A kormányfő évekig azt mantrázta, hogy többségében nemzeti kézben szeretné tudni a médiát. Miután ezt elérte, új célt fogalmazott meg: sokkal nagyobb arányban szeretné, hogy jelen legyen a magyar tőke a szektorban, mint korábban. Ez azért lenne jó neki, mert a magyar tulajdonos könnyebben befolyásolható politikailag, mint a külföldi.
Orbán Viktor néhány nappal ezelőtt újabb meglepő kijelentést tett a hazai médiaviszonyokkal kapcsolatban:
„Van egy médiavilág, és nekem az a személyes meggyőződésem, hogy a nemzeti szuverenitás része, hogy egy országban működő médiarendszer többségének nemzeti kézben kell lennie.
És hát azt sem akarom véka alá rejteni, hogy ennél többet is szeretnék. Azt szeretném, ha Magyarországon a média olyan arányban lenne magyar kézben, mint amilyen arányban van német kézben Németországban és amerikai kézben van Amerikában. Ez a szint, amit el kell érni. Haladunk, de még nem értünk oda.
A miniszterelnök 2014-ben beszélt először arról, hogy a nemzeti szuverenitás szempontjából van négy stratégiai ágazat (média, bankok, energetika, kereskedelem), amelyekben azt akarja elérni, hogy a nemzeti tulajdon többségbe kerüljön a külföldi tőkével kapcsolatban.
2016 őszén arról beszélt, hogy három területen már sikerült elérni a kitűzött célt, csak a pénzügyi szektor van hátra. Ehhez képest meglepő, hogy a médiával kapcsolatban bejelentette: nem elég neki, hogy a szektor többsége magyar tulajdonba kerüljön, hanem gyakorlatilag az egészet akarja.
Megkérdeztük Havasi Bertalant, a miniszterelnök sajtófőnökét, hogy szerintük Amerikában és Németországban mekkora arányban van helyi kézben a média, de nem árulta el: „Ahhoz képest, ami az Echo Tv-ben elhangzott, nincs semmilyen további mondanivalónk az Index szerkesztősége számára” – írta Havasi. (Arról, hogy a kormányfő sajtófőnökének válasza és az ehhez hasonló kormányzati reakciók miért neccesek az alaptörvény szempontjából, egy korábbi cikkünkben írtunk.)
Nem véletlenül kérdeztük meg Orbántól, hogy pontosan mi az új kitűzött cél, ugyanis nem állnak rendelkezésre erre vonatkozó adatbázisok országonkénti bontásban. A német médiahatóság éves jelentésében sincs ilyen adat, de az Egyesült Királyságban sem „listázzák” a külföldi-hazai tulajdoni arányt a szektorban.
A Fidesz egyik médiaügyekkel is foglalkozó tanácsadója szerint „mindenképpen 80 százalék fölötti” a német tulajdoni arány a németországi médiapiacon, de pontos számot nem tudott mondani. A 80 százalék egyébként lehet 90 vagy közel 100 is.
A hazai médiavilág egyébként szerinte nem mindennapos probléma Orbánnál, „nem szokott mostanában erről beszélni” – mondta a tanácsadó. Szerinte nem is sikerült túl jól a miniszterelnök idézett Echo Tv-s interjúja, mert „túlságosan baráti közegben érezhette magát, az egyik Fidesz-alapító beszélgetett a másikkal”.
Nem véletlenül ezt a két országot mondta a kormányfő. „A németek fektetnek be máshol, nem a németeknél fektetnek be mások. Nem külföldiek szoktak befektetni a médiába Amerikában, hanem amerikaiak szoktak befektetni külföldön" – kommentálta Orbán szavait az Indexnek egy Magyarországon működő külföldi médiavállalat vezetője. Hozzátette: az egész kérdés irreleváns, mert abból a feltételezésből indul ki, hogy egy médiavállalkozásnál napi szinten a tulajdonos elvárásait teljesítik.
A miniszterelnök egyébként elég egyoldalúan mazsolázott az amerikai–német médiarendszer jellegzetességei közül. Azt például nem tartja követendő példának, hogy az amerikai állam és a német szigorúan versenysemleges módon hirdet a médiában. Ez pontosan az ellentéte annak, ami Magyarországon történik, ahol az állam a hirdetéseivel lényegében eltartja a baráti kézben lévő médiát, ami cserébe kormányzati propagandaeszközeként működik, a független orgánumokba viszont egy fillér kormányzati hirdetési pénz nem jut.
Másrészt lehet azt gondolni, hogy Orbán csupán azt szeretné, hogy magyar kézben legyen a hazai média, ám az elmúlt évek tendenciái alapján nyilvánvaló, hogy nem ezt, hanem a kormányhoz lojális tulajdonosi kör piaci arányának növekedését tartja kívánatosnak. Ez a hirdetési politikán túl például abban érhető tetten, hogy a kormány meglehetősen ellenséges viszonyt alakított ki a tőle független sajtóorgánumokkal, függetlenül azok tulajdonosainak származásától.
Több minisztérium, államigazgatási szerv és hatóság sajtóirodái segítség helyett lényegében nyíltan akadályozzák az érintett újságírók munkáját, egyes kormánypárti politikusok pedig olykor meg is alázzák és idegen érdekek kiszolgálóinak bélyegzik őket. A külföldi tulajdonosokra való hivatkozás mindezek fényében csak ürügy, hogy további orgánumok kerülhessenek a kormányfőhöz közeli üzletemberek kezébe.
Ha abból indulunk ki, hogy minimum 80 százalékos magyar tulajdoni arányt akar elérni a kormányfő, akkor a hazai médiapiac előtt még hosszú út áll. Amikor tavaly ősszel megnéztük, a tisztán hazai tulajdoni hányad 57 százalék volt a szektorban. Azóta a kormányközeli oligarchakörök bekebelezték a Lapcom és a Russmedia termékeit, így
Erről részletesebb adatokat itt talál:
Magyarországon a külföldi tulajdon elsősorban a televíziós piacon meghatározó. Az RTL Magyarország, a Viasat, a HBO Europe, a Viacom, Discovery, National Geographic, AMC a legnagyobb szereplők. Közülök is valószínűleg az RTL Klub piacvezető szerepe zavarja leginkább Orbánt. Erről árulkodik, hogy a reklámadó első verziója kifejezetten az RTL-t érintette hátrányosan, valamint hogy Simicska Lajos állítása szerint a 2014-es választás után arról beszélt neki Orbán, hogy a csatornát majd megveszi neki a Roszatom. Utóbbi állítást egyébként azóta sem cáfolta a kormányfő.
Érdemes felidézni, hogyan növekszik a nemzeti tulajdoni hányad a piacon.
A Magyar Telekom 2015-ben adta el az Origót kormányközeli üzleti körnek. A német hátterű cég évek óta keresett vevőt a veszteséges hírportálra, több jelentkező is akadt, azonban a mobiltelefontársaságok által használt frekvenciák kormányzati lebegtetése felgyorsíthatta a folyamatot, és a Telekom végül megszabadult a gazdasági sikerei útjában álló kritikus portáltól.
2016 elején vette meg Andy Vajna kormánybiztos cége a TV2-t a korábbi német hátterű tulajdonostól. A vásárláshoz Vajna egy stadionnyi hitelt kapott az állami tulajdonú Eximbanktól. Az akvizícióval a Gazdasági és Versenyhivatalnak (GVH) sem volt problémája, mint ahogy akkor sem, amikor Vajna később a Bors és a Délmagyarország lapokat birtokló Lapcomot is megvásárolta. Utóbbi ügylet a Médiahatóságot sem zavarta. Nem úgy, mint amikor az RTL Magyarország szeretett volna 30 százalékos részesedést szerezni a Centrál Médiacsoportban, amit a Médiahatóság szakvéleménye alapján a GVH nem engedélyezett.
Szintén tavaly került magyar kézbe az egykor a Népszabadságot is kiadó Mediaworks. Az osztrák Heinrich Pecina az eladás előtt még felvásárolta a több megyei lapot is kiadó Pannon Lapok Társaságát, majd az értékes csomagot együtt értékesítette Mészáros Lőrincnek.
A nemzeti tőke térnyerésére jellemző sztori a Class FM-é is. A Simicska Lajostól amerikai tulajdonba kerülő rádió országos frekvenciaengedélyét nem hosszabbította meg a Médiahatóság, így azóta már csak online hallgatható. Helyette a szintén Andy Vajna tulajdonában álló Rádió 1 folyamatosan vásárol fel helyi adókat, így jutva fokozatosan országos lefedettséghez.
„Önmagában semmit sem mond a média állapotáról egy adott országban, hogy milyen arányban vannak jelen külföldi tulajdonosok” – mondta az Indexnek Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatója. Szerinte az, hogy Németországban és az Egyesült Államokban abszolút túlsúlyban van a hazai tőke a szektorban, „egy szerves gazdasági fejlődés eredménye”, nem pedig egy államilag vezérelt programé.
„Az, hogy egy tulajdonosnak milyen a nemzetiségi háttere, nem mentesíti az alól, hogy megőrizze a politikától való függetlenségét, meg az alól sem, hogy ne állami pénzen tegye sikeressé a vállalkozását” – véli Polyák.
A Mérték egyébként minden évben csinál egy felmérést arról, hogy az újságírók hogyan értékelik a sajtószabadság helyzetét. Ebben megkérdezték azt is, hogy mennyire befolyásolja a sajtószabadság állapotát, hogy a média magyar kézben van-e. Az újságírók szerint ez a legkevésbé fontos szempontja a sajtószabadságnak.
A tulajdonos hazai meghatározottsága láthatóan korrelál a politikai kiszolgáltatottság tényével, így az a sajtószabadság szempontjából inkább károsnak tűnik
– olvasható a Mérték 2017-es tanulmányában.
Az Európai Unión belül egyébként Lengyelországon kívül máshol nem téma, hogy a politikai hatalom milyen tulajdonviszonyokat tart kívánatosnak a médiában. Az Orbánhoz hasonlóan illiberális államot építő lengyeleknél – bár még nem nyújtották be az erre vonatkozó törvényjavaslatot – az eddig kiszivárgott információk szerint külföldiek legfeljebb 15 százalékban birtokolhatnának tulajdont a médiában.
Tavaly óta az egyik orbáni mintarendszernek tekintett Oroszországban 20 százalékban korlátozták a külföldi tulajdonrészt az orosz médiumokban. Alapítók sem külföldiek, sem kettős állampolgárok nem lehetnek. A tulajdonrészekre vonatkozó követelménynek 2017 februárjáig kellett megfelelni, így több mint kétezer oroszországi médiumban növekedett az orosz, kézenfekvően a Kremllel nem szembemenő tulajdonosok részaránya.