Úgynevezett beavatkozóként szerepet kapott több magyar civilszervezet abban az eljárásban, amit az orosz civiltörvény, avagy "külföldi ügynökre vonatkozó" törvény miatt indított csaknem 50 orosz civilszervezet (névsort erre a pdf-re kattintva nézhet) a strasbourgi emberi jogi bíróságon. Oroszország úgy kapcsolódik a bírósághoz, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményét elfogadó Európa Tanácsnak 1996 óta Oroszország is tagja.
Az ügyben érintett magyar szervezetek, amelyeknek beavatkozói kérelmét elfogadták, a
A magyar civileket júliusban értesítették, hogy beléphetnek az ügybe, úgyhogy azóta elkészítették írásos álláspontjukat. Ebben a Strasbourgnak írt levelükben összefoglalják, mi is ez az egész szerintük.
Azt írják, az orosz törvényt a demokrácia egész világon megfigyelhető visszaszorulásának részeként kell értelmezni. Putyin állama az illiberalizmus modellországa, és az orosz mintát több európai állam is elkezdte alkalmazni, úgyhogy nagy tétje van a bíróság majdani döntésének, írják.
Azt is írják, hogy ezek az alkotmányos liberalizmussal kevert tekintélyuralmi rendszerek szűkítik a személyes szabadságjogokat, szembemennek az egyenlőség és tolerancia értékeivel.
Ez a rendszerszintű próbálkozás arra az ősi ösztönre épít, hogy tartunk az idegenekről, de ennek szándékos fenntartása közben az európai értékeket ássa alá, írják a magyar szervezetek.
A civilszervezetek az illiberális államok szükségleteinek áldozatai, hiszen ezek a rezsimek szűkítik az alapvető jogokat, miközben a stigmatizálással lejáratják a kormányzat káros tevékenysége ellen felszólalókat. E retorika szerint aki a kormányt kritizálja, az a nemzetet kritizálja, ami így terepet ad annak, hogy hogy a civileket kizárják a párbeszédből.
A civilek levele szerint álságos, hogy az oroszok az amerikai FARA nevű törvényre hivatkoznak, az ugyanis a hivatásos lobbistákra vonatkozik. A levél orosz, azeri, kirgiz, tadzsik, kazah, örmény, bosnyák, macedón és török példákkal igyekszik bemutatni, miként terjed az orosz modell a régióban, és hogyan kötik össze indokolatlanul az illiberális államok az emberi jogi tevékenységet a terrorizmus vádjával.
Az írás ezután rátér a magyar helyzetre. Leírják, hogy a civiltörvény-módosításnemrég hatályba lépett, és most Lengyelország jöhet a sorban. Azt is írják, hogy a magyar törvény nagyon hasonló az oroszhoz: mindkettő szerint idegen érdekek vezérlik a külföldről támogatott civileket, ami nemzetbiztonsági és szuverenitási kockázatot jelent. Egyik sem veszi figyelembe a pénz eredetét (kormányzati vagy magánpénz, szövetséges országból jön-e stb.) és a támogatás arányát az adott szervezet büdzséjében. A kötelezettségek is hasonlók: nyilvánosan listázzák, címkézik és beszámoltatják a civileket. Ugyanakkor a magyar törvény nem használja az ügynök szót, szélesebb körre vonatkozik, mert nem szűkítik le a politikailag aktív civilekre, emellett küszöbértéket állapít meg, hogy milyen támogatási összegtől érvényes egy szervezetre.
A levél szerint a nemzetközi reakciók rámutattak, európai konszenzus van arról, hogy a civiltörvény szembemegy az európai standardokkal, például a
is mind aggályukat fejezték ki, sorolja a levél.
Az írás konkrét paragrafusokon át igyekszik ezután bizonyítani, hogy az orosz civiltörvény sérti az emberi jogok európai egyezményét, diszkriminatív, és demokratikus társadalmakban szükségelen.
Borítókép: Ajpek Orsi / Index