Egyszerre küzdenek túlszabályozottsággal és alulfinanszírozottsággal a családi napközik helyén létrejött családi bölcsődék. Úgy érzik, hiába nyújtanak rugalmasabb és személyre szabottabb ellátást, mint a rendes bölcsődék, az állam mégsem támogatja őket kellően, sőt, felesleges előírásokkal csak tovább nehezíti a helyzetüket. Az Abcúg
Nagy lendülettel vágott bele a napközbeni gyermekellátás átalakításának a kormány 2015-ben: egy törvénytervezet alapjaiban szabta át az addig jól működő családi napközik rendszerét. Az intézkedéscsomag első lépéseként 2017 január elsejével megszűntették azt a lehetőséget, hogy a szülők három évnél idősebb gyereküket két évig még az állami óvoda helyett úgynevezett családi napközibe járassák.
Korábban, a maximum 7 fős csoportokkal működő családi napközik az egészen pici, 20 hetes gyerekektől kezdve egészen az 5 évesekig biztosítottak napközbeni ellátást. A túlnyomórészt civil szervezetek és vállalkozások által fenntartott családi napközik azért is voltak népszerűek a családok körében, mert az állami óvodákhoz képest – ahol a tapasztalatok szerint nem ritkák a 30 fős csoportok – családias körülmények között, kisebb látszámmal működtek, vagyis személyre szabottabb ellátást tudtak nyújtani a gyerekeknek. Volt, ahol különböző fejlesztő foglalkozásokat vagy nyelvoktatást is kínáltak. Másrészt rugalmasabb szolgáltatást nyújtottak, mint az állami intézmények; arra is volt lehetőség, hogy a szülők csak bizonyos napokon vigyék a napközibe gyereküket.
A KSH staisztikái szerint a változás több mint 2000 gyereket érinthetett – a családi napközikbe járatott gyerekek 30-40 százalékát. Korábban azért hagyták meg ezt lehetőséget a családoknak, mert egyes településeken a férőhelyhiány miatt a gyerekek nem fértek be az állami óvodába vagy rosszabb esetben eleve nem is volt óvoda.
Sokan akkor attól féltek, hogy a három évnél idősebb gyerekek után járó állami normatíva elvesztésével tönkremennek. Elsősorban azok aggódtak, akik nonprofit alapon, alacsonyabb térítési díjakkal működtek. Mára kiderült, hogy az 1100 családi napközi közül kb. 150-200 esett áldozatul a kormány intézkedésének.
Nem ez volt az első szigorítás ezen a területen. A családi napközik eredetileg iskolásokat is fogadhattak, egészen 14 éves korig: délutáni foglalkozásokat tartottak nekik, leckeírást, korrepetálást például. Ezt a korosztályt azután zárták ki a családi napközikből, hogy néhány éve bevezették a 16 óráig tartó kötelező iskolai benttartózkodást.
A 2015-ben bejelentett intézkedés lehetőséget adott a családi napköziknek, hogy családi bölcsődeként működjenek tovább, immár csak és kizárólag 3 évnél fiatalabb gyerekekkel: körülbelül 850-900 szolgáltató választotta ezt a lehetőséget. Beszéltünk olyan vidéki napközissel, akinek nem okozott gondot az átállás, mert a családi napközi mellett óvodát is üzemeltetett, tehát “házon belül” maradtak a túlkorosnak számító gyerekek.
Látszólag tehát a bölcsődévé alakult családi napközik zöme háborítatlanul vészelte át az átalakítást. Az Abcúg által megkérdezett családi bölcsődék vezetői mégis úgy érzik: az állam továbbra is azon van, hogy kiszorítsa ezeket az alternatív ellátási formákat a területről.
Egy Szegedhez közeli városban korábban több családi napközi is működött, mostanra egyetlen maradt talpon, családi bölcsődeként. (A családi bölcsődék pontos helyét és vezetőik nevét kérésükre nem jelöltük meg.)
“Mi is küzdünk”
– mondta Gabriella, a bölcsőde vezetője, aki szíve szerint már bezárt volna, de még köti egy korábban elnyert pályázati előírás, ami minimum 5 év üzemeltetést tett kötelezővé a támogatás fejében.
Az egyik problémát az jelenti, hogy egyre több óvoda indít mini csoportokat, ahová már a 2-2,5 éves gyerekeket is felveszik. Emiatt kevesebben jelentkeznek hozzá, a családi bölcsődébe: korábban telt házzal mentek, most alig tudják feltölteni a csoportokat, így az amúgyis szűkös állami normatíva még szűkösebbé vált. Nemrégiben is azzal szembesült, hogy több olyan gyereket is végül az óvodába irattak be, akiket eredetileg hozzá hoztak volna a szülők.
Nem könnyű versenyre kelni az állami bölcsődékkel, illetve óvodákkal, hiszen azok – papíron legalábbis – ingyenesek, szemben a családi bölcsődével, ahol térítési díj is van. A kormány által előszeretettel hangoztatott óvodai és bölcsődei férőhelyfejlesztés csak tovább szűkíthette a családi bölcsődék mozgásterét: az említett Szeged közeli városban 2009-ben nyílt az első óvoda, de már épül a második. Várhatóan tovább növeli majd a versenyhelyzetet, hogy 2018 végéig minden önkormányzatnak bölcsődét kell biztosítania, ha legalább 5 gyerek igényli ezt, vagy 40-nél több 2 éven aluli gyerek él a településen. A jelenlegi szabályozás csak a 10 ezer főnél nagyobb településeket kötelezi erre.
