Nem derülhet ki, mennyire jók matekból a menekült fiatalok, ha hiányos magyar nyelvtudásuk miatt nem értik meg a szöveges feladatokat, és hiába érettségizhetnek magyar helyett magyar mint idegen nyelvből, ha a történelem érettségihez ennél magasabb szintű nyelvtudás kell. Ilyen és ehhez hasonló buktatók mutatják, mennyire nem érzékeny a magyar oktatási rendszer a nem magyar anyanyelvű fiatalokra. Pedig a menekülteket törvény szerint ugyanolyan oktatási jogok illetik meg, mint a magyar állampolgárokat. Az Abcúg riportja.
Menekült fiatalokat interjúvolt meg egy fiatal kutató a magyar közoktatásban szerzett tapasztalataikról, az iskolában felmerülő nehézségekről és jövőképükről. A nyolc 14 és 21 év közötti fiatal már évek óta Magyarországon él, négyen közülük kísérő nélküli kiskorúként, hárman családdal, egyikük pedig már egyedülálló felnőttként érkezett az országba. 2017 tavaszán arról beszéltek a kutatás szerzőjének, Fábián Stefániának:
A kutatáshoz menekült fiatalokat tanító pedagógusokkal és a menekültekkel foglalkozó szociális segítőkkel is készített interjúkat az egyébként szociális munkásként menekültekkel dolgozó Fábián Stefánia.
A menekült gyerekekkel és a velük foglalkozó szakemberekkel készült interjúkból egy valami biztosan kiderül: Magyarország egyáltalán nincs felkészülve rá, hogy az oktatáshoz a magyar gyerekekkel egyenlő hozzáférést biztosítson a menekült gyerekeknek. Pedig ez törvényben meghatározott joguk lenne.
Ezt a hiányosságot több, a menekült fiatalok iskolai pályafutásában adódó helyzet is bizonyítja. Már az első adandó alkalommal, azaz a beiskolázásnál akadályok merülnek fel.
A Fábián Stefániának tapasztalataikról mesélő menekült fiatalok közül többen úgy érezték, a Magyarországra érkezés utáni első iskolaválasztásnál nem volt valódi választási lehetőségük, belekényszerültek a magyar nyelvi előkészítő osztályt indító intézményekbe. Budapesten van néhány ilyen intézmény – az egyik példa az Óbudán működő Than Károly Ökoiskola.
Információval sem voltak épp elárasztva az iskolaválasztó fiatalok vagy szüleik. A kutatás bemutatóján a hallgatóság soraiban ülő, menekültekkel foglalkozó szociális szakemberek hozzászólásaiból kiderült, nincs egy lista azokról a magyar oktatási intézményekről, ahol szívesen fogadnak menekült gyerekeket. A menekültválság 2015-ös tetőzése óta ráadásul a menekültek iránt gerjesztett félelemmel teli légkörben egyre kevesebb iskola nyitott arra, hogy vállalja ilyen gyerekek oktatását.
A kutatásból kiderülnek iskolaválasztási mintázatok:
A kutatónak nyilatkozó, angolul kifejezetten jól tudó egyik menekült fiatal azonban pont, hogy nem akart angol két tannyelvű iskolába járni, mert úgy vélte, ez lelassítaná a magyar nyelv megtanulását.
Ha találnak is számukra megfelelő középiskolát, a menekült fiatalok gyakran kerülnek abba a helyzetbe, hogy nyelvi nehézségeik miatt korukhoz és tanulmányi előéletükhöz képest alacsonyabb osztályba helyezik őket – akár a nyelvi előkészítő osztály elvégzése után is.
Ha pedig emiatt – és esetleg a menekült diák túlkorossága miatt – túl nagy lenne a korkülönbség az osztálytársak és az új diák között, egyszerűen azt javasolják, legyen magántanuló.
Ez azért is erősen problémás, mert sem pedagógiai, sem szocializációs szempontból nincs túl jó hatással a menekült fiatalok fejlődésére: mekkora paradoxon, hogy a cél, hogy minél gyorsabban és jobban megtanuljanak magyarul, de közben nem mehetnek rendszeresen magyar anyanyelvű kortársaik közé.
