Először pár alapinformáció a számhúzójelöltekről: a számhúzásra bárki jelentkezhet, egy vagy több legalább négyjátékos, azaz ezer forintba kerülő szelvénnyel. A jelentkezők közül a Szerencsejáték Zrt. központjában előzetesen 25 szerencsés embert sorsolnak ki: ők mindannyian a stúdióban ülve várják, hogy a helyszínen eldőljön, közülük ki az egyetlen még szerencsésebb, aki a nyerőszámokat kihúzhatja. Ő egymillió forintot, 24 talonban maradó társa 30 ezret kap. A procedúrát élő adásban közvetíti a tévé.

Olvasónknak, aki maga is szokott jelentkezni számhúzónak, az adást nézve az tűnt fel, hogy

Megpróbált utánanézni a Szerencsejáték Zrt. honlapján, de ott mindig csak az adott hét 25-ös jelöltlistája olvasható, és a korábbi nevekről az internet se őriz historikus adatokat. Amikor megkereste az állami céget, ott a jelentkezők személyiségi jogaira hivatkozva zárkóztak el a válaszadástól.

Olvasónk nem adta fel. Idén februárban rögzíteni kezdte a honlapon közölt heti listákat, és a sejtelme nemhogy beigazolódott, de kifejezetten megdöbbentő eredményt hozott:

(a dokumentációt az Indexnek is elküldte). Ez 53,57 százalékos arányt jelent. Kiderült, hogy a családra már a Szerencsejáték Zrt. Facebook-oldalának kommentelői is felfigyeltek, sőt, azt is megemlítették, hogy már többször is az egymilliós főnyereménnyel mehettek haza. Ami persze nem csoda, hiszen ha valaki mondjuk minden héten bekerül számhúzónak, (hosszabb távon) évente több mint kétszer ki is kell hogy sorsolják.

Az állami cég szerint az ötös lottó esetében hetente stabilan 11 ezer körül alakul a jelentkezések száma. Nem túl bonyolult kiszámolni: ahhoz, hogy valaki 11 ezer jelentkezés mellett ilyen gyakorisággal kerüljön be az adásba, hetente átlagosan 236 (ezerforintos) szelvénnyel kell játszania. Ha ennél sokkal kevesebb is elég, annak, az ismétlődő, hihetetlen szerencsét leszámítva csak két oka lehet:

Aki hetente 236 ezerért lottózik, annak továbbá nagyon jómódúnak kell lennie. És feltehetően nagyon szerencsejáték-függőnek is, ugyanis a bevétele a kiadásainak csak a töredékét fedezi. Hacsak nincs ötöse vagy sok négyese, ismerősünk évi több mint 12,3 milliós kiadása mellett a kétheti 30 ezer forintok eltörpülnek. Azzal sincs sokkal beljebb, hogy (szintén statisztikai alapon) évente egyszer ő húzza az ötös számait, és egymillióval megy haza.

Bár nyilván nem a kétheti 30 ezer, hanem az 1:44 milliós eséllyel elvihető ötös lebeg az illető szeme előtt, ekkora összeggel lottózni nem racionális dolog (nem mintha lottózni akár egyetlen szelvénnyel észszerű dolog lenne, de ezt most hagyjuk).

Csakhogy a lottósorsolások szinte állandó vendége nem tűnik irracionális embernek: a rendelkezésre álló adatok alapján elég könnyen megtaláltam, és egyáltalán nem ilyen kép rajzolódott ki róla. Először nagyobb riportot szerettem volna írni a családról, de ettől sajnos teljesen elzárkózott. Többször hosszan beszéltünk telefonon, és bár a konkrét szisztémáját kivéve sok mindent elmondott magáról, és arról, hogy hogyan lottózik, semmit nem engedett leközölni.

Végül abban maradtunk, hogy nem írjuk le a nevét, mert ez önmagában amúgy sem annyira érdekes (aki meg nagyon akarja, úgyis megtalálja), cserébe viszont hozzájárul, hogy idézzem: a heti 236 ezernyinél nagyságrenddel kevesebb szelvénnyel játszik, és

hogy bekerüljön a számhúzók közé.

Amikor kutakodni kezdtem, kiderült, hogy 2009-ben a Délmagyar írt a Szegedi Tudományegyetem egy statisztikus tanáráról, akit 2003 és 2009 között nyolcszor sorsoltak ki számhúzónak az ötös, hatos és a skandináv lottón. Ez persze nagyságrendekkel kevesebb, mint a mostani esetben, de azt gondoltam, ő talán képben lehet, hogy mi folyik itt.

Dr. Kovács Péter ma már tanszékvezető egyetemi docens Szegeden. A válaszlevelében azt írta, arra gyanakszik, hogy a szelvényszám, amivel pályázni lehet számhúzónak, olyan számjegyet tartalmaz, ami „a jelek szerint” összefüggésben van a vásárlás napjával, a héttel, illetve a játéktípussal. Ebben azonban nem biztos, mert a teljes kód szelvényenkénti, hetenkénti változását még nem vizsgálta meg (mint írta, egy-két éve változott meg a logikája annak, ahogyan a pályázati szelvényszámot generálják).

