Annyira belebújt a politika a pomázi cseresznyébe, hogy a település fideszes vezetése úgy döntött: ha majd onnan kibújik, akkor beszélhetünk újra értéktári jelölésről. Addig nem. Fideszes őrület Pomázon, de nehogy azt higgyük, hogy ez az őrület csak fideszeseket fertőzött meg: többeknek is vörös lett a keze az átpolitizálódott cseresznyétől.
Hogy a hungarikum vagy a hungarikumtörvény mi, azt nem fogja ez a cikk most megfejteni. Elég abból annyi, hogy az utóbbi néhány évben olyan mértékben téptek be az országgyűlési képviselők és a szakosodott társ-hungarikumszakértőik, hogy a Piros Aranytól az Erős Pistáig mentünk le kutyába. Ez a cikk inkább azt mutatja meg, milyen, amikor egy személyes sértődés olyan erős, hogy a saját munkánk kiteljesedéséről is lemondunk, egy politikai sértődés pedig olyan erős, hogy még egy gyümölcsöt is képesek vagyunk megbüntetni. Az biztos, mindenki vigyázzon a hungarikumokkal és a helyi értékekkel, mert a józan eszünket veszthetjük, ha nem vesztettük el végleg ezzel a törvénnyel már amúgy is.
A hungarikumtörvény rendelkezése alapján települések, tájegységek és megyék értéktárakat hoznak létre, és hogy mi kerül az értéktárba, arról az értéktárbizottság dönt. A 3200 településből eddig kb. 800 csinált ilyet. Pomázon 2015-ben javasolta Hardi Péter, LMP-s önkormányzati képviselő, hogy csináljanak egyet. Megszavazták, meg is kapta a feladatot: bizonyítsa, hogy Pomázon is vannak értékek, mivel korábban már nekirugaszkodott egy képviselő, de azután, hogy a város egy felhívást tett közzé a honlapján, nem jöttek a javaslatok. Csak egy. A pomázi hosszú szárú cseresznye. Hardi 2015 nyarára végzett, személyes beszélgetések nyomán 9 beterjesztő 23 értéket javasolt. Így megalakult az értéktárbizottság.
A felállított bizottság a törvényi előírásoknak megfelelően végigvette a javaslatokat, és ahol hiányosságot találtak (aláírás, fotó stb.), azokat visszadobták. Mind a 23-at. Majd pár hónap után megírták az előterjesztő magánszemélyeknek, mikorra javítsák azt. Néhány érintettnek viszont nem szóltak. A tíz természeti értéket összeszedő pomázi Pásztor Lajos azt mondja, pont őt kihagyták, nem kapott értesítést, csak másoktól hallott erről. Személyesen ment be, hogy akkor mi a helyzet, mire először egy háromnapos, majd egy nyolcnapos határidőt kapott a javításra. Végül az egész hercehurca annyira elkeserítette, hogy kikötötte, az értéktárba mehetnek a dolgok, de az összeállított anyagát sehol nem jelentethetik meg az engedélye nélkül.
Merthogy az önkormányzat, ha már összejöttek ezek az értékek, úgy gondolta, adventre egy kiadványban jelentetné meg őket: a régi és az új pomáziaknak egyaránt, ismerjék meg a településük értékeit, ugyebár. És akkor elszabadult a pokol.
A sztori veleje persze ez a valami. Ez a speciális, csak Pomázra jellemző, már alig-alig megtalálható, állítólag ízetlen, de annál hosszabb szárú cseresznye. A leadott 23 érték egyike, amire rábólintott az értéktárbizottság. Ezen a ponton muszáj elolvasnia ezt a jegyzőkönyvi részletet, hogy belepillanthasson egy ilyen munkába:
Nagy Attila bizottság tagja: Mi beszéltünk erről, de nem találtuk megfelelően alátámasztottnak ezt a pomázi hosszú szárú cseresznyét.
Szabóné dr. Bartholomaei Krisztina jegyző: Mi hiányzik ?
Nagy Attila bizottság tagja: Eleve az hiányzik, hogy nem találjuk annyira jellemzőnek. Azt mondták, akik ismerték régebbről, hogy semmi íze nincs, semmilyen komolyabb értéke nincs. Nincs jellemzője, csak hogy pomázi és hosszú szárú.
Janka László: Ha szabad hozzászólnom, szeretném megjegyezni, hogy ez azért volt valamikor érték, mert az egyik legkorábbi olyan fajta volt, ami a piacon megjelent. És elég nagy szemű volt ahhoz, hogy keressék. Az egyik legkorábbi minőségi gyümölcs volt. És Pomázra jellemző. Ezért talán annyit megér, hogy felvegyük értékként.
Ternovszky Béla bizottsági elnök: Van még a városban valahol belőle ? Van még élő cseresznyefa ?
Janka László: Igen, van. Egészen biztos Már cseresznyetelep nincsen, ezeket a fákat valamikor kivágták, kiöregedtek, de azért még mindig van belőlük kertekben.
Vicsi László polgármester: Hol vannak ilyen fák, amiket meg lehetne nézni?
Janka László: Utoljára a Tavánon volt cseresznyesor.
Vicsi László polgármester: De az már nem a miénk.
Hardi Péter képviselő: De a Klissza dűlőben is van egy ilyen fa, Petrás Mária kertjében 3 db ilyen fa, van, tehát létező. Azért is javaslom, hogy felvegye a bizottság a pomázi hosszú szárú cseresznyét, mert ez egy olyan cseresznyefajta, egyáltalán gyümölcsfajta, ami Pomázra jellemző. Tehát az egész világon, ha van is valahol, mert ültették, Pomázról indult ki. Tehát igazán büszkék lehetnek a pomáziak arra, hogy van egy ilyen növény, amelyet Pomázról jegyeznek. (...)