Ráadásul – mondta a kutató -, a menekült gyerekek számára az is nagyon fontos, hogy a bizonytalanságokkal és kaotikus élethelyzetekkel teli közelmúltjuk után legyen egy rendszer az életükben, ami a normalitás érzetét kelti. Például az, hogy nap mint nap reggel nyolcra iskolába kell menni, ahol minden kiszámítható módon történik.
“Ausztriában ennek az ellenkezője a forgatókönyv. Ahelyett, hogy magántanulói státuszba küldenék a nyelvet még nem elég jól beszélő fiatalokat, ugyanúgy bejárnak az iskolába ők is, mint a többiek, csak épp egy ideig nem osztályozzák az eredményüket” – hozta fel egy osztrák tanulmányút tapasztalatait Fábián.
A kutatást ismertető előadáson részt vett Csereklye Erzsébet kutató, az ELTE interkulturális pedagógia és pszichológia szakának oktatója is, aki felvetette a kérdést: jó-e, ha a magyar mint idegennyelv órákra korlátozódik a menekült gyerekek magyar nyelvi képességeinek fejlesztése.
A magyar nyelvű oktatási rendszerbe bekerülő magyarul nem beszélő külföldi diákok oktatására létezik egy speciális módszer, ami pont arra jó, hogy a nyelvi korlátokkal rendelkező tanuló a korának megfelelő osztályba járhasson és ne veszítsen évet. Ez a tartalomalapú nyelvoktatás, és azt jelenti, hogy a tanuló a tananyag elsajátítása közben tanul meg magyarul.
Csereklye Erzsébet szerint a módszer kevéssé használt a magyar oktatásban, “pedig a tannyelvi kompetencia fejlesztése nem csak a magyar mint idegennyelv tanár feladata, hanem a biológia, a fizika vagy a történelemtanár feladata is”. Szükség van a külön magyartanárra is, de fontosabb, hogy az összes tanár elhiggye magáról, hogy képes nem magyar anyanyelvű gyereket is tanítani – mondta a szakember.
A magyar közoktatásban tanuló migráns gyerekek nyelvi készségeinek fejlesztésére létezik is ingyenesen letölthető oktatási segédanyag nyelvtan, irodalom, matematika, környezetismeret, biológia, történelem és hon- és népismeret tantárgyakból, 3-8. évfolyamok számára.
Ezeket a “tankönyveket” Együtthaladó című projektjük keretében a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének oktatói dolgozták ki. A készült segédanyagok a Nemzeti Alaptanterv szerinti tananyagot tartalmazzák, de úgy, hogy annak elsajátításával a migráns gyerekek magyar nyelvtudása is fejlődjön. A nyolcadikos irodalomkönyvből például Ady Párisban járt az ősz című versén tanulják a toldalékolást a diákok.
Nagy-Britanniában, ahová csak 2015-ben háromezer gyerek érkezett kísérő nélkül és további ötezer a családjával, az iskolák ezt a tartalomalapú nyelvoktatást kombinálják a célzott angol nyelvtanítással.
A The Guardian vonatkozó cikke szerint a frissen beiskolázott, angolul nem tudó menekült gyerekek hat héten keresztül napi három órás angol nyelvkurzuson vesznek részt, ahol alapszintű nyelvtudást szereznek. Ezután csatlakoznak az órarend szerinti tanórákhoz, de még egy éven keresztül külön angol nyelvi fejlesztést is kapnak. Ha pedig valamelyik tárgyból szükségük van külön segítségre, az iskola ezt is biztosítja. Minden tanár házon belül felkészítést kap arra, hogyan dolgozzon angolul csak gyengébben tudó diákokkal.
Azok a fiatalok viszont, akik már idősebb korukban, 15-17 évesen érkeznek nyelvtudás nélkül Angliába, az odakint nagyjából az érettséginek megfelelő “A-level” vizsgák előtti 2-3 évben külön felkészítést kapnak. Nem tanulnak az angol anyanyelvű kortársaikkal, hanem az angol mint idegen nyelvvel együtt matematikát, tudományos tárgyakat és humán tudományokat oktatnak nekik, célzottan a továbbtanuláshoz elengedhetetlen vizsgákra trenírozva őket.
