Miután a másodfok visszadobta a terrorizmussal vádolt Ahmed H. első fokú bírósági ítéletét, hétfőn újraindult a röszkei „csata” terrorizmussal vádolt résztvevőjének pere a Szegedi Törvényszéken.
A férfi 2015. szeptember 16-án a röszkei közúti határátkelőnél a szerb oldalról hangosbeszélőn győzködte a magyar rendőrséget, hogy békében engedjék át őket. A videofelvételek tanúsága szerint többedmagával dobott is valamit a rendőrség felé, de hogy mit, és hogy azzal eltalált-e bárkit, az nem derült ki.
A kődobálós, vízágyús, könnygázas balhé ügyében Ahmed H. az egyetlen, akit terrorcselekmény elkövetésével is megvádoltak.
Az Amnesty International (AI) közleményt adott ki a nemzeti konzultáció kérdéseinek megjelenése után, tiltakozva az ellen, hogy a jogvédő szervezet „azzal vádolja a kormány, hogy többször is követeltük
Ahmed H. – a terrorcselekmény elkövetéséért első fokon 10 évet kapott szíriai származású Cipruson élő férfinak – szabadon bocsátását, aki kövekkel támadt a határt védő magyar rendőrökre.
A valóság ezzel szemben az, hogy az Amnesty International a kezdetektől fogva a terrorcselekményt tényállásának alkalmazását vitatja, azt megalapozatlannak és abszurdnak tartjuk, mert szerintünk az eljárás során megismert bizonyítékok nem támasztják alá a vádat, a számos Ahmed H. védelmében benyújtott bizonyítékot pedig nem értékelte a bíróság. Igazunkat támasztja alá, hogy júniusban a másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla új eljárásra kötelezte a Szegedi Törvényszéket, mert az nem vizsgálta és értékelte megfelelően a bizonyítékokat. A kérdőív azon állítása, hogy az Amnesty kártérítést akarna fizettetni a magyar állammal pedig egyszerűen egy nevetséges hazugság, amit a júniusi tárgyalás után kezdett el Budai Gyula képviselő terjeszteni a sajtóban” – írta az Amnesty International.
A másodfok nyári döntése szerint a 10 év fegyházról szóló ítélet meghozatala előtt az elsőfokú bíróság magyarázat nélkül válogatott a bizonyítékok között, ezért kellett hatályon kívül helyezni az ítéletet. Nem tudni, milyen alapon vetették el az Ahmed H.-ra nézve kedvező bizonyítékokat, és fogadták el rendőrtanúk vallomásait első fokon. Az új eljárást ezúttal másik tanács folytatja le. (Az elsőfokú ítélet után az ügyészség is fellebbezett, hogy a kiszabott büntetés közelebb legyen 17,5 évhez.)
A Legfőbb Ügyészség a Kúriához fordult a döntés miatt, mert szerinte a másodfoknak lett volna lehetősége ítéletet hozni. A jogorvoslat a törvényesség érdekében címen Polt Péter azt kérte a Kúriától: állapítsa meg, hogy a táblabíróság a büntetőeljárási szabályok megsértésével helyezte hatályon kívül az ítéletet. Ebben még nem született döntés, de a jogorvoslati indítvány egyébként sem függesztené fel a konkrét eljárást, tehát az ügy ettől függetlenül kellett, hogy első fokra kerüljön vissza.
„Az elsőfokú bíróság összegyűjtötte a bizonyítékokat, de mérlegelési tevékenysége nem volt kielégítő” – mondta a per kezdete előtt a korábbi ítélethozatal körülményeiről Bárándy Péter. A volt igazságügyi miniszter szerint vannak Ahmed H.-ra terhelő és azzal ellentétes bizonyítékok is, ám ezeket nem vetette egybe a bíróság. Új bizonyítékok beszerzésére tehát nincsen szükség, csak a meglévők megfelelő súlyozására.
Az ügyvéd reményei szerint Ahmed H. ügyét nem befolyásolja a politikai kontextus.
Hogy írástudatlan politikusok mit hablatyolnak, az nem jogkérdés
– mondta Bárándy, aki szerint az újra kezdett első fok vélhetően kevesebb időt vesz igénybe, mint első alkalommal.