Ebben a helyzetben az lenne a megoldás, ha díjat emelne a családi bölcsőde, de a szülők fizetőképességét látva, nem meri ezt meglépni Gabriella. Régebben nagy segítség volt, hogy iskolások is jártak a napközijébe, így ki tudna bekkelni a nehezebb időszakokat. Nem csak ő küzdhet ezzel a problémával, mondta a családi bölcsőde vezetője. Erre utal az is szerinte, hogy az utóbbi időben rengeteg eladó bölcsődei játékot és bútort hirdetnek a Facebookon.
Hasonló tapasztalatokról számolt be egy Szekszárdtól körülbelül 30 kilométerre található városban működő családi bölcsőde fenntartója, Zsófia. Mivel maga is részt vesz a családi bölcsődék ellenőrzésében, így nemcsak helyből, hanem az ország más pontjairól is vannak információi. Volt olyan időszak, amikor hetente kapott híreket arról, hol zárt be egy újabb családi bölcsőde, válaszolta kérdésünkre, miszerint mennyire tekinthetőek általánosnak az imént vázolt problémák.
Nála is teljesen változó, mikor tudja feltölteni a létszámot.
“Jól kell kevernünk a kártyákat”
– tette hozzá a nehéz helyzetre utalva. Pedig két év alatt majdnem 100 ezer forinttal emelkedett az éves állami normatíva összege (2016-ban ez 268 ezer forint, tavaly 346 ezer forint volt, idén 360 ezer forintra emelkedett) , de még így sem elég arra, hogy kényelmesen meg tudják oldani a bölcsőde működtetését, mondja Zsófia.
Ez mindössze arra elég, mondta, hogy kifizesse a járulékokat, de a béreket, a rezsit, a bérleti díjat már nem tudja ebből kihozni – ezeket a költségeket már a térítési díjből (egész hónapra 28 ezer forint, plusz az étkeztetés) kell kigazdálkodnia. “Az elmúlt hónapokban a túlélésre játszottam. Ha ki tudtam fizetni az alkalmazottak bérét, már boldog voltam.” Szerinte főleg az övéhez hasonló kisvárosokban működő családi bölcsődék lehetnek nehéz helyzetben, mert Budapesthez vagy a vidéki nagyvárosokhoz képest kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy a csökkenő gyereklátszám mellett térítési díjat emeljenek, így pótolva kieső bevételt.
Megkerestünk budapesti családi bölcsődéket is. Abban ők is egyetértettek, hogy az állami finanszírozás kevés, főleg annak fényében, hogy az átalakítás következtében szigorúbb előírásoknak kell megfelelniük, és ez plusz költségekkel jár. Egy harmadik kerületi bölcsis úgy fogalmazott, hogy az állami normatíva “nevetséges összeg”, még arra sem elég, hogy egy dolgozója bérét fedezze. Még inkább így van ez, mióta a gondozók szakképesítéssel rendelkező dolgozónak számítanak, ennek megfelelően a bérüket is 40-50 ezerrel forinttal meg kellett emelnie. Mint mondta, érthetetlen, miért nem támogatja az állam jobban a családi bölcsődéket, miközben az állami intézményekkel összehasonlítva ők hatékonyabban működnek.
Vidéki társaikkal szemben ők képesek lennének árat emelni, mert komoly igény van erre a típusú ellátási formára, és meg is tudják fizetni a szülők, mondták a megkérdezettek: találtunk egy zuglói családi bölcsődét, amelyik állami normatíva nélkül, pusztán a 45-75 ezer forintos szülői befizetésekből tartja fenn magát. A tapasztalat az, hogy bár vannak olyan kerületek, ahol még mindig a férőhelyhiány okoz gondot, az a jellemzőbb, hogy rugalmasság és a kislétszám miatt választják a családi bölcsődéket. Az egyik kispesti családi bölcsőde vezetője mesélte, hogy még meg sem született a baba, de a szülők már bejelentkeztek hozzá.
Nemcsak financiális kihívásokkal kell megküzdniük a családi bölcsődéknek. Az elmúlt években sokat változtak a területet érintő jogszabályok is, amihez nem volt könnyű alkalmazkodni, mondta egy családi bölcsődékre szakosodott mentor. Egy fővárosi bölcsis példaként említette, hogy év elejétől mindkét szülőtől munkáltatói igazolást kell kérniük, korábban nem volt szükség erre. Más nehezítésként élte meg azt is, hogy az új előírások növelték az egy gyerekre jutó négyzetméterek számát, így nehezebb lett megfelelő lakást találni a családi bölcsődéknek.
Másrészt a névváltással a családi bölcsődék a bölcsődei szolgáltatásokat nyújtók közé sorolódtak, ami azzal járt, hogy egy törvényben meghatározott, egységes alaprogramot kellett alkalmazniuk. A mentor szerint ez azzal járt, hogy sokkal kötöttebbé vált a korábban pont a szabadabb működése miatt kedvelt ellátási forma, illetve veszített családias jellegéből, ami a másik nagy erőssége volt anno a családi napköziknek. “Lehetnek átrendeződések” – válaszolta, mikor arról kérdeztük, a nehézségek miatt elképzelhető-e esetleg egy bezárási hullám.