Szerintem az úrnak maximum olyan taktikája lehet, hogy egyszerre vagy különböző napokon, helyeken veszi meg a szelvényét.

Azt viszont nem tudja, hogy ez a sorsolást hogyan befolyásolja – írta a konkrét esetről.

A Szerencsejáték Zrt., bár hosszú válaszlevelet küldött a kérdéseimre, valójában nem volt túl közlékeny, és egy csomó mindenre egyáltalán nem reagált. Az egészen biztos, hogy tudnak a családról, mert a Facebook-oldalukon a család gyakori felbukkanását firtató kommentekre a cég néha reagál. De arra például már nem válaszoltak, hogy emiatt az ügy miatt készítették-e januárban azt a videót, ami a számhúzójelöltek sorsolásának technikai részleteiről szól.

Azt sem közölték, hogy a szelvényszám, amivel jelentkezni lehet számhúzónak, tartalmaz-e bármilyen, a vásárlás helyére, idejére utaló adatot. Az azonban kiderült, hogy ha tartalmaz is, ez az adattartalom a sorsolás során elvész: a beérkező szelvények az érkezés sorrendjében kapnak egy sorszámot, és ezt a sorszámot sorsolják ki. A sorsolást közjegyző jelenlétében, a Szerencsejáték Felügyelet ellenőrzése mellett, utólag reprodukálható módon, egy hetente újrasorsolt, tíz számjegyű változóval operáló LCG (lineáris kongruencia generátor) alapú algoritmussal végzik.

Ezt a rendszert csak úgy lehet kijátszani, ha valaki ismeri magát a konkrét algoritmust, az adott hét tíz számjegyű alapszámát, és befolyásolni tudja, hogy a jelentkezése milyen sorszámot kapjon. De ha már az összeesküvés-elméletek birodalmában járunk, és valakinek van is vele összejátszó, például megzsarolt ismerőse a Szerencsejáték Zrt.-nél,

Ami a helyzetet még bonyolultabbá teszi, az pont a sorsolás módjának pár évvel ezelőtti megváltoztatása. Addig ugyanis a Szerencsejáték Zrt. regionális alapon (lakhely szerint) sorsolta a számhúzókat, és úgy tényleg könnyebb volt bekerülni számhúzójelöltnek. A visszajelzések hatására álltak át a mostani rendszerre. Csakhogy történetünk főszereplője, mint mondja, húsz évig tanulta a rendszert, mire kiismerte.

Vagyis visszajutottunk a kiindulóponthoz: a család vagy irdatlan, az öttalálatos szelvényhez szükségesnél is nagyobb szerencsével kerül be kábé kéthetente a számhúzók közé, ami kizárható, vagy átlagosan heti 236 ezerért játszik. Ami szintén.

Amennyire könnyű volt ugyanis megtalálni őket, egy véletlennek köszönhetően legalább annyira könnyű volt meggyőződni arról, hogy a családfő – szinte biztosan – igazat mond, legalábbis abban, hogy nem vagyonokért lottózik. Egy ismerősöm ugyanis ismeri őket, és

A környéken jól ismert, viszonylag átlátható anyagi helyzetű családról van szó.

Ha sem a Szerencsejáték Zrt., sem az ismerősöm elmondásában nem kételkedem, és az irdatlan mázlit is kizárom, akkor mégiscsak oda jutunk, hogy a családfő feltehetőleg csak a mítoszt kelti maga körül, amikor a szisztémájáról beszél. Racionális alapon ugyanis csak az a triviális megoldás marad, hogy nagyon sokan lottóznak együtt egy, vagy akár több társaságban párhuzamosan, és a többiek nevében is mindig a család tagjai mennek számhúzónak.

Hogy ki hány szelvénnyel játszik, azt a Szerencsejáték Zrt. munkatársai, ha akarják, látják, így azt is tudhatják, ha valaki a statisztikailag indokoltnál gyakrabban sorsolódik ki számhúzójelöltnek. Ez azonban a konkrét család tekintetében olyan információ, amit adatvédelmi okokból nem adhatnak ki, ezért nem is kérdeztem. Azt viszont igen, hogy végül indult-e vizsgálat, és milyen eredményt hozott, mert a Facebookon a cég erre korábban utalást tett. A Szerencsejáték Zrt. erre a kérdésre sem válaszolt.

(Borítókép:  A lottósorsolás két műsorvezetője Kovács Áron és Kiss Orsolya középen a sorsolási kosár és a lottószámok a Szerencse szombat című tévéműsorban a Pólus Centerben lévő Fortuna stúdióban 2012. december 1-jén.  MTI / Máthé Zoltán)