Egy nagyon kemény fideszes irányítási rendszerre és annak hangulatára világít rá egy most véget ért munkaügyi per elsőfokú, nem jogerős ítélete. A helyszín Hatvan, amiről elég sokat írtunk már. Ez a mostani per is ráerősít a cikkeinkben korábban feltárt ügyekre, illetve még ezeknél is súlyosabb dolgok derültek ki a tárgyalásokon.
Röviden a lényeg: a várost sokáig a fideszes Szabó Zsolt vezette, de amikor az összeférhetetlenségi törvény miatt 2014-ben el kellett engednie a polgármesterséget, hogy államtitkár maradhasson, Horváth Richárd addigi fideszes alpolgármester követte őt a poszton. A városházán viszont maradt Szabó kabinetfőnöke, Tóth Csaba, továbbra is kabinetfőnökként. Tóthot egy idő után végül kirúgta a polgármester, mire ő munkaügyi pert indított.
Ezen az egyébként nyilvános tárgyalásokkal zajló peren tárult fel az eskü alatt tett tanúvallomásokból, majd az elsőfokú ítéletből, hogy mi volt a köztes időszakban, hogyan is dolgozott az államtitkár meghosszabbított kezeként kabinetfőnökként Tóth.
Az egy dolog, hogy – a tanúk vallomása szerint legalábbis, amit aztán a bíró érdemi ellenvallomások hiányában bizonyítottnak tekintett – Tóth magához vette az irányítást, beleszólása volt kinevezésekbe, kirúgott embereket, városházi jutalmazásokat intézett. Nem engedelmeskedett Horváth Richárd polgármesternek, holott a munkaköri leírása szerint kabinetfőnökként így kellett volna tennie. Hogy ő és Szabó Zsolt vezették a kabinetüléseket és számoltattak be mindenkit. Úgy tudjuk, Tóth Csaba az előterjesztések szövegén is módosított.
Ennél sokkal durvább, hogy ezt milyen stílusban és módszerekkel tette a tanúvallomások szerint. A munkatársaival arrogánsan beszélt, fenyegetőzött, „kiscsávózta”, „kispöcsözte” őket,
Volt, aki sírva fakadt, úgy kiabált, káromkodott vele Tóth. Az már csak hab a tortán, hogy közben – a vallomások szerint – az önkormányzat sofőrös autóival furikázott, és utaztatta a családtagjait és ismerőseit is mindenféle engedély és jóváhagyás nélkül.
Az amúgy egykor még Szabó Zsolt keze alá dolgozó, a poszton őt követő polgármesternek egy idő után elege lett Tóthból, elkezdtek szembefordulni egymással, a vitájuk egy idő után odáig fajult, hogy a nagy informális hatalommal rendelkező Tóth gyakorlatilag letiltotta Horváthot a városi tévéből és újságból, de még az önkormányzati üdvözlőkártyákról is, és mindenhol csak Szabó Zsolt államtitkár szerepelt. Horváth végül bizalomvesztésre hivatkozva rúgta ki Tóth Csabát. A polgármestert pedig időközben a Fideszből távolították el, úgyhogy a párt nélkül csinálta végig a népszavazási kampányt is a menekültek ellen, de ez mellékszál.
A bíróságon Tóth egyébként tagadott, azt mondta, mindent jogszerűen intézett, a polgármestert tájékoztatta mindenről, kollégáival együttműködött, támogatta őket, a helyi médiában nem tiltotta le a polgármestert. A bíróság a tanúvallomások alapján azonban első fokon jogosnak ítélte az elbocsátást.
Nem azzal, hogy Tóth munkaügyi pert indított, az még akár természetesnek is nevezhető. Hanem azzal, hogy a helyi döntéshozók egy ideje egész egyszerűen nem adnak EU-s pénzt Hatvannak.
Még tavaly írtuk, hogy a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) pályázatokból 15-öt adott be Hatvan, ezeket a kormány (illetve főszereplőként a Nemzetgazdasági Minisztérium) elfogadta, ám a megyei Fidesz, illetve a megyei közgyűlés megvétózta. Közben a szomszédos Lőrinci és Heves látványosan nyerte a pénzeket. Emlékeztetőül: a Heves megyei Fidesznek Szabó Zsolt, a megyei közgyűlésnek pedig Tóth Csaba az alelnöke, utóbbi elnöki jogkörben dönthet a TOP-os pénzekről.
Az idén úgy áll a helyzet, hogy Hatvan 19 pályázatot adott be, összesen 6,4 milliárd forint EU-s pénzt próbált szerezni. Még nincsenek végleges adatok, de most úgy tűnik, ezek közül egyetlen beadvány nyert csupán, mégpedig 22 millió forintot. Ez 0,3 százalékos „siker”.
Tehát még egyszer: a hatvani EU-s milliárdokról az a Tóth Csaba (is) dönt, akinek két éve elmérgesedett a viszonya a várossal, sőt, egészen mostanáig perben is állt vele, illetve, ha fellebbez, továbbra is perben állnak majd.
Borítókép: Index / Fotós: Ajpek Orsi