Egy háromgyerekes anyát közel öt órán keresztül tartottak bent az I. kerületi rendőrségen, ujjlenyomatot vettek tőle, lefotózták, elvették a tárgyait, kétszer is kihallgatták. Azért vitték be a rendőrségre, mert a fia nevére szóló mozgáskorlátozott igazolvány az autó szélvédőjére volt ragasztva, sérült fia pedig nem volt vele. Az anyának esélye sem volt parkolójegyet váltani, alighogy kiszállt az autóból, már ott is termett a két rendőr és közölték, hogy megy velük. November elején egy látássérült fiú apukáját rabosították szinte ugyanígy. Az Abcúg cikke.
Edit (nevét kérésére megváltoztattuk) egy júniusi nap, dél körül leparkolta autóját az első kerületi rendőrséggel szemben, egy nem mozgássérült parkolóhelyre. Egyedül volt, a gyámhivatalban szeretett volna elintézni valamit. Alighogy kiszállt az autójából, pár métert tett, mikor két civilruhás rendőr lépett oda hozzá.
Ki a rokkant? Maga a rokkant?
– kérdezték tőle.
Edit szélvédőjére ugyanis ki volt ragasztva a fia nevére szóló mozgáskorlátozott parkolóigazolvány. A 14 éves Bence idegrendszeri és négyvégtagsérült, koraszülöttként jött világra, születése óta fejlesztésre hordják a szülei. A két rendőr azt mondta, hogy ha nincs vele a fia, jogosulatlanul használja az igazolványt, visszaél vele, és fáradjon be velük a rendőrségre. Az szóba sem került, hogy Edit esetleg szándékozott-e parkolójegyet venni, önmagában az, hogy ki volt téve az igazolvány a jogosult jelenléte nélkül, visszaélésnek minősül. A mozgássérült igazolvány jogosulatlan használatával való visszaélés valóban közokirat-hamisítás, a parkolójegy vásárlásának lehetősége azonban fel sem merült a rendőrök részéről.
A rendőrök szerinte úgy álltak hozzá, mintha bedrogozva egy komplett bölcsődét gázolt volna el a a zebrán. “Csalóként kezeltek, végig azt éreztem rajtuk, hogy na, még egy ilyen rohadék, aki visszaél a kártyával, de mi most jól elkaptuk. Szóba sem jöhetett, hogy bármilyen ésszerű magyarázatot adjak rá, miért van kiragasztva állandó jelleggel a szélvédőre a kártya” – meséli Edit.
Ha meghallgatták volna, akkor elmondta volna, hogy azért ragasztották oda celluxszal, mert rendszeresen előfordult, hogy a kártya becsúszott a szélvédő és a motorháztető közé, egyszer annyira, hogy kiszedni sem tudták. Amikor az önkormányzathoz fordultak, hogy másikat kapjanak, azt mondták nekik, hogy ilyet ne csináljanak többször, mert még a végén azt hiszik, hogy üzérkednek a kártyákkal. Ráadásul saját magukon és hasonló cipőben járó családoknál is többször előfordult, hogy ha nincs kiragasztva, akkor a nagy rohanásban sokszor elfelejtik kitenni a műszerfalra a kártyát és többször kellett emiatt a munka- és iskolaidőben a sérült gyerekekkel együtt a parkolócéghez szaladgálni bemutatni az érvényes kártyát.
Bár azt ő is elismeri, hogy a törvények alapján valóban nem lehetne állandóra kiragasztani a kártyát, ez a szabályozás nem igazán életszerű és kicsit sem támogató szemléletű. Ezek a szülők nem csak akkor használják az autójukat a gyerek ügyében, ha éppen a gyereküket viszik valahová, hanem akkor is, amikor a gyerek érdekében, a gyerek ügyében intéznek valamit. “El kell mennem a gyógyászati segédeszközboltba a nagy fémrácsért (swas), amibe a gyerek lábát tesszük. Nincs velem a Bence, de mégis a sérültsége ügyében, amiatt intézkedem. De ha esetleg az iskolában rosszul lesz és érte kell mennem, akkor is szükségem van az autóra napközben, illetve a különböző különórákra, fejlesztésekre is autóval kell vinni délutánonként, tehát a munkahelyemre is indokolt és szükséges azzal mennem. Ez nem úgy működik, hogy csak akkor van sérült gyerekem, ha éppen velem van” – teszi hozzá. Szerinte az egész rendszer rosszhiszemű, abból indul ki, hogy biztos mindenki visszaél az ilyen kártyákkal. “Egy kicsit nagyvonalúbb, támogatóbb hozzáállás az ilyen szülőkhöz, ez hiányzik”.
