Felmentette a bíróság szerdán annak a kémügynek a két vádlottját, akiket az ügyészség azzal vádolt, hogy az Egyesült Államoknak kémkedtek egy „Birodalom” nevű társaság tagjaiként. Az ítélet nem jogerős.
A „Birodalom” valójában egy baráti társaság, nem pedig egy kémszervezet, a vád tárgyává tett magatartás pedig nem alkalmas kémkedésre – lényegében ezt mondta ki elsőfokú ítéletében a bíróság, az ítélet ellen az ügyészség fellebbezett. A bíróság szerint az ügyészség nem tudta bizonyítani, hogy a kémkedés megtörtént volna, a tanúk sem tudták ezt igazolni.
Az előzményekről:
A rágalmazási ügyből indult, kémüggyé nőtt nyomozásnak egyik furcsasága a számtalanból az volt, hogy volt egy nyomozás Maxin Norbert megölésének ügyében. Maxin egyszerűen nem volt elérhető, telefonját kikapcsolta, de valószínűleg Magyarországon tartózkodott.
Meglepő módon eltűnése miatt a rendőrség gyilkosság ügyében nyomozott, noha sem holttest nem volt, sem bármilyen közvetett jel, amely a halálára utalt volna.
A gyilkossági nyomozásra hivatkozva a nyomozók azonban tanúként hallgattak ki többeket, bár a kihallgatások nagy része nem Maxin hollétéről, esetleges megöléséről szólt – gyanúsítottja sem volt az ügynek – hanem mindarról, amit később az ügyészség a kémügyben használt fel. Buktát is tanúnak idézték be a gyilkosság ügyében, noha, az ügyészségnek volt, aki korábban úgy nyilatkozott, hogy beszélt a közelmúltban Maxinnal.
Emellett folyt 2015 áprilisától egy titkos nyomozás is, amelynek részleteit a védelem nem ismerhette meg, és indítványukat elutasítva a bíró sem kívánt azokba betekinteni.
Maxinék továbbra is szeretnék, ha a dokumentumok megismerhetők lennének, elképzelhető, hogy ezt peres úton kívánják megszerezni.
Ahogy arról korábban már írtunk, a bizarr ügy ezer sebből vérzett:
Maxin stratégiai igazgatója és cégein keresztül közvetve tulajdonosa is volt annak a jelenleg felszámolás alatt álló Polygon Kft.-nek, amely egy időben az IBM egyik legnagyobb magyarországi viszonteladója volt. Ezenkívül volt egy Amerikában bejegyzett vállalkozása, az Arcade Holdings LLC és ennek révén a Magyarországon bejegyzett Arcade Kft. is, aminek ő a tulajdonosa, Bukta az ügyvezetője volt.
Bukta az első Orbán-kormány alatt a Miniszterelnökségen dolgozott, később az Országgyűlés gazdasági bizottságának a tanácsadója lett, 2007-től három éven át volt Maxin cégénél, ezután visszakerült a kormányzatba: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium munkatársa lett, majd 2014 után a Magyar Nemzeti Kereskedőháznál tanácsadó. De korábban dolgozott a Világbanknak is.
Az egyetlen komolyan vehető dokumentum pedig egy olyan, „Bizalmas” jelzéssel ellátott irat, ami a Honvédelmi Minisztériumból származott, és ami a magyar honvédség tízéves stratégiai tervét taglalja. Ez vagy egy ehhez hasonlónak mondott a dokumentum volt rajta azon a bizonyos merevlemezen. Csakhogy kérdés, miért kellett volna ez az amerikaiaknak, hiszen ezt a stratégiai tervet – ha nem is teljes egészében – a NATO minden szövetséges tagállama megkaphatja. A vádirat szerint Buktáék ezt a dokumentumot átadták a budapesti amerikai követség Védelmi Együttműködési Irodájának, az ODC-nek – bár arról semmilyen bizonyítékuk nincs, hogy az átadás megtörtént, mindössze az, hogy a merevlemezre mentett feljegyzésben ez szerepelt.
A nyomozóknak nem sikerült feltárniuk, Bukta hogyan szerezte meg ezt a HM-es dokumentumot. Bukta az eljárás alatt és korábban az Indexnek is tagadta, hogy valaha is a birtokában lett volna ennek az anyagnak és azt állítja, hogy a feljegyzéseket sem ő készítette. Maxin és Bukta is arra utalt, hogy egy koncepciós eljárás áldozatai, szerintük ezért van tele eljárási hibával az egész ügy. Arra viszont ők sem tudtak magyarázatot adni, hogy ha valóban koncepciós eljárás áldozatai, akkor mégis kinek és miért állt volna érdekében őket rács mögé juttatni.
Az ügyészség szerint Maxinék 2010 előtt a szocialsita kormány oroszokhoz való közeledését nézte rossz szemmel – ez ekkor még az ellenzékben lévő, de egyértelműen kormányra készülő Fidesz retorikájával is egybeesett. Az elképzelés szerint ezért adták át az adatokat az amerikaiaknak, beleértve a Szekeres Imre akkori honvédelmi miniszter által 2009-2018-ra vonatkozó tervet, amely helikopterek modernizációját és újak beszerzését is magába foglaltavolna.
Az IMF-nek pedig a központi és a fővárosi költségvetésben rejlő kockázatokról adtak át egy anyagot, jelentősen nehezítve ezzel a 2010-ben megalakult új Fidesz-kormány tárgyalási helyzetét a 2010 júniusában Magyarországra érkező IMF-delegációval szemben.
Ezzel azonban az ügyészség lényegében az említett Svájci Alapot és az IMF-et valamint a NATO-szövetságes Egyesült Államokat vádolta meg azzal, hogy kémkednének Magyarországgal szemben. AZ IMF-et – amelynek Magyarország 1982 óta tagja – kémkedéssel vádolni különösen példa nélküli, ráadásul kényelmetlen is, amennyiben a magyar fél alkalomadtán újra hitelért fordulna hozzá.
A bíró az IMF-et le is választotta a ügyről, ítéletében kijelentve, hogy a Nemzetközi Valutaalap nem is jutott olyan információkhoz, amelyek nem lettek volna szabadon elérhetők – a költségvetés részletei megismerhetők, elemezhetők –, ráadásul az új kormány maga beszélt csődközeli helyzetről és arról, hogy a célhiányok nem tarthatók. Így tehát ha adtak is át valamit Buktáék Irina Ivascsenkónak – ez sem egyértelmű – akkor sem ártottak a magyar államnak, és semmiképp sem nevezhető tettük kémkedésnek.
( Borítókép: Nyilas Gergely / Index)