Az ügyvéd szerint sem a felmentés az alternatíva, valóban „történtek dolgok, amelyeknek nem lett volna szabad megtörténniük”, valamit dobált a rendőrök felé, ám az bizonyos, hogy tette nem minősíthető terrorcselekménynek.
A per kezdetén Kóbor Jenő bíró ismertette a másodfok döntését, amely hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. Jelezte, a tanúk ismételt megidézésére a másodfok döntése szerint sincs szükség, elegendő korábban elmondott vallomásaik megvizsgálása.
Ahmed H. ismét élt a vallomástétel lehetőségével, kérdésekre válaszolva. Ismét elmondta:
A bírónak – a másodfok korábbi döntésével összhangban – azt kellett megállapítania, hogy követelt-e bármit a rendőrségtől, fellépett-e erőszakosan, és ha igen, miért: mindezek a terrorizmus vádjának megállapítása okán kulcsfontosságúak.
A tolmácson keresztüli párbeszéd akadozva ment, Ahmed H. hosszasan válaszolt, bár a bíró igyekezett eldöntendő kérdéseket feltenni. Kóbor Jenő többször kérte Ahmed H.-t, hogy koncentráljon a lényegre.
„Beszélt magyar oldalról arab tolmáccsal?" – kérdezte a bíró. „Nem akartam."
„De történt olyan, hogy onnan próbált valaki beszélni önnel?" „Hogy velem akart-e, nem tudom, többen voltunk ott, de jött egy férfi, aki beszélt arabul."
„Próbált tehát önnel beszélni valaki? Mit utasított el, ha nem akart önnel beszélni senki?" „Nem bíztam bármilyen tolmácsban, direkt a rendőrséggel akartam beszélni, csakis bennük bízhattam."
„Sikerült beszélni magyar rendőrrel?" „Az volt a célom, hogy odamenjek a rendőrhöz, valakivel beszéljek, elsősorban édesanyukám miatt. Ő cukorbeteg, inzulinra volt szüksége. Egy magyar lány szerzett, én meg akartam köszönni a magyar hatóságnak, hogy segítettek inzulint szerezni édesanyámnak. Nem azzal a gondolattal mentem oda, hogy valami probléma legyen."
„A kordonnál állva magyar rendőrrel beszélt?" „Beszéltem."
„És mondta a rendőr, hogyan lehetne Magyarországra jutni?"
„Nem értettem, amit mondott, intett a rendőr a kezével, de nem értettem, mit beszélt."
„Angolul beszélt?" „Igen."
A bíró igyekezett tovább áramvonalasítani a beszélgetést:
„Amikor a rendőrrel beszélt, ön mondott olyat, hogy nyissátok ki a határt?" „Nem emlékszem ilyesmire, nem beszéltem ilyesmit."
„Nem emlékszik, vagy nem beszélt?"
„Nem emlékszem, nem beszéltem ilyesmit. Arra biztosan emlékszem, semmilyen követelésem nem volt. Nem zsaroltam, nem beszéltem csúnyán.”
„Mondott olyan, hogy bár a rendőrök jól felszereltek, de mi többen vagyunk?" "Nem mondtam."
„Mondott olyat, hogy a határon bármi áron, akár erőszakkal is át fognak menni?" "Lehetetlen, hogy ilyet mondtam, ez nem rám vall, nem a mi kultúránkra vall."
"Mondott olyat, hogy valamennyi időt ad a határ megnyitására?" „Nem."
Ahmed azt is visszautasította, hogy részt vett volna a kapu kinyittatásában. De egy drót a nyakába akadhatott, ami tépte a ruháját, lehet, hogy ilyesmi látszik a felvételeken.
Arra nem emlékezett, mit fogott a kezébe, műanyag palackokra emlékszik. Ezúttal nem ismerte el, hogy követ is dobott volna.
– mondta Ahmed H, megjegyezve, hogy persze a tiltakozó tömeg egyre idegesebb lett, amikor a rendőrök dobáltak és könnygázzal támadtak.
A bíró itt figyelmeztette a vádlottat a hamis tanúzás és mások megvádolásának következményeire, ezután Ahmed H. – legalábbis tolmácson fordításában – pontosított: „Pisztolyból dobálták a gázt, gázpisztoly volt."
