikor látogatóba érkezett Magyarországra. Négy évvel ezelőtt viszont már nem turistaként jött, hanem a szíriai háború elől menekült három felnőttkorú gyermekével és unokáival. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
Az idős nő nagyon jól érezte magát a kiránduláson, és bár többször is elfáradt a séta közben, nem akart lemaradni, ezért a többiekel együtt ő is lesétált az apátságtól a félsziget alján fekvő strandra, ahol aztán órákon keresztül nézte, ahogy a többiek fürdenek. A vízbe nem akart bemenni, de így is örült, hogy ott lehet. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
A fürdőzést a tihanyi strandon nem volt egyszerű összeszervezni. “Az, hogy fürdőruhában vannak sokan, az az ő kultúrájukban nem egy elfogadott dolog” – magyarázta Faragó Renáta. Az afganisztáni, iráni és szomáliai származású araboknál és perzsáknál ugyanis szigorúan meg van határozva, hogy a férfiak és a nők csak külön fürödhetnek és megfelelően el kell takarni a testüket. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
A strand kiválasztásnál szempont volt, hogy legyen olyan része, ahol be tudnak sétálni azok, akik burkinit, azaz az egész testet eltakaró fürdőruhát viselnek. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
Vagy, hogy a nők válasszák ki, hogy a strand melyik részén szeretnének leheveredni. A választás végül egy félreeső placcra esett. Az idősebb férfiak azonban tartózkodtak a víztől: nem akartak idegen, fürdőruhában lévő nőkkel együtt fürdeni. A csoporthoz tartozó nők közül azonban többen is bementek a vízbe. “Minden tetszik, a víz nagyon jó” – mondta egyikük. Ő Budapesten is el szokott járni úszni, persze, akkor is burkiniben. Azt mondta, előfordul, hogy ilyenkor a helyiek beszólnak neki, de ezekre nem figyel oda, és sok a kedves ember is. A tihanyi strandon például nem kapott megjegyzést. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
Said Jawad Hosseini azon kevés férfiak egyike, akik bementek a vízbe pancsolni. Az iráni-afganisztáni családapa gyakran jár a családjával a Balatonra. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
Said Jawad most is a családjával együtt utazott, lánya és felesége azonban a tradícióknak megfelelően burkiniben fürdött. A férfi azt mondta, szereti járni az országot, volt már Debrecenben, Bicskén és Győrben is. Igaz, ezek mind menekülttáborok helyszínei. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
Ismail láthatóan nagyon élvezte a kirándulást, mindenhol készítetett magáról egy fotót, ahol csak tudott. Utoljára Mogadishu mellett, a tengerben fürdött, még évekkel ezelőtt. Azóta vízközelben csak akkor volt, amikor a társaival csónakon átkeltek az Égei-tengeren, hogy Törökországból Görögországba jussanak. “Az jó, hogy itt nem kell félni” – mondta, miközben fürdőnadrágra vetkőzött. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
A szomáliai fiú ellentéte az afgán származású Siam, aki születése óta Magyarországon él, és gyakran jár el strandokra. A 18 éves fiú most is a fürdést várta a legjobban, őt egyáltalán nem zavarták a fürdőruhás lányok, a legszívesebben röplabdázott volna. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
Az ebéd pizza, lángos és sült krumpli volt. Hús, főleg sertéshús egyáltalán nem lehetett az étlapon. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
Faragó Renáta szerint újabban az érkezésüket sokszor előre bejelentik, nehogy félreértés legyen az ottlétükből. “Ha gyerektábort szervezünk, akkor bejelentjük a megyei rendőrségnél, hogy érkezik egy menekült csoport gyerekekkel, mert sajnos előfordult már, hogy ránk hívták a rendőröket” – mondta. Ez Budapesten történt, szerinte azért, mert valakiben félelmet keltett, hogy “kendős nők ültek egy pokrócon és kártyáztak”. Hozzátette, hogy korábban ilyen sohasem történt, hasonló tapasztalataik csak az elmúlt időszakból vannak. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)
“Egy ilyen eseményen nekik nagyon sokat kell engedni a saját félelmeikből ahhoz, hogy részt tudjanak venni” – mondta Faragó Renáta. Ugyanakkor érdekli őket az ország története, szokásai, amikor arról kérdeztük őket, mi tetszett nekik a legjobban Tihanyban, nem is tudtak hirtelenjében mit válaszolni. “Az egész” – mondta egyikük. (Fotó:
Hajdú D. András / abcug.hu)