Az Abcúg újságírója négy napot töltött egy nagy kórház traumatológiáján, élményeit egy riportban osztotta meg. Íme a legfontosabb tapasztalatok, tanulságok:

• Amikor beért a kórházba, eleinte gyorsan zajlottak a vizsgálatok, de miután kiderült, hogy csak a medencéje tört el, belső vérzése nincs, parkoló pályára tették. Több órát kellett várnia a folyosón fájdalomcsillapító nélkül, mire befektettek egy osztályra.
• Az osztályon 19-20 sérült lehetett akkor mindössze két ápolóra, akiket 12 óránként váltott le két másik.
• Egy idő után állandó bűntudattal párosult a nővérhívó megnyomása.
• Az ápolók leterheltségét a saját bőrén is megtapasztalta az újságíró: gyógyszermérgezése lett, a hányingert pedig csak estére egy üveg infúzióval és három hányáscsillapítóval sikerült elmulasztani.
• A stressz ellenére az ápolóknak elképesztő türelmük volt, sosem beszéltek senkivel sem ingerülten. 
• Az orvosok viszont rá sem néztek a betegre. A viziteknél senkire nem jut 5-10 másodpercnél több.
• A kórházi koszttól még az ápolók is undorodtak. A négy nap alatt egyszer kaptak felvágottat a vacsorához, egy darabot három kenyérhez.
• A negyedik napon minden vizsgálat nélkül hazaengedte az orvos a reggeli vizitkor, de elfelejtettek zárójelentést írni. Végül egy ügyeletes orvos megírta, de hibásan, ráadásul a recept is rossz volt. Másnap emiatt vissza kellett menni a kórházba, de még abba a zárójelentésbe is hiba csúszott.