2018. február 7-én 18:25-kor, nem sokkal sötétedés után Kecskeméten, a Piaristák terén a helyi közlekedési társaság busza halálra gázolt egy 23 éves nőt. A busz métereken keresztül sodorta maga alatt a testet, A.-nak esélye sem volt a túlélésre. A baleset brutalitására jellemző, hogy tűzoltókat kellett hívni, hogy a buszt megemelve ki tudják emelni a holttestet a jármű alól.

Az első hírek szerint A. nem a kijelölt gyalogátkelőhelyen ment át, erről számolt be a Magyar Távirati Iroda 19.23-kor. 25 perc múlva érkezett a javítás, hogy a lányt valójában a zebrán ütötték el.

Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen borzalmas balesetnél az első hírek azt sugallják, hogy az áldozat lehetett a hibás, miközben egyáltalán nem ez történt? És legfőképpen, hogyan lehetséges, hogy egy busz valakit a zebrán halálra gázol? 

Két nappal később a helyszínen, az ominózus zebrától néhány méterre, több tucat mécses pislákol a kecskeméti forgalomban. A zebra egy 3+1sávos úton megy át, összekötve a belvárost minden mással. Ez azt jelenti, hogy a forgalom ezen a szakaszon különösen erős, az úton nagy hullámokban érkeznek az autók, és amikor valaki éppen átkelne a zebrán, nagy fékezéssel állnak meg a felfestés előtt, ahol nincs közlekedési lámpa.

Mindenki tudja, milyen szörnyű baleset történt szerdán, ennek ellenére ottjártamkor az autók között nem egy olyan akadt, amely úgy száguldott tova, hogy közben párhuzamosan mellette a többiek lefékeztek, hogy átengedjék a gyalogosokat.

De ez nemcsak az én tapasztalatom, csütörtökön a városi tévé is ott forgatott, és a legkevesebb ami elmondható a felvételt megnézve, hogy Kecskeméten káosz van a közlekedésben ezen a szakaszon.

Ez a fajta vezetési attitűd persze nem Kecskemét-specifikus, hiszen az országban szinte mindenhol fittyet hánynak a sofőrök a zebrára, de Kecskeméten mégis úgy érezni, hogy valami más sem stimmel. Végighaladva a körúton közel százméterenként vannak zebrák, de lámpa szinte sehol.

Érzésemben megerősít az egyik városendész, akit délután háromra vezényeltek a zebrához (a másik oldalon is áll egy egyenruhás). Azt mondja, nem állnak meg a kocsik még most sem, sőt, egy busz is áthajtott, miközben volt valaki a zebrán. Ezt jelenteni is fogja, mondja.

A baleset utáni napon amúgy két esemény ért szinte egymásba a baleset helyszínén: délután valaki lepedővel takarta le az aktuális Stop Soros fényreklámot, Közvilágítást, biztonságos közlekedést, MOST feliratot rápingálva – de erről később –, majd a sötédeskor az áldozat barátai, ismerősei gyújtottak mécsest a zebra mögött lévő villanyoszlop tövében.

45 évvel ezelőtt Kecskeméten, Helvécia felé a vasúti átjáróban egy busz hajtott a sínekre, a vonat telibe kapta, és több mint harmincan meghaltak. Erre emlékeztetett egy idősebb férfi, amikor a szerdai gázolásról kérdezem. Szerinte akkor sem láthatott sok mindent a buszvezető, és nem biztos abban, hogy most nem ugyanez történt-e.

Ő egyébként régi volánosnak mondta magát, és azt is mondta, hogy a sofőrök kávézójában az utóbbi két napban nagyon nagy a csend, mintha senki nem akarna a balesetről beszélni.

Innentől a cikkben elkerülhetetlen, hogy műszaki szempontokat soroljak fel, mert nagyon úgy tűnik, hogy a baleset körülményeit nem lehet kizárólag a hibázó buszvezető számlájára írni. 

Egyrészt a zebra a járda egy bokros részénél indul, amit a forgalom felé ráadásul két tábla is takar. Másrészt ez a szakasz egy nagy kanyar után következik, ahol az autósok lelassítanak, hogy aztán gázt adva érkezzenek meg a helyszínünkre. Harmadrészt pedig, és ezt nem tudom máshogy mondani, mert a harmadrész egy irtózatosan megosztó témához vezet.

Orbán vejkó, sziszegte oda indulatosan nekünk egy idősebb férfi a zebrához közeledve, amikor két másik férfival a szerdai balesetről beszélgettünk.

Kecskeméten is az az Elios cserélte a közvilágítást, amely Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak az érdekeltségébe is tartozott. Kecskeméten azóta, akárcsak más városokban, számos gyalogosgázolás történt, amiket azzal hoztak összefüggésbe, hogy az új világítás nem ad olyan erős fényt, mint a régi.

Az idős úr is erre célzott, amikor elment mellettünk, majd még odamond néhány cifrát,  és közben mind a hárman megesküsznek, hogy azóta tompább az esti fény. Ezt muszáj volt megnéznem, ezért ott maradtam estig, de higgyék el, én nem tudom megmondani, hogy az a fény elégséges-e, vagy sem. Az viszont kétségtelen, hogy amíg a normális közlekedésszervezésű országokban a közúti világítást úgy tervezik, hogy a fény a zebrát kapja telibe, itt a mécsesekkel körberakott villanyoszlop csak méterekkel a zebra után áll.

És az is igaz, hogy az utóbbi időben a gyalogosgázolások száma is mintha megszaporodott volna.

Hogy ne menjek messzire, a csütörtöki kecskeméti megemlékezéssel egyidőben, néhány utcával arrébb, szintén a zebrán gázoltak el valakit Kecskeméten. Ő nem halt meg, de súlyos sérülésekkel kórházba került.

Ezeket sorolva úgy érzem, mintha pusztán statisztika és mérnöki kérdés lenne ez az egész, pedig ennél sokkal többről van szó. Nekem a kedvenc újságírói műfajom a riport, szeretem az emberek szemszögéből bemutatni a dolgokat, mégis kívülről tekintve az eseményekre, de ezúttal ez csak nehezen megy. Amikor egy idősebb nő a zebrához érve odament a mécsesekhez, elővette a telefonját, hogy lefotózza, és odamentem, hogy megkérdezzem, ismerte-e az elhunytat, a válaszától egyszeriben a fenébe kívántam az objektivitást és a statisztikákat.

Ő nem ismerte.

„De nekem is van egy lányom. Felfoghatatlan tragédia”, mondta és könnyekben tört ki.

Mert ilyenkor nem tudom, hogy mi van. Nekem is vannak gyerekeim, és egy 23 éves, zenét hallgató lány a zebrán olyan szimbólum, ami mindannyiunké. És nem tudom, mi történik belül azokkal, akik elveszítik őt, ha már az is gyötrelmes, hogy ismeretlenül csak rájuk gondolok.

A rendőrség amúgy elismerte, hogy ők hibáztak az első hír megjelenésénél. A járőr, aki először ért a balesethez, csak a méterekkel a zebra után álló buszról tudott beszámolni, és ők nem közlekedési rendőrök voltak. A rendőrség csak azután tudott pontosítani, hogy kiérkeztek a szakértők. A közlekedési vállalat vezérigazgatójának péntek reggel levélben feltett kérdéseimre csak annyi választ kaptam, hogy a baleset megrendítette őket is, de az ügyben nyomozás zajlik, ezért nem kívánnak nyilatkozatot tenni.