Interjút adott a Magyar Nemzetnek Schiffer András, az LMP egykori elnöke. Schiffer ugyan kiszállt a politikából és ügyvédként dolgozik, de azt mondta:  ettől még van politikai véleménye, és tipikus posztkádárista mentalitásnak tartja, hogy csak az beszéljen a politikáról, aki a politikából él. Néhány részlet az interjúból:

• Schiffer túl nagy tételben nem fogadna arra, hogy 2018-ban kormányváltás lesz, de csodák mindig voltak. A csoda nem is annyira belső folyamatokból fakadhat, hanem hogy az országhatáron kívül vannak-e bizonyos nem feltétlenül előre látható, és nem is feltétlenül általunk befolyásolható események, tendenciák, de Orbán Viktort a magyar embereknek kell leváltani. 
• "Magyar kezdeményezésre indult be egy szorosabb együttműködés az unió keleti végén. A kétsebességes Európát erőltető Merkel–Macron-tengelynek púp a hátán, ha velük szemben egy 70 milliós ellenpólus jön létre a térségben. Ez valós konfliktus."
• "A német nagyvállalatoknak soha nem volt olyan jó dolguk, mint a multisimogató, neoliberális gazdaságpolitikát folytató Orbán-kormány alatt". Berlinben és Brüsszelben nem az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása miatt kezdték el támadni a kormányt 2010-ben, hanem amikor a szektorális adókat beemelték a költségvetésbe.
• Az ellenzékről: "Katasztrofális, ha egymással azon versenyeznek, hogy ki tud borzalmasabb bibliai átkokat szórni a miniszterelnökre, vagy ki tud hatásosabban armageddont jósolni egy esetleges negyedik Orbán-kormány időszakára. (...) Ha van legalább egy ellenzéki párt részéről olyan ajánlat, amely egyaránt vonzó lehet volt fideszeseknek és ellenzékieknek, illetve még mobilizálja is a 2014-ben távol maradt, de véleménnyel bíró 6-800 ezer embert, akkor le lehet váltani a Fideszt." 
• "A (ellenzéki) széttagoltság azért van, mert a magyar társadalom ennyire megosztott, és nem azért, mert a pártközpontok gonoszak, buták vagy kollaboránsok. Élnek köztünk radikális jobbosok, gyurcsányista nyugdíjasok, liberális értelmiségiek, zöldaktivisták, bizniszszocik, becsapott földművesek, kivándorolt fiatalok és így tovább, s ezeknek a csoportoknak sokszor homlokegyenest ellentétes előjelű bajuk van a jelenlegi rezsimmel. Őket nem lehet csak úgy egybeterelni."
• "Gyurcsány Ferenc 2004 és 2006 közötti példája kitűnő, hogy van olyan időszak, amikor valakin nem fog a golyó, de ha valamiért megtörik a varázs, akkor ugyanazok a lövések, amelyek addig leperegtek róla, halálra sebzik. 2014 októberétől is volt egy olyan periódus, amikor valami hasonló kezdődött el a Fidesznél. A látványos gazdagodások elkezdtek súlyos sebeket ejteni a kormánypárton, az utána bekövetkező migránskrízis lényegében mentőkötél volt számukra."
• "Az elmúlt tíz év számomra legkeservesebb tapasztalása, hogy a magyar politikai közéletet ellepték tízezer forintokért is lehajoló haszonlesők és olcsó reflektorfényt kereső szerencsétlenek."
• "Amíg Magyarországon egy helyben vagy egyetemen tekintélyt szerző értelmiségi, egy kisváros sikeres civil szervezetének vezetője vagy egy eredményes vállalkozó a megszerzett presztízsét nem visszaforgatja a politikai közéletbe, hanem – hipotetikus egzisztenciális félelmekre hivatkozva – a presztízsnövekedéssel egyenes arányban távolodik a pártpolitikától, addig a magyar politikai közéleten a kontraszelekciós nyomás csak erősödni fog."  
• A kormánykommunikáció által súlykolt látszólagos eredmények "nem a magyar gazdaság teljesítőképességén nyugszanak, hanem részben a fejlesztési forrásokon, részben pedig az idetelepített összeszerelő üzemeken. Ha nem lesz európai uniós forrás, vagy radikálisan csökken a mértéke, ha a kleptokrata kormány már mindent kiutalt offshore paradicsomokba, ha az autógyártás nem pörög akkora fordulatszámon, mint most, akkor két pillanat alatt bedőlhet az egész Patyomkin-falu."