Az Alkotmánybíróság (AB) elutasította a kormányközeli történész Szakály Sándor panaszát, aki szerint egy szakmai vitában durva, az emberi méltóságát sértő kritika érte az álláspontja miatt.

Az ügy lényege, hogy a kormány által frissen létrehozott Veritas történetkutató intézet igazgatója 2014 januárjában az MTI-nek arról beszélt, hogy a környező országokból ide menekült, mintegy 18 ezer zsidó 1941-es deportálása a német kézen lévő Kamenyec-Podolszkijba idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert ezek az emberek nem voltak magyar állampolgárok. Szakály szerint a kormány nem akarta a halálukat, hiszen amikor kiderült, hogy a zsidókat az SS lemészárolja, az életben maradt 2-3 ezer embert hazahozták.

A Horthy-rendszert mentegető álláspont azért is érdekes, mert jól rímel arra a történelemszemléletre, amit a kormánytöbbség 2011-ben az Alaptörvénybe is beleírt: hogy a magyar állam nem (volt) felelős a zsidók sorsáért, mert az ország 1944. március 19-étől német megszállás alatt állt (a tömeges deportálások második hulláma 1944 júniusában kezdődött). Arról, hogy mit tudhatott 1941-ben a magyar állami vezetés a népirtásról, itt olvashat bővebben.

Szakály kijelentése, amivel a zsidók első tömeges magyarországi deportálását idegenrendészeti (tehát lényegében törvényes) eljárásnak minősítette, komoly vihart kavart. A szintén történész Krausz Tamás az ATV-n

nevezte.

Szakály először kicsit pontosított és elnézést kért azoktól, akiket megsértett. Aztán pert indított, mert szerinte Krausz azt állította, hogy ő (Szakály) magát a holokausztot nevezte idegenrendészeti eljárásnak, ami nem igaz, és ezért a fenti minősítés az emberi méltóságát sérti:

"társadalmi kapcsolataim, egészségem reményem szerint átmeneti elnehezüléséhez, életminőségem megromlásához, az emberek egy részének velem kapcsolatos magatartása megváltozásához vezettek, a tudomány egyes képviselőiben bizalmatlanságot keltettek irántam. A folyamatos egzisztenciális fenyegetettség számos tekintetben, közszerepléseim gyakoriságának csökkenésében, családi kapcsolataimban éreztette hatását."

Szakály a pert 2015 júniusában jogerősen is elveszítette, ezért alkotmányjogi panasszal fordult az AB-hez.

Az AB szerint a történelmi múlt feldolgozásáról szóló közéleti vita közérdekű volt, Krausz pedig Szakály álláspontjának minősítésekor nem tényeket állított, hanem értékítéletet, azaz véleményt fogalmazott meg. A véleménynyilvánítás szabadsága nagyon szigorú alkotmányos védelmet élvez, ítéleteikben a Szakály-ügyben eljáró bíróságok gondosan mérlegelték az alkotmányossági szempontokat, és helyes döntést hoztak. Szakálynak akkor lenne igaza, ha Krausz az emberi mivoltában sértette, alázta volna meg, márpedig ilyesmi nem történt.

Az AB a döntést 8:7 arányban hozta meg, a határozattal Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László, Szívós Mária és Varga Zs. András nem értett egyet.