Egészen hajmeresztő válaszlevelet fogalmazott Fónagy János államtitkár egy LMP-s országgyűlési képviselő, Ikotity István kérdéseire, aki arra volt kíváncsi, hogy mi lesz a sorsa a vizes vébé után nyakunkon maradt, lebontásra váró vagy épp feleslegessé vált épületekkel.

"Mi történik a helyszíneken (Duna Aréna, műugró torony, Városligeti-tó, balatonfüredi helyszín) hagyott, lebontásra váró, vagy éppen feleslegessé vált épület- és szerkezeti elemekkel? Ennek hány százaléka kerül pontosan újrahasznosításra, és hol kerülnek újrahasznosításra?" – kérdezte az LMP-s politikus, aki egyúttal arra is kíváncsi volt, hány fát vágtak ki a sportesemény miatt, valamint hogy mennyibe kerül összesen a vizes vébé romjainak eltakarítása az adófizető polgárok számára, és mennyivel járulnak ehhez hozzá a rombolást végző alvállalkozók.

Ikotity István a kérdéseit eredetileg Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszternek címezte még szeptemberben, ám végül nem ő, hanem Fónagy János államtitkár válaszolt azokra. Fónagy a levele első felében a szokásos panelekkel kábította a politikust, vagyis hogy a vizes vébé minden idők legnagyobb hazai sporteseménye volt, ami turisták tízezreit vonzotta Magyarországra, ami növelte a turisztikai bevételeket, és ami erősítette az ország imázsát és ismertségét.

Fónagy aztán az október 18-án keltezett levél közepén hangnemet váltott, és az LMP szapulásába kezdett: "Az LMP már nem gondolja azt, hogy lehet más a politika.

A párt színeiben szocialista politikusok, a szocialisták stílusában beszélnek és kérdeznek. Az LMP-nek se a neve, se a szándéka nem őszinte.

Ezért hiteltelen az is, ha egy LMP-s politikus Budapest épített és természeti környezetéért aggódik."

Az államtitkár ezután az utolsó bekezdésben visszakanyarodott a vizes vébéhez, bár egyetlen kérdést sem válaszolt meg. "A vizes világbajnokság beruházásai a környezeti fenntarthatósági szempontok figyelembevételével, egy komplex városfejlesztési program részeként valósultak meg, amelynek eredményeként Budapest egy élhetőbb és szebb város lett" – írta, levelét pedig azzal zárta: "Kérem, hogy válaszomat szíveskedjen elfogadni." (via 444)