A másik példa arra, hogy mennyire nem könnyíti meg a magyar iskolai követelményrendszer a menekült vagy más migráns diákok sorsát, a felvételik és vizsgák világában keresendő.
Fábián Stefánia két interjújában is visszaköszönő probléma, hogy a menekült fiatalok magyar nyelvű önkifejezésének korlátai hátrányba hozták őket egyes vizsgákon, és még ha próbált is helyzetükön könnyíteni a rendszer, az sem volt igazi könnyítés.
Az egyik példa a középiskolai központi felvételihez köthető. Az egyik menekült fiatal itt nem magyar anyanyelvűként annyi kedvezményt kapott, hogy hosszabb ideig írhatta az írásbeli felvételit. A diákon ez azonban semmit nem segített: a magyar felvételiből semmit sem értett, de ami elkeserítőbb volt számára, a matekból sem, pedig jó matekosnak tartja magát. Egész egyszerűen azért nem tudta megoldani a feladatokat, mert azok szövegesek voltak.
Az érettségi sem könnyebb a menekült fiataloknak, hasonló okokból. A pedagógiai szakszolgálatnál ugyan kérvényezhetik, hogy bizonyos mentességeket kaphassanak az érettségin: például hosszabb felkészülési időt, vagy az írásbeli helyett szóbeli vizsgáztatást. Arra is van lehetőség, hogy a nem magyar állampolgárságú diákok választhatják a magyar mint idegen nyelvet érettségi tantárgyként a magyar nyelv és irodalom helyett. A kutatásból azonban kiderül: hiába ez utóbbi kedvezmény, ha más tantárgyakból, például történelemből, ugyanúgy magyarul kell vizsgáznia a tanulónak. Ez ugyanis sokkal magasabb szintű nyelvtudást vár el tőlük, mint amit a magyar mint idegennyelv középszintű érettségi feltételez.
A menekült gyerekeknek vannak bizonyos extra szükségleteik az iskolában, amik még más migráns hátterű gyerekektől is megkülönböztetik őket.
Ezek a gyerekek sokkal inkább igénylik a visszaigazolást, a megerősítést, az odafigyelést – az egyik megkérdezett tanár több olyan órára is emlékezett, ami beszélgetésbe fordult át a menekült tanuló és az osztályközössége között – “nem is azért, hogy tanácsot kérjen, csak azért, hogy meghallgassák”.
A menekült gyerekek az anyaországukban és az utazás során átélt traumáktól sokszor poszt-traumás stressz-szindrómában (PTSD) szenvednek, ami az ezzel járó tünetek: rémálmok, alvászavar, pánikrohamok miatt megnehezíti a gyerekek iskolai helytállását.
Mivel a tanárok meg akarják kímélni a menekült gyerekeket attól, hogy az átélt traumákat újraéljék, bizonyos témékat kerülnek.
„Vannak olyan témák, amiket csak nagyon hosszú idő után érintek. Mondjuk a családot. Mert nem tudhatom, hogy mit szakítok fel vele.”
– mondta egy budapesti pedagógus.
A kísérő nélküli kiskorú menekültek helyzete családjuk hiánya miatt speciális. Plusz támogatásra és odafigyelésre van szükségük, és hamarabb önfenntartók lesznek, mint a családdal érkező gyerekek. Többen szeretnének iskola mellett dolgozni. A kutatáshoz megkérdezett diákok között volt olyan, akinek 40, de olyan is, akinek 60 órás munkája volt éjszakai műszakokkal.
Ezekre a különleges szükségletekre elszórtan léteznek előremutató, ötletes reakciók – sokszor külső szereplők, jellemzően civil szervezetek bevonásával -, ezek azonban elszigeteltek és nem igazán kerülnek a köztudatba.
