Miért bukott meg Botka László? Kinek jó ez? Megpuccsolták? De kicsodák? És ki vállalja ezek után az MSZP miniszterelnök-jelöltségét? Megpróbálunk ösvényt vágni a baloldali történések és kavarások sötét erdejében.
Teljesen új helyzetet teremt az ellenzéki oldalon Botka László lemondása az MSZP miniszterelnök-jelöltségéről. A szegedi polgármester hétfő reggel jelentette be, hogy kiszáll a versenyből, ami még bonyolultabbá teszi az eddig sem egyszerű képletet az ellenzéki oldalon.
Megpróbáljuk végigvenni a legfontosabb kérdéseket, mi vezetett Botka távozásához, és mi következik mindebből az MSZP, a többi párt, illetve a választás szempontjából.
Botka bejelentése ismét behozta a kiszámíthatatlanságot az MSZP életébe: jelenleg nincs miniszterelnök-jelöltje a pártnak, és nem is látszik, ki vezetheti a listáját 2018-ban. (Molnár Gyula persze pártelnökként előreugrik a sorban.)
Botka egyik nagy erejét az adta, hogy a párt nagy reménységének tekintették, a szegedi sikerei alapján nem volt kérdés, hogy beáll mögé az MSZP, amikor bejelentkezett. Az MSZP így megúszta a miniszterelnök-keresés kínzó problémáját. Ám hét hónappal a választás előtt újra indulhat a miniszterelnöki casting, amely még tovább árthat a szocialistáknak, ha a nyilvánosság előtt zajlik.
Botka lemondása villámként csapott a belpolitikát csak nagyjából követő választók életébe, ám túlzás lenne lenne azt állítani, hogy teljesen meglepő volt. Botka László ugyanis elejétől kezdve azt mondta, hogy csak egy bizonyos esetben hajlandó végigvinni a csatát: ha teljesül az általa kigondolt stratégia. Ennek az volt a lényege, hogy a demokratikus pártok közös programmal, közös jelöltekkel és közös listával induljanak, de „a tehertételnek” címkézett Gyurcsány Ferenc véletlenül se legyen rajta ezen a listán.
A botkai elképzelés elejétől fogva nehezen kivitelezhetőnek látszott. Hiszen olyan feltételeket szabott a többi pártnak, amelyre az elutasítás volt a biztos válasz. Miért dobta volna el a DK a Gyurcsány Ferencet? Miért ment volna bele a teljes összefogásba az LMP és a Momentum? Botka számolhatott a folyamatos negatív válaszokra, ám a jelek szerint nem volt terve arra, hogy mi következik az elutasítások után. Ha az MSZP népszerűsége rakétaként lő ki persze, akkor megerősödik a pozíciója, de ez nem következett be, sőt, múlt héten a Medián 10 szazalék alá mérte a pártot.
A múlt héten végleg eldőlt, hogy Botka nem lehet közös miniszterelnök-jelölt. A DK elnöksége döntött a külön indulás mellett (maximum az egyéni jelöltekben egyeztet), az LMP kongresszusa önálló miniszterelnök-jelöltet állított, a Momentum elnöke videós üzenetben mondott egyértelmű nemet (ráadásul önálló egyéni jelölteket ígért).
Botka ebből a helyzetből kétféleképp tudott kijönni: vagy vállalja az arcvesztést (Gyurcsányt a közös listára engedi, vagy belemegy a koordinált indulásba például), vagy kiszáll a játékból. Az utóbbit választotta.
A stratégiai bukással egy másik folyamat is zajlott, amely nagyban hozzájárult Botka bukásához: az MSZP-n belül se mindenki rajongott a botkai stratégiáért, és nem ölbe tett kézzel nézte Botka ténykedését. Botkának ugyanakkor elejétől fogva tudnia kellett, hogy sokan ellene vannak a pártban. 2016 nyarán még választmányi elnöknek sem választották meg.
