A Magyar Hírlap másfél oldalas interjút készített az 1. kerületi polgármesterrel, Nagy Gábor Tamással, aki a sajtót lassan egy éve lázban tartó, olcsó budavári lakásbérlésekkel kapcsolatban azt mondja, hogy tiszta a lelkiismerete, teljesen szabályosan bérelnek a szülei, ő, és a volt felesége lakást a Várban. Mint ismert, a polgármester egy műemlék épületben lévő 71 négyzetméteres lakást bérel mindössze 81 ezer forintért.

Az ügy előzménye, hogy a családommal több évvel korábban egy lakás tulajdonjogát cseréltük egy állami tulajdonú vári lakás bérleti jogára. Felújítottuk, teljesen jogszerűen bővítettük, de mire a munkák elkészültek, megváltoztak a családi viszonyaink, és elváltunk a feleségemmel. Ezek után adtam be egy piaci lakáspályázatot, amely a szóban forgó lakás esetében a legjobb ajánlat volt, így megnyertem. Megjegyzem, hogy amikor átvettem az udvari, földszinti „luxuslakást”, annyira romos állapotban volt, hogy az egyik szoba alatt egy másfél méter mély gödör tátongott.

Állítása szerint az egész folyamatban semmiféle előjoga nem volt, nem kérte a képviselő-testületet, hogy utaljon ki neki lakást. Szerinte nagyon jól hangzott a sajtóban, hogy lám, az önkormányzat több százezer forintért is kiadhatná a lakást, ehhez képest ő milyen keveset fizet. De szerinte ezt a bérleti konstrukciót nem lehet összehasonlítani a magánforgalomban kiadó lakásokkal, amelyek jó állapotban lévő bebútorozott lakások. Itt a teljes körű műemléki felújítást is a bérlő vállalja, fizeti a megajánlott bérleti díjat, és nem szerez örök­bérleti jogot.

Arra a felvetésre, hogy mi van azzal a lakással, amit a szülei bérelnek, azt felelte, hogy

ez is erős csúsztatás, a szüleim nem laknak a Várban. A Vízivárosban volt egy lakás, amelyet szabályos piaci pályázaton irodának vettek bérbe. Az akkor még lepusztult épületben található vizes, romos, szinte lakhatatlan és kifűthetetlen földszinti lakást felújították. A volt feleségem később megvásárolta a határozott idejű bérleti joggal rendelkező céget. Évek múltán, amikor az irodai funk­ciót szűkebbre vették, bérlőtársat kerestek, aki vállalja a bérleti díj fizetését. A szüleim ezt jó lehetőségnek tartották, és itt is minden a jogszabályoknak megfelelően zajlott le.

Mint azt a Magyar Nemzet májusban megírta, a város egyik legelőkelőbb részén, a Dísz tér 15. szám alatti műemlék épületben egy panorámás lakást olcsóbban lehet bérelni az államtól, mint Salgótarjánban, Nagykanizsán, Nyíregyházán vagy akár Baján piaci áron. A legnagyobb – 158 négyzetméteres – lakásban lakik Nagy Gábor Tamás polgármester volt felesége, aki a tetőtéri lakásért havonta alig több mint 80 ezer forintot fizet az ingatlanhasznosítónak, azaz mindössze 510 forintot négyzetméterenként.

De vannak ennél érdekesebb történetek is, a Fővárosi Közbeszerzési Kft. frissen megválasztott ügyvezető igazgatójáról például még tavaly decemberben írtuk meg, hogy havi 98 ezer forintért bérel a budavári önkormányzattól egy Mátyás-templom melletti, Hess András téri, 86 négyzetméteres lakást, ami piaci áron kb. 4-500 ezer forintba kerülne. De a budavári önkormányzat szívesen ad lakást más prominens személyeknek is olcsón.

Nagy Gábor Tamást a Magyar Hírlap azonban ezekről nem, csak a saját családjának ügyeiről kérdezte. Ezzel kapcsolatban a polgármester azt mondta, szerinte sorozatban jelentették fel őt, a rendőrség megindította az eljárást, bekérették az iratokat, és biztos benne, hogy körültekintően fognak eljárni.

Az én lelkiismeretem tiszta. Az elmúlt időszak egy ütemezett, hosszú időn át sulykolt, előre kitervelt karaktergyilkossági kísérlet volt. Ennek nyilván megvan a maga politikai oka. A budai Vár egy szilárd jobboldali kerület, én az ötödik ciklusomat szolgálom. Ez mindig is csípte az ellenzék szemét.

Arra a kérdésre, hogy 2019-ben is indult-e a polgármesteri posztért azt felelte, hogy

Tele vagyok tervekkel, sok dolgom van még. Ha jelölnek, ismét meg fogom magam mérettetni. Ugyanakkor két év hosszú idő, az élet színes, és hozhat váratlan fordulatokat.