A Városmajori Gimnáziumban két tanárnő egymástól teljesen függetlenül kezdte el megkérni az idősebb diákokat, hogy segítsenek be egy-egy témazáró előtt vagy felzárkózás céljából korrepetálni a diákokat. Matekból eleinte csoportos korrepetálásokat tartottak a matek fakultációsok, később viszont már tanulópárok is alakultak, akik nem csak a témazáró előtt ültek össze tanulni, hanem rendszeresen, több hónapon keresztül. A felsőbb évesek közül sokan csinálják azért, hogy ezzel túlessenek a közösségi szolgálaton, de nem kevesen vannak olyanok, akik segíteni akarásból vagy kíváncsiságból korrepetálnak.

A diák korrepetálás úgy vált bevett gyakorlattá, hogy Volf Anna, a gimnázium matek tanára úgy érezte, hogy az egyik osztályának szüksége lenne a témazáró előtt egy kis korrepetálásra, de ahogy ránézett a diákok órarendjére, látta, hogy esélytelen, hogy ő tartsa meg nekik. Ekkor a tanárnő kiírta a 11. osztály matek fakultációs Facebook-csoportjába, hogy vállalna-e valaki csoport korrepetálást, amire jelentkezett is Tenke Áron.

„Nem tudtam hogyan kell tanítani, ezért is érdekelt, hogy milyen lehet. Annyi tapasztalatom volt, hogy amikor egy-egy osztálytársamnak magyaráztam egy feladatot, akkor nem volt elég, hogy én tudom, hanem úgy kellett elmondani a feladat megoldásának lépéseit, hogy egyszerű legyen, és a többiek is megértsék. Aztán valahogy belejöttem, de nem mondom, hogy jó vagyok korrepetálásból” – meséli a most végzős Áron.

Áronnak megtetszett a tanítás, és a csoportos korrepetálásban részt vevő Antalffy Attila is úgy érezte, hogy szüksége lenne rendszeres korrepetálásra, ezért a két fiú tanulópárrá alakult. Mindez tavaly tavasszal történt, ők azóta is heti rendszerességgel ülnek össze órák után, hogy matekpéldákat gyakoroljanak.

Attila szeretett volna matek fakultációra menni, de nem érezte annyira biztosnak a tudását. Az általános iskola után folyamatosan hármast-négyest kapott a dolgozataira.

Nem tett volna jót az önbizalmamnak, ha külön tanárhoz kell járnom. De szerintem ez így jobb, mert kicsit közvetlenebb is a viszony. Igazából Áron nekem egy nagyon jó példa is volt, mert nem gyakoroltam eleget, ezért rosszak voltak a jegyeim. Áron azt mondta, hogy nála is ez volt a helyzet, és utána neki is sokkal jobban ment

– meséli Attila, aki ma már matek fakultációra jár, és ötös dolgozatokat ír.

Mivel Áron az elsők között volt, akik elkezdték a korrepetálást, az első óráit még nem tudta levonni a közösségi szolgálat munkaóráiból, pusztán kíváncsiságból kezdte el. Áron nem csak Attilával lett nagyon jóban, aki akár Facebookon is írhat neki bármikor, ha elakadt, hanem az egész osztállyal, ahol korábban korrepetált.

Sillár Barbara a másik kezdeményező tanár is kiemelte, hogy a korrepetálásnak ez a módja mindkét félnek kifizetődő, hiszen a korrepetáló átismételheti érettségi előtt az anyagot és nagyon gyakran barátságok is szövődnek a korrepetálások alatt.

Sillár Barbara a matek tanárnővel szinte párhuzamosan kezdett el korrepetálást javasolni a diákjainak angol órán. Mindketten meglepődtek, amikor a tanáriban beszélgetve ráébredtek, hogy ugyanazt a módszert alkalmazzák. Az iskolában azóta már több tanár is átvette, tanulópárok alakultak például fizikából, biológiából és kémiából is, de a legtöbben matekból és angolból vannak.

A korrepetálás olyannyira trenddé vált az iskolában, hogy már körülbelül 30-40 diák vesz részt így vagy úgy benne. Az iskola most azon dolgozik, hogy létrehozzanak az E-naplóban egy olyan felületet, ahova a korrepetálást vállaló diákok adatait töltenék fel, és azon keresztül jelentkezhetnének az alsóbb éves diákok.

A gyerekek közötti korrepetálás nem csak azért jó, mert elég nagy terheket vesz le a tanárok válláról, hanem azért is, mert a diákok sokkal szívesebben tanulnak hozzájuk korban közelebb állóktól.

„Én sokszor ajánlgatom a gyerekeknek, hogy jöjjenek és segítek, de szerintem van bennük egy gát. Másképp állnak ahhoz, hogy egy tanulótársuk segítsen. Ráadásul, ha a tanártól kér segítséget, akkor az inkább olyan, hogy egy-egy dologban segít, de ez meg folyamatos, akár hónapokon keresztül tartó segítség” – magyarázza Sillár Barbara angol tanárnő.

A tanulók azt mesélik, hogy szerintük a diákok sokkal könnyebben megértik egymást, mert inkább egy nyelvet beszélnek, mint a tanárokkal. Viszont ahhoz, hogy valaki korrepetálhasson, nem elég csak jónak lenni az adott tantárgyból, kommunikációs készség is kell hozzá. Épp ezért a tanulópárok kialakításában kulcsszerepük van a tanároknak, akik összekötő kapocsként funkcionálnak a diákok között.

A tanárok folyamatosan mentorálják a korrepetálókat, ha nekik igényük van rá. Például kérhetnek tőlük feladatokat, de ha véletlen a korrepetáló sem tud megmagyarázni valamit, akkor is megkereshetik a tanárt.