Azt elismerte, egyre idegesebb volt ő is, mert érezte, hogy nem tud segíteni a családján, csak közvetíteni akart a rendőrség és a tömeg között, hogy jelezze, békésen akarnak átvonulni, ahogyan Macedónián és Szerbián át is tették, és azt is, hogy
Az ügyész arra volt kíváncsi, tett-e gyereket a rendőrsorfal elé: Ahmed H. szerint csupán egy mozgássérült gyerek volt, akit átvitt, mert az apja megkérte rá, hogy segítsen neki.
A szünet után a bíró a korábban tett tanúvallomásokat ismertette, elsőként egy angol-arab tolmácsét. A beszámoló szerint rendőrség hangosbeszélőjén – a kerítésen túlról érkező kőzápor közepette – közölte, nem jöhetnek be a kerítésnek ezen a pontján, az út a tranzitzónán keresztül vezet. Elmondása szerint rendőr kíséretében ment oda a hangosbeszélős férfihoz, aki azonban elutasította a tolmácsot, mondván, nem bízik bennük. A tolmács emlékezett Ahmed H.-ra, megerősítve, ő volt az, aki többször is elutasította a hivatalos tolmács segítségét.
Ahmed H. szerint elsősorban a tömeg mondta, hogy a tolmácsok hazudnak, mert amikor az utasításnak megfelelően a tranzitzónához mentek, zárt kapukat találtak.
A tolmács felidézett egy zöld pólós férfit, aki két órát adott, hogy bejussanak. A tolmács szerint az illető akcentusa alapján iraki lehetett. Ahmed itt közbeszúrta, hogy igen, „ez a zöld pólós férfi csinálta az egész problémát.” A tolmács vallomása szerint fenyegető követelést a zöld pólós és egy sötét felsős férfi fogalmazott meg a kerítésen túlról – utóbbi a tolmács vallomása szerint nem Ahmed H., ő világos felsőben volt, és vele később beszélt a tolmács, bár keveset, mivel Ahmed H. elutasította a tolmácson keresztüli kommunikációt a rendőrőkkel, akiket – a tolmács visszaemlékezése szerint – „jó embereknek” tartott.
Újra nyelvi nehézség bonyolította a helyzetet, amikor a bíró felidézte a röszkei helyszínen megfordult tolmács a korábban elmondott vallomását, amelyben azt mondja „szó volt róla, hogy a rendőrök jól felszereltek, de ők többen vannak."
Ahmed H. kizártnak tartotta, hogy ő ilyet mondott volna – a vallomást tevő sem volt biztos abban, ki mondta –, aztán Ahmed H. rákérdeztetett, hogy kik azok az ők. Végül nem tették világossá számára, hogy a függőbeszéd formájában idézett mondatban lévő „ők" a menekültekre vonatkozik, nem pedig a rendőrökre, de a bíró szerint a kontextusból mindez egyértelműen kiderült, ami magyarul kétségtelenül így volt – a fordításban már nem biztos.
A délutáni folytatásban rendőrtisztek vallomásait ismertette a bíró, itt is rendszeresen előjött a nyelvi kérdés, de ezúttal nem a tolmácsolásban, hanem Ahmed H érveiben. Többször kérdezte, hogy a vallomásokban neki tulajdonított mondatokat angolul vagy arabul mondta a tanúk szerint - ez nem mindig derült ki a vallomásokból és ezekre a bíró sem tudhatta a választ -, illetve, hogy tudnak-e angolul azok, akik ezeket a mondatokat állítólag hallották. A vallomásokban többen ismerik el visszafogott angoltudásukat, de azzal, hogy a fenyegető mondatokat megértették, olyanokat, mint "mi többen vagyunk", 10/5/2 "percet kaptok és átmegyünk rajtatok".
Ugyanakkor a tanúk nem feltétlenül tudták Ahmedhez kötni a fenyegető mondatokat.
"Nem értem, mire vannak ezek a vallomások. Hol azt mondják, nem én voltam, hol azt, hogy szerintük igen, hol 5, hol tíz percet hallottam" - mondta Ahmed H, aki szerint a kordonnál lévő rendőröknek minden részletre kiterjedő pontos vallomást kellene adniuk "nem pedig 180 fokos fordulattal válaszolni, egyik kérdéstől a másikig".
A per csütörtökön folytatódik Szegeden.
(Borítókép: Bődey János/Index)