A száz éve született Vásárhelyi Miklósra –  a második és harmadik Nagy Imre-kormány sajtófőnökére, a Soros Alapítvány egykori vezetőjére – emlékezett Soros György az Élet és Irodalomban megjelent írásában.

A magyar származású üzletember Vásárhelyi Miklósra barátjaként emlékezik, akivel a 1980-as évek közepén ismerkedett meg. Felidézi, hogy Vásárhelyi szembeszállt a német megszállókkal, majd a második világháború után fontos tisztségekbe került, de 

hamar belátta, hogy egy hamis utópia hívévé és propagátorává szegődött. Tragikus tévedésével szembesülve szembeszegült a sztálinista párttal, és a fokozatosan forradalmárrá vált Nagy Imre közeli munkatársa lett.

Kiemeli, hogy a magyar Soros Alapítvány akkor volt a legeredményesebb, amikor Vásárhelyi volt a vezetője, ugyanis ő indította el azokat a programokat, amiknek hála százak kaptak ösztöndíjat, megújult az egyetemi oktatás, modernizálódtak a kórházak, az egészségügy pedig ultrahang-, röntgen- és CT-berendezésekhez jutott.

Nem szűk ideológia mentén döntött a támogatásról, ő az egész közösséget, a köz javát akarta szolgálni

– írja Soros György, hozzátéve, hogy Vásárhelyi nemcsak a katolikus Vigíliát, a Pannonhalmi Szemlét, a protestánsokat vagy a népi írókat támogatta, hanem olyanokat is, akik később ellene uszítottak, ezzel kvázi szembeállítva az újságíró-politikust a jelenkori magyar valósággal.

A jövő nem az uszítóké: a gyűlölet nem közösséget, csak megkeseredett, egymásban is ellenséget látó, önmagukkal is békétlen embereket teremt. A gyűlölet szítása pedig veszélyes fegyver: egy idő után a gyűlölet mindig a gyűlöletkeltők ellen fordul. Gyűlöletből nem a jövő, csak hazug múlt építhető.

(Borítókép:  Luke MacGregor / Reuters)