A 4-es metró szerződéseiről és az Elios Zrt. közbeszerzéseiről készült OLAF-jelentések kezelése közötti különbség jól illusztrálja, hogy a kormányt nem a korrupció érdekli, hanem hogy politikailag haszna vagy kára származik-e a konkrét ügyből.
Az elmúlt egy évben két olyan eset is volt, amikor az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) szabálytalanságokat tárt fel az uniós források magyarországi felhasználásával kapcsolatban. Az Orbán-kormány viszont nagyon különböző módon kezelte ezeket, hiszen az egyikből politikai tőkét tudott kovácsolni magának, míg a másik könnyen a körmére is éghet.
Kezdjük az elsővel. Tavaly január közepén Csepreghy Nándor, Miniszterelnökséget vezető miniszterhelyettes sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az OLAF szabálytalanságokat tárt fel a 4-es metró építésével kapcsolatban. Csepreghy már ekkor az ügyet „minden idők legnagyobb korrupciós botrányának" nevezte. Ezt a megfogalmazást a kormány és fideszes politikusok azóta is előszeretettel használják, ha szóba kerül a téma. Ha tudni akarja, mi ez az egész, itt egy percben összefoglaltuk:
A 4-es metró ügyében a kormány magához ragadta a kezdeményezést, és ahelyett, hogy kiszivárogtatták volna a sajtónak a jelentés tartalmát, maguk közölték azt a nyilvánossággal. Három nappal később Lázár János élő adásban jelentette be, hogy feljelentést tesznek az OLAF megállapításai miatt.
A kormányszóvivő is aktivizálódott, Kovács Zoltán január 19-én az M1-en, másnap pedig a Kossuth rádióban beszélt a 4-es metró körüli botrányról, amelyben, mint mondta, világos, hogy a szocialista-liberális kormányokat és városvezetést terheli a politikai felelősség.
Néhány nappal később Csepreghy Nándor átadta az OLAF-jelentést a Főpolgármesteri Hivatalnak, majd szintén néhány nappal később a miniszterhelyettes újabb sajtótájékoztatón közölte, hogy a kormány nyilvánosságra hozza az OLAF-jelentést.
A kormány számára fontos, hogy szabályos keretek között az ország nyilvánossága az elsőtől az utolsó betűig megismerhesse a jelentés teljes tartalmát
– érvelt Csepreghy, aki azt is közölte, hogy a kormány brüsszeli képviselete egyeztetett az OLAF-fal, hogyan hozhatják nyilvánosságra a teljes jelentést.
A Miniszterelnökség szabálytalansági eljárást indított. Az ügyben a kormány kommunikációért felelős államtitkára is aktivizálta magát, Tuzson Bence február elején az M1-en, majd másnap a TV2-n is interjút adott a témában.
Volt olyan nap (2017. február 9.), amikor három miniszter is foglalkozott a témával. Lázár János ismét az elmúlt évtizedek legsúlyosabb ügyének nevezte a 4-es metró építését a 77. kormányinfón, míg Varga Mihály és Trócsányi László az OLAF főigazgatójával tárgyalt Brüsszelben, többek között erről a témáról is. Még szintén ezen a napon a kormányszóvivő is adott egy újabb interjút az M1-en a jelentésről.
Amennyire gyorsan kommunikációs offenzívába lendült a kormány a 4-es metróval kapcsolatban, annyira nincs most mondanivalója az Elios Zrt. közbeszerzéseit érintő OLAF-vizsgálatról. A csalás elleni EU-s szervezet szabálytalanságokat tárt fel Orbán Viktor vejének 2011 és 2015 között elnyert közbeszerzései között, és azt javasolták az Európai Bizottságnak, hogy kérjék vissza a projektekre elköltött 12 milliárd forintot.
Az Elios-ügy lényege röviden: Az OLAF 35 darab, 2011 és 2015 közötti közbeszerzést vizsgált, és nemcsak szabálytalanságokra, hanem összeférhetetlenségre is bukkant. Hamar Endre, az Elios egykori tulajdonosának cége, a Sistrade úgy vett részt egyes pályázatok előkészítésében az önkormányzatok részéről, hogy Hamar közben az Eliosban is tulajdonos volt. Az Elios az EU-s pénzekből a magyar települések közvilágítását modernizálta. A Tiborcz körüli ügyről bővebben itt olvashat.
Szembetűnő, mennyire máshogy kezeli a kormány a két ügyet. Míg a 4-es metró szerződéseiről szóló jelentésről gyorsan tartottak egy sajtótájékoztatót, Tiborcz korábbi cégének szabálytalan közbeszerzéseiről egy külföldi lapból (Wall Street Journal) értesülhetett a hazai közvélemény. Pedig a Miniszterelnökségnek (mint uniós források felhasználásáért felelős szervezet) ebben az esetben is meg kellett kapnia az OLAF-jelentést, de most valamiért mégsem érezték szükségét, hogy szót kérjenek a témában.
Míg a kormány honlapjára a 4-es metróról az ügy kipattanása óta tucatjával kerültek fel anyagok, addig az Elios ügyéről csak egy szöveg érhető el, az is 2015-ből: „Magyarország továbbra sem kapott hivatalos értesítést az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalától (OLAF) az Elios Zrt.-vel kapcsolatban indított állítólagos vizsgálatról” – közölte a Miniszterelnökség.
Miután a WSJ megírta, hogy az OLAF szabálytalanságokat tárt fel Orbán vejének közbeszerzései körül, a kormányszóvivő kiadott egy rövid közleményt, anélkül, hogy megemlítette volna Orbánt, Tiborczot vagy akár az Elios Zrt.-t: „Magyarországon 2004 óta van lehetőség a közvilágítás fejlesztésére uniós forrásból. Az OLAF vizsgálata a Bajnai kormány idején elindított, és később is folytatott közvilágítási program pályázati felhívásait érinti. Ezeket a magyar hatóságok az OLAF felvetéseit is figyelembe véve, 2015–16-ban egyszer már vizsgálták. Most az OLAF újabb vizsgálatot kér. Ahogy a korábbi, úgy a mostani vizsgálatot is támogatjuk. Az a helyes, ha a magyar hatóságok az OLAF minden felvetését kivizsgálják. A pályázati konstrukciót hasznosnak tartjuk, mert több vidéki településen is lehetővé tette a közvilágítás korszerűsítését.”
Ez volt minden, amit a magyar kormány mondani szándékozott az ügyben. Nincs szó arról, hogy miniszterek egymás szavába vágva tartanának sajtótájékoztatókat, nyilatkoznának a köz- és a Fidesz-médiának, és várhatóan a jelentést sem fogják nyilvánosságra hozni, mert a kormánynak most nem fontos, hogy „az ország nyilvánossága az elsőtől az utolsó betűig” megismerhesse azt, pedig egy ugyanolyan OLAF-jelentésről van szó, mint a 4-es metró esetében.
Cikkünk megjelenése előtt megkerestük a Miniszterelnökséget, hogy nyilvánosságra hozzák-e a mostani OLAF-jelentést. Amint válaszolnak, közöljük.