A bomba készítését, a merénylet elkövetését beismerő vallomását visszavonta P. László a tárgyalás első napján. Az eredeti vallomás bírósági ismertetésekor kiderült: állítása szerint a fiatal férfi – akit gyerekkorában Uruguayba vitt ki az apja az anyja elől – az apja által szervezett megfigyeléstől akart megszabadulni a merénylettel.
Megkezdődött a Teréz körúti robbantással vádolt P. László pere a Fővárosi Törvényszéken szerda reggel. A 2016. szeptember 24-i, budapesti merényletben két rendőr járőr súlyosan, egy járókelő könnyebben megsérült.
A tavaly decemberi vádemelés alapján a vádlott minősített emberölési kísérletért és terrorcselekmény előkészítéséért áll bíróság elé.
A második vádpont nem magából a Teréz körúti merényletből következett, hanem egy el nem küldött levélből. A Zala megyei otthonában a merénylet után négy héttel elfogott férfi számítógépén ugyanis találtak egy levelet, amelyben a vádlott egymillió eurót követelt a Belügyminisztériumtól azzal, hogy ha ez nem történik meg, akkor újabb robbantások várhatók.
Az első tárgyalási napon a bíróság meghallgatta, a vádiratot és a 2016 október vége óta előzetes letartóztatásban lévő P. Lászlót, akinek előzetes letartóztatásban tartását decemberben meghosszabbították.
„Nem szeretném” – mondta most P. László a bíró kérdésére, hogy készülhet-e róla felvétel a tárgyaláson.
A vádirat ismertetésekor az ügyész elmondta: P. László Gergely már 2015 végén elhatározta, hogy robbanószereket készít, ehhez elsajátította az ismereteket, és beszerezte a műtrágyát, cukrot, mérleget, „kávédarálót és a robbanóanyag összeállításához szükséges eszközöket", például rádiófrekvenciás távirányítót, és járt egy műszerész OKJ-s tanfolyamra is.
Többször robbantott is a lakatlan erdőben. Arról elfogása után a távolabb lakó szomszédok is beszéltek, hogy hallottak korábban robbanásokat, de nem tudták, honnan jött, a hatóságokhoz nem érkezett róla bejelentés.
Végül 4,5-9,5 kilogram, cukrot és ammónium-nitrátot is tartalmazó, emberélet kioltására alkalmas robbanószert készített – tudatta az ügyész, akinek elmondása szerint P. László már 2016 nyarán azt tervezte, hogy fegyveres egyenruhások ellen követ el merényletet, hogy fegyverüket megszerezve további bűncselekményeket követhessen el.
Több helyszínt felkeresett, végül Budapesten kinézte magának a körutat, hogy ott rendőrök ellen vesse be a bombát rejtő zsákot, amelyben 45-100 milliméteres szögeket is elhelyezett.
„Tanulmányozta a rendőrök útvonalát, kigondolta a menekülési útvonalat" – mondta az ügyész. A nyomozati anyag szerint kétszer el is helyezte a zsákot, de végül nem talált alkalmas időpontot a merényletre – nem járt arra fegyveres rendőr –, így nem robbantott.
Szeptember 24-én este tíz órakor jött el az alkalom, amikor egy rendőrnő és férfi járőrtársa volt a kinézett célpont az Oktogon felől a Blaha felé tartó útjukon. „Terve az volt, hogy miután meghaltak, elveszi fegyverüket" – mondta az ügyész.
Az életveszélyes sérüléseket szenvedett áldozatok azonban nem haltak meg, így P. László őket átlépve elment a helyszínről, fegyvereket nem vett magához. Útközben átöltözött, majd a Haller utca – Mester utca sarkán lévő autójához ment.
Elfogása előtt, még október elején írt egy levelet, amelyben a Belügyminisztériumtól egymillió eurót követelt, és részletesen leírta a Teréz körúti bomba összetételét és elkészítésének módját. Végül csak a bombára vonatkozó részt el is küldte a BM nyilvános emailcímére azzal, hogy követelésének további részleteit később közli. Erre – tehát az eredeti, el nem küldött, de számítógépén lefoglalt levele alapján az egymillió eurós követelés közlésére – elfogása miatt már nem került sor.
A súlyos gyerekkort megélt P. László hanyagul támaszkodott az emelvényre a bíró előtt, egy bombázóval díszített dzsekiben. „Hát, Budapesten" – válaszolta arra a kérdésre, hogy hol született. A további adatok egyeztetése sem ment túl gördülékenyen. Végül a vádlott közölte,
nem kíván vallomást tenni, sőt, korábban tett vallomását is visszavonja.
A bíró ezután felolvasta a kihallgatás során tett vallomását. Ebben elismerte, hogy ő készítette és tette ki a bombát.
A bíró által felolvasott vallomás alapján kiderült, hogy a kóros elmeállapotban a bűncselelmény elkövetésekor nem szenvedő P. László és édesapja kapcsolata súlyosan terhelt. A vádlott és nővére gyerekkorában súlyos családi dráma elszenvedője volt: a szülők rossz kapcsolata azzal végződött, hogy az apa Uruguayban rejtőzött el az anya elől. A két gyerek itt élt az apával és élettársával.