Ezen a területen nagy visszalépés volt, amikor 2011-ben, az új köznevelési törvény bevezetésével megszűnt egy, a szakma által is értékesnek tartott – az előadáson is felemlegetett – állami keretprogram: az Interkulturális Pedagógiai Rendszer. Ennek irányelveit még 2004-ben adta ki rendeletben az akkori Oktatási Minisztérium, de azóta az 1993-ban íródott közoktatási törvényt, amihez a rendelet kapcsolódott, hatályon kívül helyezte az új köznevelési törvény.
Az OM irányelvek alapján az arra vállalkozó iskolák megszervezhették az úgynevezett interkulturális pedagógiai programot, amihez normatív támogatást is igényelhettek. Ehhez legalább egy magyar mint idegennyelv szakos pedagógust, és a külföldi tanulók nyelvét és kultúráját tanító utazó vagy óraadó pedagógust kellett alkalmazniuk. Az ösztönzőnek szánt normatív támogatást a külföldi tanulók száma alapján vehették igénybe.
Bár a gyakorlatban sok ponton akadozott a program működése, annyi haszna mindenképp volt, hogy ösztönözte az intézményeket külföldi gyerekek felvételére, és legalább támpontokat adott ahhoz, hogyan is kellene velük foglalkozni.
Jelenleg nincs semmilyen központi tudásgyűjtemény erről a területről, közben pedig a beszélgetésen jelenlévő szakértők szerint is egyre több pedagógus képezné tovább magát a témában.
A kőbányai Bem József Általános Iskolában hagyományosan sok nem magyar anyanyelvű gyerek tanul: a Négy Tigris piac közelsége miatt sok kínai és vietnámi diákja van az iskolának. Tavaly ősszel a tanévet kezdő 200 tanulójából úgy 40 diák ebből a két ázsiai országból származott – mondta akkor az Abcúgnak Gál Judit, az iskola igazgatója.
Gál Judit igazgató szerint ennek az adottságnak lehet köze ahhoz, hogy több menekültstátuszos szülő íratta hozzájuk a gyerekét az idei tanévben is. Híre ment ugyanis, hogy az intézmény vezetése és a tanárok nyitottak a más kultúrájú, magyarul nem beszélő migráns gyerekek fogadására – legyenek azok önként bevándorlók vagy kényszerbevándorlók, menekültek. Jelenleg a már említett kínai és vietnámi gyerekek mellett arab országokból (például Szíriából) és Afganisztánból származó gyerekek is tanulnak az iskolában, de vannak lengyel és ukrán tanulók is az osztályokban.
A kőbányai iskolában az ebédpénz befizetését igazoló számlát lefordítják kínai nyelvre, és tolmács közreműködésével tartanak szülői értekezletet a tanárok, hogy a magyarul nem beszélő szülők is képbe kerüljenek gyerekük eredményeivel és az iskolai ügyekkel kapcsolatban. Az iskolában emellett már több, a migráns gyerekek integrált oktatásával kapcsolatos program is futott sikeresen, jellemzően valamilyen pályázati pénzből – legutóbb például a Menedék Egyesülettel közösen.
Nemrégiben pedig az Abcúgon közöltünk egy interjút a szintén budapesti Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont igazgatójával, Rubovszky Ritával. Ebben az iskolában az elmúlt évben hat menekült gyerek kezdett tanulni, akik között van elárvult kongói és muzulmán afgán diák is.
Az interjúból kiderül, az iskola a Jezsuita Menekültszolgálat szoros támogatásával foglalkozik a menekült gyerekekkel: a szervezet tanítja a gyerekeket magyarul, külön foglalkozásokon, miközben mindegyikük a saját osztályában, az iskola tanáraival halad a tananyaggal. Sokszor egész családokat vállal fel az intézmény – mondta Rubovszky Rita -, a Patrona Hungariae ugyanis óvodát és leánygimnáziumot is működtet. A teljes interjút itt olvashatja.
Borítókép: A Református Misszió Migráns Tanoda és Iskolai Integráció programja Budapesten, 2015-ben Fotó: Abcug / Magócsi Márton