Ahelyett, hogy Arany János vonatkozó elbeszélő költeményéből idéznék, íme az ügy lényege:

• Egy miskolci ház előkertjében áll egy mocsáriciprus fa, amit 1981-ben helyileg védett természeti értéknek nyilvánítottak.
• 2003-ban a polgármesteri hivatal engedélyezte, hogy a szomszéd a telekhatár mentén bővítse a garázsát.
• A közigazgatási hivatal azonban a fa miatt hatályon kívül helyezte a döntést.
• Az ügy a városi bíróságon landolt, ahol kutatófúrások végzését rendelték el, hogy a garázsépítés árthat-e a ciprusnak. Az derült ki, hogy nem.
• A hosszas, további körökből álló jogvita során szakértői vélemények sorát kellett beszerezni, végül a garázsbővítést többletfeltételekhez kötötték: a telekhatártól távolabb, cölöpös alapokra  kell építeni, továbbá be kell szerezni a természetvédelmi hatóság előzetes engedélyét is.
• 2016-ban a Kúria kimondta, hogy „az építkezés nem tiltható meg arra tekintettel, hogy a fa egy élő szervezet és a törzsnövekedése valamikor (évtizedek múlva) majd elérheti a garázs falát”.
• Az ügy egy zöldszervezet és a ciprusfás ingatlan tulajdonosának indítványára az AB elé került, miután szerintük a garázsépítést engedélyező hivatal döntése miatt csökkenne a természeti érték korábban már elért védelmi szintje.
• Az AB szerint nem csökken.

Ha minden igaz, a miskolci mocsáriciprus fa és a most már talán megépülő garázs még évtizedekig állnak majd egymás mellett békébe. A tulajdonosoknak egymás elviseléséhez jó egészséget kívánunk, egyben az eltelt 14 évre és az adófizetők az ügyre költött millióira tekintettel a további vitáik rendezésére figyelmükbe ajánljuk a mediáció lehetőségét.