„Édesapám és a rendőrség is figyelemmel kísérte a mozgásomat. Uruguayban is, így volt, de főleg hazaköltözésünk után" – mondta vallomásában P. László. „Még Uruguayban volt, hogy édesapámmal elindultunk kerékpározni, de végül nem oda mentünk, ahová terveztük, hanem egy telefonfülkéhez, és azt kezdtük figyelni. Nekünk otthon nem volt telefonunk" – mesélte az írásos vallomás szerint P. László, aki szerint később is apja küldte rá azokat, akik megfigyelték őt, és ebbe bevonta a rendőrséget is. „Ez a gondolat egyre erősödött bennem." P. szerint barátnője is részese volt a megfigyelésének, de édesapja saját élettársát is megfigyeltette.
A felolvasott vallomás szerint P. László hosszasan beszélt szüleivel kapcsolatos viszonyáról. Egy ponton addig jutott, hogy ők valószínűleg nem is az igazi szülei. Ezek az állítólagos szülők megszervezték összeveszésüket, hogy állítólagos apja erre hivatkozva kivigye őt Dél-Amerikába. (Ez meg is történt, az anya tudta nélkül a fiú és testvére valóban Uruguayban élt éveken át, a Csellengők című műsorban is a keresett személyek között voltak.)
P. szerint a terv az volt, hogy viselkedéséről tanulmányt írjanak állítólagos szülei. A megfigyelés érzete régóta erősödött P. Lászlóban, egy ponton arra jutott, hogy
az apja által, rendőröket bevonva végzett megfigyelésének merénylettel kellene véget vetni, és ehhez fegyvert is kell szerezni.
„Pécsen járva is volt, hogy valaki leült mellém a padra, és erőszakosan kunyerált, vagy sétáltam, hátrafordultam, és valakivel találkozott a tekintetem" – mesélte P.
„Kifejezetten az volt a célom, hogy csak a rendőrök sérüljenek meg– mondta írásos vallomásában P. László, aki többször is járt a Teréz körúton. – Tudtam, hogy merre mennek, ezért, amikor észre vettem, hogy a Nyugatitól elindulnak, kerülőúton mentem, és a Teréz körút 2–4.-nél letettem a bombát."
A nyomozás során 63 tanút hallgattak meg, 22 szakértőt vontak be, 18 ezer oldalnyi nyomozati anyag született. Az eddigiek alapján P. Lászlót nem tekintik kóros elmeállapotúnak, és nem volt az a merénylet elkövetésekor sem.
El akartam venni a fegyverüket, de a férfi nyöszörgött, és nem láttam a rendőrökön sérüléseket sem.
P. László szerint a felvételeken ugyan ő látszik, de a robbantásról látható képek manipuláltak. „Mindenütt van kamera, minden sarkon, de ez egész felvétel manipuláltnak tűnik, amelyiken a robbanás látszik. Nagyobb tömeg volt a helyszínen. Én vagyok látható a felvételen, de valami nem stimmel" – mondta még kihallgatásán P.
„Bűntársam nem volt, de rám kényszerítették ezt, de nem tudom elmondani, hogy hogyan."
P. szerint a rendőrség is benne volt abban, hogy külföldre került. A hatóság bevonását megkönnyíthette az is, hogy apai nagyapja rendőr volt – állította P., aki a kihallgatás egy pontján azt kérdezte:
Az állítólagos apám és az állítólagos anyám DNS-e megegyezik az én és a húgom DNS-ével? Anyámtól nem vettek mintát?
A fiú a kihallgatáson azt mondta, az ő hibája mindaz, ami történt, de alakulhatott volna másképp is,
szerinte megakadályozhatták volna őt azok, akik megfigyelték.
A bíróságon megjelent P. László édesapja és egy magánnyomozást folytató civil nő – aki a bíróságon tiltakozott az őt is megmutató vágóképekért, majd a szünetben nyilatkozott a kamerák előtt.
Fóris Eszter szerint nagyon furcsa, hogy a robbantás utáni másodpercekben azonnal ott termett két civil ruhás rendőr, két autóval, amelyeken azonnal bevitték a helyszínről a tanúkat. „Sajnos a nyomozásom elején hirtelen öt hónapra lebetegedtem, 2017 februárjáig az ágyból sem tudtam kikelni a súlyos hasmenés miatt. A betegségemet nem sikerült azonosítani" – mesélte a nő, aki szerint életszerűtlen, hogy ha a fiú elkövette a merényletet, akkor utána hazamegy édesapjához, akitől állítólag tart. Külföldre is mehetett volna, több nyelven beszél – vetette fel.
A védő a kihallgatáson szintén felvetette, hogy az elküldött levél szerzősége kétséges, mert ott a szerző a „szeg" szót használta a bomba részletes leírásánál, míg szóban P. László „szöget" említett.