A rendőrségre érve Editet rabosították, elvették minden iratát, a tárcáját, a telefonját, majd leültették egy zárt folyosóra, ahol egy rendőr felügyelete mellett töltötte a következő két órát. Annyit megengedtek neki, hogy odaszóljon a kislánya iskolájába, hogy nem fog odaérni az osztály táncpróbájára. Két óra múlva szóltak neki, hogy menjen kihallgatásra, a nyomozó akkor már azt mondta Editnek, hogy az ilyen bűncselekményekért két év letöltendőt is kaphat. A kihallgatás után visszaküldték a priccsre, majd újabb várakozás következett, és újbóli kihallgatás. Ekkor már jöttek a filmekből jól ismert mondatok és jelenetek, mint a
Editet részletesen kifaggatták arról, hogy reggel a munkahelyéről hova ment, ott pontosan hol és hogy parkolt, személyleírást készítettek róla, megkérdezték, hogy van-e tetoválása, volt-e plasztikai műtétje, elállóak-e a fülei, festve van-e a haja? “Kb. csak arra nem kérdeztek rá, hogy mit ettem reggelire. Mondjuk addigra már kisírtam magam, meg annyira abszurd volt ez az egész, hogy kínomban csak nevettem” – meséli. Összesen négy és fél órát töltött a rendőrségen, a parkolókártyáját – mint bizonyíték – lefoglalták, ezt egyébként csak egy hónap múlva kapta vissza, – addig nem használhatták – úgy, hogy neki kellett az önkormányzatnál intézkednie.
November elején a 444.hu számolt be egy Editéhez kísértetiesen hasonló esetről. Annak a történetnek a főszereplője egy apuka volt, aki egy II. kerületi áruház mélygarázsában, a mozgássérült parkolóban várta családját, köztük látássérült kisfiát is. Az apa a hozzá odalépő civilruhás rendőröknek megmutatta az igazolványt, de mivel fia nem volt jelen, ezért közokirat-hamisítás miatt bevitték. A rendőrségen tőle is ujjlenyomatot vettek, elmondása szerint úgy kezelték, mint egy bűnözőt, és – akárcsak Editéknél – a fia parkolókártyáját is bevonták.
Az eset után nemsokkal Edit kapott egy telefont, hogy menjen be szembesítésre, itt a két rendőr és ő is ugyanazt mondták el, mint korábban. Edit akkor viszont már rákérdezett, hogy honnan tudta a két rendőr, hogy ő nem vett volna parkolójegyet? Azt a választ kapta, hogy a “magatartása nem ebbe az irányba mutatott”. Az anya ezután még egyszer bement, akkor a nyomozati anyagot kellett aláírnia. Az őt fogadó rendőrnő mind a két találkozón azt mondta neki, hogy a két rendőr túlintézkedte ez az ügyet, kaptak is érte leszúrást felülről, és biztos nem lesz ebből az egészből semmi.
Ennek ellenére pár hét múlva Editnek idézést hozott a postás, amiben az állt, hogy vádat emeltek ellene közokirat-hamisítás miatt. Októberben volt a tárgyalás. Edit bűnösnek találtatott, és hatvanezer forintos bírságot szabtak ki rá. Az ügyésznő vádbeszédében azt mondta, hogy az utóbbi időben igencsak elharapózódtak az ilyen esetek, Edit úgy érezte, példát akarnak statuálni. Annak pedig még nem mert utánanézni, hogy ez most azt jelenti-e, hogy priuszos lett.
Megkérdeztük a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, hogy szerintük helyesen jártak-e el civilruhás kollégáik, amikor így intézkedtek, és mi indokolja, hogy ilyen esetekben egyből a rendőrségre kell vinni az illetőt. Válaszukban azt írták, hogy a rendőrök intézkedése törvényes, szakszerű, és arányos volt.
“A rendőrség feladatának tekinti a mozgáskorlátozott parkolóhelyek védelmét, hogy az ünnepi bevásárlások közeledtével az arra jogosultak a bevásárlóközpontoknál a számukra kijelölt és fenntartott parkolóhelyeket igénybe vehessék. A mozgássérült parkolási engedély névre szól, és a jogosult használónak a helyszínen jelen kell lennie, de minimum a közelben kell tartózkodnia. Amennyiben a jogosult nem tartózkodik a helyszínen, sem annak közvetlen közelében, illetve annak reális esélye sem merül fel a rendőri intézkedés során, hogy ott megjelenik, akkor felmerül a bűncselekmény gyanúja” – írták.
(Borítókép: Pauline / Flickr)