Ternovszky Béla bizottsági elnök: Ha felvesszük az értéktárba, jó lenne ezt az értéket meg is őrizni. Akár egy génbankban valahogy, hogy ez fennmaradjon. Akkor a kivágását meg kell tiltani. Büntetését kezdeményezni.
Pásztor Lajos: (...) amikor Petrás Mária kertjében megtalálták, és kinn volt a szakértő, aki az érdi agrárbanknak a szakértője, megállapította, hogy 100 %-osan az, és közölte, hogy nekik az érdi értékbankban van 2 tő fájuk, mert kötelező minden ilyen fából tartani. Azt is mondta, hogy azért jó, hogy itt is talált egyet, mert ha az a 2 fájuk is lassan kiöregedik, tud génfrissítést végezni. Tehát van, létezik a génbankban is, törvényesen el van helyezve a Pomázi hosszú szárú cseresznye.
Ternovszky Béla bizottsági elnök: Akkor legyünk rá büszkék.
Duró Imre bizottság külső tagja: Kezdeményezni kellene a szaporítását akkor.
Szabóné dr. Bartholomaei Krisztina jegyző: Az előterjesztő (...) az előterjesztésben egy nagyon korrekt elérhetőséget adott meg. (..) Leírta, hogy a gyümölcsfajták zsebkönyvében hol található, megjelölte és ki is másolta szakkönyvből ennek a cseresznyetípusnak az összes jellemzőit. Megemlítette, hogy már az 1870-es években említették ezt a fajtát Galgóczi Károly nemesítő leírásában. (...) Dr. Apostol János cseresznyenemesítő a mezőgazdasági Tudománykar kandidátusának ajánlólevelét is becsatolta.
Ternovszky Béla bizottsági elnök: Jó, akkor ezen, azt hiszem, lépjünk tovább. Ezt is megszavazzuk majd.
A bizottság meg is szavazta, de sajnos később minden összeomlott.
Az történt először is, hogy a múlt héten tartott ülésen kénytelen voltak meghosszabbítani az értékeket megjelenítő kiadvány kiadásának határidejét, mivel a fent már említett úr nem járult hozzá az ő tíz összeállított anyagának megjelentetéséhez, anélkül pedig hat vagy hét maradt, mivel időközben néhányan feladták a hiányzó adatok pótlását, pláne, hogy páran a határidő lejártának napján kapták meg az értesítést, hogy mit kellene pótoniuk. Ez a hat-hét érték pedig kevésnek bizonyult egy kiadványhoz. Beszéltünk a tíz értéket leadó, de a kiadványhoz hozzá nem járuló úrral. Azt mondta, „annyira elege lett a packázásokból, etikátlanságokból, időhúzásokból és ugráltatásokból”, hogy nem tudná jó szívvel odaadni.
Felmerül persze a kérdés, hogy miért kellene az engedélye, ha egyszer már elfogadta az anyagot a bizottság, de mint kiderült, valószínűleg nem teljesen olvasták el, mert abban eleve szerepelt a hozzájárulásról szóló korlátozás.
A képviselő-testületi ülésen mindenesetre mindenki a másikra mutogatott, miért nem tudtak előrébb jutni, és mivel a tíz anyag felhasználásához hozzá nem járuló férfi Hardi képviselő ismerőse, így nyilván vissza is hullott rá az egész, miközben éppen ő volt, aki hónapokig nyaggatott mindenkit, hogy legyen egyáltalán bármi.
De a csoda csak ezután jött. Az történt ugyanis, hogy az LMP színeiben a pomázi képviselő-testületbe bejutott Hardi Péter, miután az önkormányzati lapban korábban nem tudott valamilyen őt ért kritikára reagálni, megalapított egy helyi lapot Pomázi Cseresznye néven. Weboldal is lett, de ki is nyomtattak egy számot 6000 példányban, amit minden háztartásba eljuttattak. Ők azt mondják, azzal a céllal, hogy a városban történt visszásságokról is értesüljenek a lakók.
Ez a minden háztartásba kiszórt kiadvány annyira betalált a helyi Fidesznél, hogy végül a múlt heti képviselő-testületi ülésen a következővel kért szót a fideszes Nagy Attila:
Szeretnék egy javaslatot tenni a testületnek: vonjuk vissza ebből az értéktárból ezt a pomázi cseresznye kifejezést! Tudniillik ez a pomázi cseresznye fel lett használva egy igen-igen rossz ízű politikai kiadványba, amit itt összevissza szórtak hatezer példányban. (...) sok mindenben a valóságnak sem felel meg, ami ott le van írva, de főleg annak ne feleljen meg, hogy egy politikai tömörülés, vagy hát a tömörülés lehet, hogy egy kicsit erős kifejezés; egy pár ember, kisebbség ezt felhasználja, ezt a pomázi cseresznyét a saját megjelenítésükre.
Kérdés persze, hogy politikailag mennyire hívő az ember, vagy mennyire győzött a hungarikumvírus a természetes immunrendszerével szemben, de alapvetően azért ezt a hozzászólást nehéz lenne komolyan venni. De nem úgy egy fideszes vezetésű város, fideszes többségű képviselő-testületének!
Mert az egész vita végén a javaslatot tényleg megszavaztatta a polgármester a következő szavakkal:
Javaslat a cseresznye kivevésére, hiszen ez mostanra átpolitizálódott, és természetesen, ha ebből a politika kivonul, akkor minden további nélkül vissza fogjuk újra emelni.
Megszavazták (6 igen, 2 nem, 1 tartózkodás).