Az édesapa szerint fia akár tudatmódosítók alatt is adhatta vallomását. „Február 14-én, kedden beszéltünk telefonon, furcsán viselkedett" – mondta a férf az Indexnek a per rövid szünetében. Szerinte László akkor beszélt először arról is, hogy talán ő nem is a valódi apja. „Addig ilyet sosem mondott. Aztán másnap, legnagyobb meglepetésünkre vallomást tett." Az apa ezután azonnal fia toxikológiai vizsgálatát kezdeményezte, háromszori próbálkozása azonban eredménytelen maradt, utoljára írásban is elutasította kérését az ügyészség.
„2017 áprilisában nézhettem bele az iratokba, van sejtésem arról, mi állhat a dolog mögött, de arról nem szeretnék beszélni" – mondta az apa, aki szerint titkosszolgálat lehet a dologban, hogy hazai vagy külföldi, azt nem tudja, de politikát sejt az ügy valódi hátterében. „Csőbe húztak egy gyereket, aki a légynek sem ártott."
Elmondása szerint az Uruguayban töltött évek nem jelentettek törést gyerekei életében. „Elő lehet adni ilyen csellengős feministán ezt a dolgot, hogy jaj, nem láthatják az anyjukat", de úgy is, hogy ez a gyerekek védelmében történt.
Nem csak az az ismérve egy anyának, hogy megszüli a gyerekeket, mondta az apa, aki azért ment el a gyerekekkel, mert nem helyeselte, hogy a bíróság először az anyának ítélte a gyerekeket – a férfi ezért egy év felfügesztettet kapott. „Előbb kellett volna elvinnem őket" – mondta. Hat évvel később azért tértek haza, mert „a gyerekek már felnőttek, el tudták mondani, hogy mi történt velük", ami után a bíróság az apának ítélte őket.
Az apa szerint nem is a fia látszik a felvételeken, mert az ő fia legalább 15 centivel magasabb.
A szünet után Kalina József bíró folytatta P. László vallomásának felolvasását, amelyekben a fiú továbbra is állítólagos szülőknek nevezi szüleit, „nevelőapának", akiben nem bízik, így nem bízik az általa megbízott ügyvédben, Szikinger Istvánban sem. „Nem szeretnék kirendelt védőt, és semmilyen védőt, mert be vannak tanítva ellenem" – mondta P. az írásos vallomásban, továbbra is nehezményezve, hogy a hatóságok nem végezték el az ő és „állítólagos szülei" DNS-mintáinak összevetését.
„Kiskorom óta valaki lehallgatja a ogndolataimat, ez által irányítják a cselekedeteimet. Ennek mindenki részese... főleg hastájékon fájdalmat is okozni. Valamilyen erő birtokol engem, az is lehet, hogy egy chipet ültettek a fejembe. Ezt az orvosi vizsgálaton nem mondtam el, mert itt szerettem volna elmondani” – mondta P. László, aki az ügyészben láthatóan bízott volna, mert a kihallgatás alatt azt mondta: „ha négyszemközt lennének, sokkal nyíltabban beszélne."
Elmondása szerint állítólagos apjával mindennap beszél, de az továbbra is megfigyelteti. „De immunis leszek a megfigyeléssel szemben, ha megkapom a pénzt."
„ Arra nem vagyok büszke, hogy a bombát használtam, arra vagyok büszke, hogy 23 évig nem követtem el bűncselekményt... Valakik irányítják a cselekedeteimet."
„Szabad szeretnék lenni, szeretném, hogy megszűnjenek a fájdalmak, korlátlan mennyiségű pénzt szeretnék kapni azoktól, akik ezeket az eseményeket irányítják, és szeretnék fájdalommentesen meghalni" – olvasta fel a bíró P. László vallomását, amely szerint a fiatalember folyamatosan nevetgélt. (Mosoly ült arcán a per alatt is, akkor is, amikor a szünet után bilincsben visszakísérték a tárgyalóterembe az őrök.)
„Miért nevetgél?" – kérdezte a kihallgatáskor az ügyész. „Mert most nem fáj semmim."
A tárgyalás első napja végén a védő P. László elmeorvosi vizsgálatát kérte. Felmerült a korábban kért igazságügyi és klinikai toxikológiai vizsálat arra vonatkozóan, hogy P. László kapott-e az eljárás során tudatát módosító anyagot, ezzel kapcsolatban az ügyvéd elmondta: ez ma már nem lenne kimutatható. Az ügyész szerint felesleges is, mert korábban volt klinikai vizsgálat.
P. László viszont ügyvédjének ellenvetve közölte, nem akar elmeorvosi szakértőt, majd megerősítette, hogy vallomást nem kíván tenni, korább szavait visszavonja. „Nem tudnám részletezni azt a sok szenvedést, ami a börtönben ért, röviden kínoztak." A bíró kérdésére azonban P. László többet nem volt hajlandó elmondani.
A bíró elmeorvosi szakértő kirendeléséről döntött, különös tekintettel az autizmus vizsgálatára.
A per február 5-én folytatódik, tanúk meghallgatásával.