Szívhez szóló, segélykiáltásként is értelmezhető levél jelent meg egy kis vidéki magánállatkert Facebookján arról, hogy a Hivatal átláthatatlan törvények leple alatt hogyan kobozta el tőlük három hiúzukat.
A történet szerint a felsőlajosi Magán Zoo nevű intézmény öt éve nevelte szeretetben a hiúzpárt, akik hálából egy hiúzbébivel ajándékozták meg őket.
Az idillt azonban váratlanul a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya törte meg: „a hatóság arra hivatkozva, hogy nem volt az állatokra tartási engedélyünk és behozatali engedélyünk, 2017-ben ELKOBOZZA azokat és a Magyar Állam tulajdonába helyezi. Ezzel egyidőben döntött, hogy egy másik, Magyarországi Állatotthonban helyezi el. Gazdagítsa inkább ez ő állatgyűjteményüket."
Ők a hiúzok behozatalakor engedélyt kértek a területileg illetékes hivataltól, ami ki is állította az állatok tartásához szükséges papírokat. Beszerezték azokat az engedélyeket is, amelyek a hiúzok védett volta miatt voltak szükségesek.
A központi kormányhivatal váratlanul azonban rájött, hogy ő az illetékes az ügyben, nem pedig a helyi alszervezetei. Ezen az alapon pedig a hiúzokat lefoglalta.
A kis magánállatkert hiába érvelt, hogy jóhiszeműen járt el, és a régió szerveinek engedélyei birtokában nem számított arra, hogy törvényt sért. A hivatal nem csak elkobozta a boldog hiúzcsaládot, de ráadásul át is adta egy másik magánállatkertnek.
A felháborító történet felébresztette a bennünk lakó Jim Carrey-t, hogy a hiúzok nyomában el is vesszünk a hivatalok világában. A másik oldalon kibukkanva azonban már nem láttuk olyan feketén-fehéren a történetet.
A kormányhivatal és a Medveotthon válaszai után már inkább úgy tűnt: a hiúzokat nem a csinovnyikok érzéketlensége, hanem a Magán Zoo vezetőjének makacssága miatt kellett elszállítani.
A Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály a válaszában ugyanis azt írta lapunknak: a regionális hivatalok az állatkert működési engedélyéhez állítottak ki papírokat, nem a védett állat tartásához. „Az állatkert működési engedély a természetvédelmi oltalom alatt álló állatfajok tekintetében az egyedi engedélyezési eljárások alól nem mentesít” - írták. Ez köznapi nyelven azt jelenti, hogy a helyi szervek azt engedélyezik, hogy az állatkert a meghatározott állatokból a meghatározott számot tartson. De ettől még a védett állatokat központilag külön engedélyeztetni kell.
Még egyszerűbben elmondva olyan a helyzet, mintha behoznánk az országba egy autót, amihez kifizetnénk a vámot, megszereznénk a törzskönyvet, és az egyéb papírokat, majd meglepődnénk, hogy a rendőrök ezek után még érvényes műszakit is kérnek.
A Medveotthon vezetője újabb adalékkal szolgált, amikor megjegyezte: A kormányhivatal valójában már évekkel ezelőtt jelezte, hogy be kellene szerezniük ezt az engedélyt, de a Magán Zoo erre nem reagált, így égett a körmükre az ügy.
Újra felhívtuk a hiúzok egykori tulajdonosát, Tóth Tibort, aki meglepetésünkre elismerte, hogy valóban kérték tőle az engedélyt, de ő abban a tudatban, hogy a megszerzett papír elég, a helyi szervek által kiállított papírra hivatkozott a további ügyintézés helyett.
Még furcsább volt az a fordulat, ahogy a hiúzok elkerültek szeretett helyükről, és a Medveotthonban kötöttek ki.
A hivatal levelének tanúsága szerint inkább megértő volt, mint hajthatatlan: „Az állatjóléti szempontokat, valamint azt figyelembe véve, hogy az engedély nélküli országba történő behozatal, tartás, szaporítás jóhiszeműen történt, az országos természetvédelmi hatóság írásban kereste meg a MagánZoo Állat- és Szabadidő Park üzemeltetőjét, hogy nyilatkozzon arra vonatkozóan, hogy a 3 példány fokozottan védett hiúz elkobzását követően azoknak a MagánZoo Állat- és Szabadidő Parkban történő elhelyezéséhez (helyben hagyásához) hozzájárul-e, az egyedek elhelyezését és tartását tudja-e biztosítani.
A MagánZoo Állat- és Szabadidő Park üzemeltetője válaszlevelében arról tájékoztatta az országos természetvédelmi hatóságot, hogy bár a 3 példány fokozottan védett hiúz elhelyezését és tartását tudná vállalni, nem szeretné, hogy azok továbbra is az állatkert állat állománya között szerepeljenek, ha más tulajdonába kerülnek.”
De a vezető erről lemondott. Mivel a történet több mint gyanús volt, ismét felkerestük Tóthot, aki azzal sokkolt minket: a hatóságnak írt levelének végén megjegyezte, hogy amennyiben nem maradnak a tulajdonában a hiúzok, akkor nem is kellenek neki. Úgy vélte, ezzel a taktikával a Pest Megyei Kormányhivatal majd meghajlik, és visszalép szándékától.
A kormányhivatal ehelyett viszont a levélben kért módon elszállította az állatkertből a hiúzokat. Így kerültek ingyen a Medveotthon birtokába.
A hiúz saga utolsó fordulatával a Medveotthon vezetője ismertetett meg minket. A két hiúz valójában egy testvérpár volt, és nekik született kölykük.
Ismét hívtuk a Magán Zoot, ahol elismerték, hogy testvérek szaporodtak. Tóth Tibor szerint ugyanakkor a hiúz annyira ritka állat, hogy mára már szükségszerűen csak rokonok párosíthatók.
Erre a Medveotthon vezetője, Kuli Bálint azzal reagált: Más állatkertekben élnek azért távolabbi rokonok, ha valaki hiúzt szaporítana.
„Állatkertben testvéreket nem szaporítunk. Ha egy hím és egy nőstény hiúz össze van zárva, akkor azok szaporodnak. Ez hiba volt.”
Borítókép: Kameracsapdával készült fotó egy vadonélõ hiúzról az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a Zempléni Tájvédelmi Körzetben Telkibánya közelében 2011. november 12-én. Fotó: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság