Bár a nagy szociális intézmények kitagolásának pont az a célja, hogy elősegítsék a fogyatékkal élők önállósodását, integrációját, a program megvalósulása teljesen az ellenkezőjét eredményezheti. Hozhat-e bármi eredményt, ha a fogyatékossággal élők ugyan kisebb intézményekbe, de a falu szélére, erdők mellé, megközelíthetetlen telkekre költöznek majd? Az Abcúg riportja.
“Legalább nem lesz itt ez a dzsungel!”
– mondta a kéthelyi Honvéd utca egyik lakója, amikor arról kérdeztük, mit szól hozzá, hogy a házával szemben lévő gazos, elhanyagolt telekre épül fel azoknak a lakóotthonoknak az egyike, ahová a Kéthelyen működő, 140 fős intézményből költöztetnek ki fogyatékos embereket. Az idős néninek nincs baja az intézmény lakóival, gyakran találkozik velük a faluban járva, a boltban vagy a templomban. “Rendesek, mindig köszönnek!”, mesélte. Úgy tűnt, hogy a költözés híre nem igazán rázta meg az utca lakóit. “Hallottuk, hogy valamit építenek, de többet nem tudunk. Talán 2019-re lesz kész, ugye?” – kérdezett vissza bizonytalanul a néni egyik szomszédja, amikor becsöngettünk hozzá.
A Marcalitól 7 kilométerre található Somogy megyei falu azzal került be nemrég a hírekbe, hogy több újság arról írt: Kéthelyen szennyvíztelep mellé építenek otthonokat fogyatékos embereknek. Szennyvíztelepet ugyan nem találtunk ottjártunkkor, de az való igaz, hogy a lakóotthon számára kiválasztott telek mellett egy szennyvízátemelő telep működik. Mindebből azonban nem sokat vehetnek észre az arrajárók; nem hatalmas szennyvíztartályokat kell elképzelni, az átemelő mindössze egy kerítéssel körbekerített aknából és egy póznából áll, néhány négyzetméter az egész.
Inkább tűnt problémásnak az, hogy a szóban forgó telek Kéthely központjától távol, az egyik településszéli utcában van, abban is utolsó telekként: két oldalról is mező határolja. A Honvéd utcán kívül a Május 1., a Sugár, és a Vár utcában is épülnek házak. Utóbbinál a telek a falu szélén, az utca végén található: ezt úgy kell elképzelni, hogy csak a telekkel szemben vannak lakóházak, oldalról és hátulról beépítetlen terület, illetve szántóföld fogja közre.
Többek között ezt kritizálta a most induló, 72 milliárd forint uniós támogatásból megvalósuló férőhelykiváltási programban az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ). A tervek szerint 2023-ig összesen 10 ezer fogyatékkal élő ember (2018 végéig 2500, majd 7500) költözne a sokszor túlzsúfolt, leromlott állapotú intézményekből kisebb, az egyéni szükségletekhez jobban igazodó 7-12 fős lakóotthonokba. Így akarják elősegíteni társadalmi integrációjukat, és hogy a lehetőségekhez mérten minél önállóbb életet élhessenek.
Az ÉFOÉSZ szerint mindebből vajmi kevés fog megvalósulni. A szervezet kifogásolta, hogy az új lakóotthonok sok esetben a települések központjától távol, azok szélén, esetleg utolsó házként épülnek fel. Így a lakók kevésbé tudnak bekapcsolódni a tepelülés életébe, például nem tudnak önállóan elmenni a cukrászdába vagy a boltba, így fennáll a veszélye, hogy kicsiben újratermelődnek az intézményi viszonyok.
Kéthelyről két másik közeli faluba, Öreglakra és Somogyvárra is költöztetnek fogyatékosokat; ahogy ezek esetében is látni fogjuk, a településszéli telkek sokszor rosszul megközelíthetőek, illetve az elhelyezkedésből fakadóan nem feltétlenül a legjobb állapotú ingatlanok szomszédságában jönnek létre majd ezek az otthonok. Mindez azért is fontos, mert a legtöbb kéthelyi értelmi fogyatékos évtizedek óta az intézményben él, és ahogy a pályázatban olvasható, esélyük sincs, hogy visszakerüljenek családi környezetbe – jó eséllyel tehát életük hátralevő részét ezekben az házakban élik majd le.
Mindezeken felül alapvető problémának tartja az ÉFOÉSZ, hogy – mint Kéthely esetében is történik – a lakóotthonok sok esetben ugyanazokon a kis lélekszámú, kedvezőtlen demográfiai és gazdasági mutatókkal (pl. elöregedés, munkanélküliség, elvándorlás stb.) bíró településeken épülnek fel, ahol az intézmények is működnek. Kéthelyen például két otthon is a kiváltásra ítélt intézmény szomszédságában, attól alig 100 méterre épül.
Ez azért is lehet gond, mert a szolgáltatások (egészségügyi, kulturális, vagy szabadidős szolgáltatások) miatt a fogyatékosok a kiköltözés után is rá lesznek utalva az intézményre. (Különösen igaz lehet ez a kéthelyi intézményre, ahol munka rehabilitációs foglalkoztatás is működik.) A pályázat mindhárom település esetében is megemlíti, hogy hiányosak vagy nem érhetők el egyes szociális- és közszolgáltatások a falvakban, ezért ezeket ugyanúgy, ahogy eddig, az intézmény fogja biztosítani a jövőben is.
Kéthely polgármesterével, Molnár Balázzsal az egyik lakóotthon helyszínén beszéltünk. Nem igaz szerinte, hogy “a senki földjére” költöztetik a fogyatékos embereket; igyekezett úgy kiválasztani a telkeket, hogy azzal elősegítsék a lakók társadalmi integrációját. Ez abból is látszik, mondta, hogy mindegyik telek lakóházak közelében, környezetében lett kijelölve. A Május 1. utca legvégén található telket például külön értékesnek tartja a panoráma miatt.
Üres telket egyébként sem találni a falu központjában, indolkolta a kéthelyi polgármester, miért nem a település központjában vagy ahhoz közelebb lesznek a lakóotthonok. A hat telekből így is négyet az önkormányzatnak kellett külön megvásárolnia, összesen 4 millió forintért, mert nem volt több olyan telek a település tulajdonában, ami megfelelt volna a célnak. (A telkek kiválasztásában a kéthelyi intézmény fenntartója, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság és az intézmény vezetője is részt vett.)
Kéthelyen immár 50 éve működik fogyatékos ellátás, sok kéthelyi család generációk óta ezen a területen dolgozik, tudtuk meg a falu vezetőjétől. Az intézmény lakói aktívan részt vesznek a falu életében, eljárnak templomba, fellépnek a karácsonyi ünnepségen, magyarázta Molnár.
Nekünk ők nem fogyatékosok, hanem kéthelyiek.
Nemcsak emiatt támogatták Kéthelyen az intézmény pályázatát: a falu polgármestere fejlődést vár a férőhelykiváltási programtól. A lakóotthonokban szükség lesz ápolókra, gondozókra, azaz új munkahelyek létesülhetnek, sorolta a lehetőségeket. Másrészt reményei szerint a lakóotthon hatására beépülhetnek a most még üresen álló telkek is. Az elmúlt években kevés új ház épült, tette hozzá, jelezve, hogy Kéthelyen tényleg nagy szónak számít a hat otthon felépítése.
A Kéthelyi Értelmi Fogyatékosok Otthonát is megkerestük, de az intézmény vezetője a riport elhalasztását kérte arra hivatkozva, hogy a pályázat nincs olyan állapotban, hogy érdemben tudjunk arról beszélni.
Megnéztük a projektben érintett másik falut, a Kéthelytől 30 perces autóútra található Öreglakot is: ott három lakóotthonban összesen 34-en élnek majd. A telkek Öreglak központjától messze, a falu egyik különálló részén, a Kossuth Lajos utcában vannak. Két ház egy évek óta beépítetlen szakaszon, a néhány éve lerombolt szeszgyár helyén épül majd fel. Míg a harmadik otthon a falu utolsó háza lesz, egy erdős szakasz szélén, ahol már rendes betonút sincs – pont úgy, ahogyan azt az ÉFOÉSZ több pályázatban is kifogásolta. Mint megtudtuk, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) maga választotta ki ezeket a telkeket. “Jobbat nem tudtunk felajánlani”, mondta az Abcúg megkeresére Maczucza Miklós, a falu polgármestere.
Kéthellyel ellentétben, Öreglakon nem mindenki lelkesedett azért, hogy fogyatékos emberek költözzönek a faluba. Volt némi tunnyogás – jellemezte a helyiek hozzáállását az a férfi, akivel az egyik presszóban elegyedtünk szóba az öregalki telkeket keresve. Sokan féltek tőlük: “minek hozzák ide ezeket a bolondokat?!, mondogatták a faluban. Jóval megértőbb volt az a férfi, akinek a házával szemben épülnek fel az otthonok. “Nekik is kell valahol lakniuk, nem? Nem hiszem, hogy az utcában bárkit is zavarnának” – mondta, amikor erről kérdeztük. A polgármester is elismerte, hogy voltak, akik nem örültek a költözésnek, és “fűtötték a lakosságot”, de igyekezett mindenkit meggyőzni, hogy nem kell félni a gondozottaktól.
Az öreglakiak ellenérzésénél végül erősebbek voltak a racionális szempontok. Az 1500 fős Öreglakon is probléma a munkanélküliség, pontosabban a lehetőségek hiánya: sokan járnak át a faluból Marcaliba vagy Kaposvárra dolgozni. Akárcsak Kéthelyen, itt is abban bíznak, hogy a lakóotthonok révén új munkahelyek jönnek létre. A férfi a presszóból is így kapott munkát; korábban traktoros volt, most az építkezéseknél dolgozik biztonsági őrként. Az öreglaki polgármester elmondása alapján minimum 12 állandó dolgozóra lesz szükség a házaknál, vagyis ennyi új munkahellyel számolnak. Szerinte a helyi viszonyokhoz képest “ez nem kevés”, főleg a nőknek lenne jó lehetőség, akik nem tudnak messzire eljárni, magyarázta. Képzések is lesznek, az első toborzást már meg is tartották, tette hozzá.
Öreglak után az utolsó helyszínre, Somogyvárra mentünk át. Az 1800 fős faluban három otthont létesítenek, egyet az SZGYF tulajdonában lévő házból alakítanak ki, kettőt újonnan építenek fel. A kéthelyi és az öreglaki tapasztalatokkal összehasonlítva ezek a telkek vannak a legrosszabb helyen: az egyik településszéli utcában vannak, hátulról csak a szántóföld határolja azokat. Az oda vezető betonút alig látszott ki a sár alól, a valaha volt gyalogos járdát pedig teljesen benőtte a gaz. Öreglakhoz hasonlóan itt is az egyik otthon utolsó ház lesz, attól balról már az erdő kezdődik.
Az SZGYF tulajdonában lévő ház már jóval beljebb van a faluban, mint a két telek. Korábban is lakóotthonként funkcionált, körülbelül négy éve zárt be, tudtuk meg a szomszédban lakó nőtől. Nyolc lány lakott ott a gondozójukkal, őket szerette, mesélte. Hallott a költözésről, úgy tudja, hogy most idősebbek jönnek, – és ahogy ő fogalmazott – meg olyanok, akiket nem lehet egyedül kiengedni az utcára.
Hát minek kellett ide hozni ezeket a hülyéket?
– méltatlankodott. Mint elmondta, attól fél, hogy elértéktelenedik a háza, nem tudja majd eladni a fogyatékosok miatt. “Remélem, legalább építenek valami kerítést is, nehogy átjöjjenek a bolondok”, tette hozzá.
“Lépnünk kellett, ha fejlődni akarunk” – ezt már Gyurákovics László, Somogyvár polgármestere mondja, aki a korábbi otthon mellett lakó nőhöz képest jóval optimistábban tekint a férőhelykiváltási programra. Ahogy ő fogalmazott, “jövőképet adhat a falunak”: úgy számolt, hogy egy-egy otthonba 5-6 állandó ápolóra vagy szociális dolgozóra lesz szükség, így a beruházás révén 20 új munkahely jöhet létre helyben. “Ritka, hogy egy ekkora település ennyi relatíve jól fizető és szakképzettséget igénylő munkahelyet tud teremteni”. Az is a kéthelyiek befogadása mellett szólt, hogy Somogyváron 1946 óta működik egy gyógypedagógiai intézet. Eddig úgy volt, hogy az ott nevelkedő gyerekeknek 24 éves koruk után el kellett hagyniuk a falut, de Gyurákovics szerint – aki maga is gyógypedagógus – a jövőben viszont átköltözhetnek a most épülő otthonokba.