Az MSZP miniszterelnök-jelöltje a lemondását bejelentő nyilatkozatában elég kemény állításokat fogalmazott meg az MSZP-től (Szanyi Tibor egyenesen köpködésnek minősítette). Botka szerint „a demokratikus pártok nem akarnak nyerni 2018-ban, céljuk csupán annyi, hogy néhány ellenzéki helyet szerezzenek az Orbán-rezsim parlamenti padsoraiban". Illetve egy másik súlyos minősítés: „Azt sem tudtam, hogy a politikai maffia mennyire behálózta a demokratikus ellenzéket, benne sajnos a saját pártomat is.” Ujhelyi István alelnök is bejelentette a lemondását, a hatalom piszkos eszközeivel támogatott puccsnak” nevezve a történteket.
Mindez szépen utal az MSZP-s belső háborúskodására, amelyet a kívülállók mellett a bennfentesek sem igazán tudtak már követni a múlt hét óta. Nézzük az időrendet:
A fentiek alapján tehát nem nehéz összerakni a puzzle-t, hogy Botka és Ujhelyi Molnár Zsoltra mutogat. Ám kérdés, hogy ha ilyen jól látták Molnár mozgását, miért nem tettek semmit ellene a nyilvános árulózáson túl, amelynek következménye sem lett. Szintén hozzátartozik az igazsághoz, hogy Molnár ugyan valóban erős az MSZP-n belül, de Botkának mint a kampányt formálisan is vezető miniszterelnök-jelöltnek sokkal több jogosítványa volt (a jelölti lista összeállítása például).
Botka a Tarjányi-mozgalom múlt heti színrelépése után kapott egy esélyt, hogy külső erőkre fogja a kiszállását. Élt vele.
Az előbb csak nagy vonalakban ismertetett MSZP-s belső helyzet miatt aligha akad komoly ember, aki vállalja az MSZP-s miniszterelnök-jelöltséget. Ha a szocialistákkal az a politikus sem bírt el, aki huszonéve politizál a pártban, többször is viselt vezetői posztot, akkor ki másnak lenne erre esélye?
Beszéltünk pár szocialistával Botka bejelentése után, és közös pont volt, hogy senki nem tudott még csak nevet sem mondani, hogy ki lehetne kormányfőjelölt. Párton belül aligha lesz jelentkező, egy MSZP-s esélyesnek tartotta, hogy beállnak majd egy másik párttal vagy pártokkal valaki mögé, de ez pártpolitikai szempontból nyilván óriási visszalépést jelent egy saját MSZP-s jelölthöz képest.
Az MSZP-nek így gyakorlatilag a következő lehetőségei maradnak: keresnek egy civil, párton kívüli jelöltet; beállnak Karácsony Gergely, esetleg Szél Bernadett mögé; Gyurcsánnyal közösen jelölnek valakit; nem jelölnek senkit. Mindegyik forgatókönyvnek megvannak persze a hátrányai.
Botka László távozása nemcsak a választási felkészülésben okoz problémát az MSZP-ben, hanem a párt hosszú távú sorsát is meghatározhatja. Botkának ugyan voltak ellendrukkerei, de a párton belül (főleg alacsonyabb, tagsági szinten) elég sokan hittek benne. A lemondása egyrészt sokakat kiábrándulttá tehet, másrészt elindíthat egy olyan folyamatot, amely az MSZP teljes széteséséhez, akár szakadáshoz vezet.
Botka lemondása után Ujhelyi István rögtön bejelentette a lemondását, és nem lepődnénk meg, ha mások is követnék ebben, hogy így demonstrálják a véleményüket. Más lenne a helyzet, ha Botka valamifajta új pártot, mozgalmat akarna csinálni, de erre egyelőre semmi jel nem mutat. A nyilatkozata alapján Szegedre visszavonul, és valószínűleg a következő polgármester-választáson is elindul. De kérdés persze, milyen színekben.
Látnunk kell persze, hogy Botka lemondása jól jön több pártnak is. Érdemes átvenni először, ki és mit nyer Botka távozásán:
A Botka mellett pár nappal ezelőtt kiálló, mandátumban reménykedő Fodor Gábor mellett természetesen az MSZP a legnagyobb vesztese a történésnek, még akkor is, ha néhány szocialista este pezsgőt bont.
Hiszen a párt ezzel elindult az eljelentéktelenedés útján: eddig legalább saját miniszterelnök-jelöltjük volt.