Laczik Dalma 11. osztályos volt, amikor elkezdte korrepetálni Bretz Bálintot, aki szeretett volna matek fakultációra menni a következő évben, viszont ehhez szüksége volt arra, hogy felzárkózzon, mert a normál matek órán nem vették elég részletesen a másodfokú egyenleteket. A matek tanár, ekkor ajánlotta neki Dalmát. Három hónapon keresztül keményen tanultak, heti egyszer 8. órában. Akárcsak a többi korrepetálónak, Dalmának sem volt fogalma arról, hogy hogyan is kéne tanítani.

Semmi nem volt a fejemben. A tanárnő megmondta, hogy miket kell átvennünk, Bálint elmondta, amit nem ért, és akkor elkezdtünk feladatokat csinálni. Igazából próbáltam a megérzéseimre hagyatkozni és valahogy csak átadni a dolgokat

– meséli Dalma.

Dalmának ekkor már meg volt az összes közmunkája, nem ezért jelentkezett a korrepetálásra. Egyszerűen csak ki szerette volna próbálni, de neki is nagyon kifizetődő volt, hiszen újratanulhatta az adott témakört. A most végzős lány arra jött rá, hogy benne is hosszabb távon marad meg a tananyag, ha azt annyira meg kell értenie, hogy át is tudja adni valakinek. Hogy Bálint is eleget gyakoroljon, a tanulópárja minden órán házi feladatot is adott neki, amit igyekezett lelkiismeretesen megcsinálni.

Volf Anna tanárnő szerint észrevehető egy eltérő tendencia a matek és az angol korrepetálások között. Matekból általában nem az a gyakori, hogy teljes anyagrészt tanítanak egymásnak a diákok, inkább csak bizonyos témaköröket, amik kevésbé mennek. Angolból pedig inkább a felzárkózás a cél, ugyanis bár tudásszintnek megfelelően alakítják ki az angol csoportokat, sokszor így is nagy az eltérés.

Így történt ez a most nyolcadikos Baracsi Lucával is, aki tavaly úgy került egy kezdő angol csoportba, hogy míg ő egy szót se tudott angolul, a többiek már valamennyit igen. Rajta kívül még három ilyen diák is volt, ezért a tanáruknak az volt az eredeti ötlete, hogy délután felzárkóztatást tart. Végül nem találtak olyan időpontot, ami mindenkinek megfelelt volna, ezért a tanár mindegyik diákhoz kerített egy tanulópárt.

Luca egy olyan lányt kapott, aki nagyon lelkesen próbált segíteni neki, hogy bepótoljon mindent. Luca azt meséli, hogy az első órán még bizonytalankodtak, hogy mit is kellene csinálniuk, de aztán Zsuzsa, a korrepetáló egyre jobban belelendült. Rendszeresen fordult a tanárnőhöz feladatokért, de saját maga olyan nyomtatványokat is készített, amin a szabályokat foglalta össze.

Luca a korrepetálásra nem úgy tekintett, mint egy 8. órára, hanem szerinte olyan volt, mint egy tea délután. Leültek az iskola büféjébe, ettek valamit, miközben közösen feladatokat oldottak meg.

Noémi is pusztán kíváncsiság miatt vállalta el a korrepetálást. „Az volt benne az érdekes, hogy nekem nagyon sok minden magától jön, én nem magolva tanulok, hanem hallás alapján. Érdekes volt, hogy ami nekem teljesen egyértelműnek tűnik, azt hogy próbáljam meg elmondani” – mondja Noémi.

Régely András és Ambrus Máté a legfrissebb tanulópár jelenleg az iskolában, még csak egy közös órájuk volt, de máris meglett az eredménye. András először egy három fős korrepetálást tartott a 7. osztályban a témazáró előtt. A háromból ketten miután letudták a feladatot haza is mentek, de Máté ott maradt és tovább gyakorolt a nála idősebb iskolatársával.

Máté rájött, hogy a korrepetálás és az ezzel járó gyakorlás annyira hasznos, hogy a témazárója, amire András készítette fel, három jeggyel jobb lett, mint az előző. Kettesből ötös lett.

Azt láttam, hogy az alapok megvoltak, és igazából a gondolatmenet is, csak vannak egyes részek, ahol kicsit homályosabb. Szóval én a korrepetálásnál csak azt csináltam, hogy segítettem világosabbá tenni, és ez ilyen sokat számított, hogy három jeggyel jobb lett

– mondja András.

Amikor arról kérdezzük a diákokat, hogy nem ciki-e az iskolában korrepetálni vagy korrepetáltnak lenni, akkor egyöntetűen vágják rá, hogy nem. Dalma azt meséli, hogy volt olyan, amikor mondta az osztálytársainak, hogy nem ér rá, mert mennie kell korrepetálni, mire ők ezt tök jó dolognak tartották és érdeklődni kezdtek.

„Szerintem a suliban egyáltalán nem lett cikinek kategorizálva a dolog, hogy de nagy stréber vagy, vagy hú de béna vagy. Én még senkitől se hallottam ilyet. Ha mondom, hogy megyek korrepetálni, akkor mindenki érdeklődik. A stréber kifejezést legutoljára általános iskolában hallottuk. Tizedikben volt menő nem nagyon tanulni, de azóta már mindenki lelkes” – mondja Áron.

A korrepetálást vállaló diákok között van, aki eleve azért vállalta el, mert tanár szeretne később lenni, de sok az olyan, aki a korrepetálás hatására tartja fenn annak a lehetőségét, hogy egyszer majd tanár legyen belőle.