Kritizálta a magyarországi menekültrendszert, a tranzitzónát és a kormány menekültügyi hozzáállását az ENSZ menekültügyi főbiztosa. A UNHCR-t vezető Filippo Grandi először járt Magyarországon, ahol meglátogatta a röszkei tranzitzónát, találkozott Pintér Sándor belügyminiszterrel és Szijjártó Péter külügyminiszterrel is. Végül sajtótájékoztatót tartott, amelynek fő üzenete az volt, hogy
menekültnek lenni nem bűn, ezért nem is lenne szabad büntetni őket.
Grandi sajtótájékoztatója elején elmondta: az UNHCR célja nem az, hogy a tömegek szabad mozgását elősegítse. „Minden országnak joga és kötelessége megvédeni a határokat és az állampolgárait. De ezeknek a törekvéseknek nem szabad szembekerülniük azzal, hogy az országok megvédjék a konfliktus elől menekülőket. Ezek nem ellentétesek egymással.”
A főbiztos tapasztalatai alapján leszögezte, hogy a magyar kormány által tranzitzónának nevezett létesítmények valójában zárt táborok. „Kis területre zárva tartanak sok embert, akik nem hagyhatják el a területet” – összegezte azt a helyzetet az ENSZ-vezető, amelyet az Index riportban is bemutatott.
A börtönhelyzet különösen súlyos az itt tartózkodó fiatalkorúak esetében, emelte ki a főbiztos.
Grandi szerint nem nevezhető a menekültek szabad mozgásának az, hogy a fogvatartottak visszamehetnek Szerbia felé, tehát ahonnan jöttek.
Probléma az is, hogy Magyarország akadályozza a menekültkérvények beadását. Legálisan csupán napi tíz ember léphet be a tranzitzónába, hogy a kérvényüket elbírálják. Szintén árulkodó, hogy milyen alacsony a kérvények elfogadási aránya. Bár Magyarországra a háborús helyzetből menekülő szírek, irakiak és afgánok érkeznek, a kérvényeknek csupán a negyedét részesítik valamilyen, akár csak átmeneti védettségben. Ezek a számok jóval magasabbak a többi európai országban, mondta az UNHCR-főbiztos.
Az elfogadott menekültek integrációjának hiányát, azaz hogy a magyar állam meg sem próbál munkát, nyelvi képzést, segítséget adni a menekülteknek, szintén megemlítette.
„Mindezek súlyos döntések, amelyekből kirajzolódik a magyar kormány azon terve, hogy elriassza innen a menekülteket.”
Ezt a megközelítést szimbolizálják a mindenfelé látható szögesdrótok a tranzitzónában.
Filippo Grandi választ adott a kormány azon érvére is, miszerint a menekülthelyzetet nem itt, hanem a kibocsátási területeken kellene megoldani. „A menekültek 90 százalékban nem Európában, a gazdag országokban vannak, hanem éppen ott, a szegény területeken.”
„Szembe kell néznünk azzal, hogy ennek a problémának nem egyetlen megoldása van, hanem több, amelyeket egyszerre kell alkalmazni.” Párhuzamosan kell segíteni a kibocsátó országokat, a környező országokat, ahova a legtöbben menekülnek, azt, hogy biztonságosan lehessen Európába jutni, és hogy akik itt vannak, azok integrálódhassanak, sorolta az UNHCR-főbiztos.
Grandi rámutatott, hogy a menekülthelyzet ugyanolyan globális probléma, mint a globális felmelegedés. „A menekültek száma a világon kismértékben, de nőtt tavaly óta. Tavaly 65, idén 66 millió menekült van a világon. A globális problémára globális megoldásokat kell adni.”
A főbiztos szerint a szolidaritás jelentheti a megoldást. Át kellene venni menekülteket azokból az országokból, ahol sokan vannak, mondta, megemlítve Libanont. Lapunk most járt a közel-keleti országban, amelynek problémáit jelzi ez a videónk is.
Grandi pozitívnak tartotta az EU kvótarendszerét is. A Magyarország által szabotált terv az UNHCR-vezető szerint sem teljesít jól: a tervezett 160 ezerből eddig csupán 30 ezer menekültet sikerült áttelepíteni. A rendszer ugyanakkor indokolt, vélte, mivel a szolidaritás elvén alapul. Segít azon országokon, Olaszországon és Görögországon, amelyeknek elhelyezkedésükből adódóan rengeteg menekültet kell ellátniuk.