Nem várhattunk nagy bejelentéseket, ígéreteket a miniszterelnöktől, ez hagyományosan nem az évértékelők terepe. Orbán Viktor most vasárnap a 20. évértékelőjén mégis egy tekintetben okozott meglepetést: többször, visszatérően foglalkozott hazai politikai ellenfeleivel, az eddigieknél részletesebben elemezte az egyes pártok helyzetét, esélyeit.
Ez persze nem bombasztikus hír egy választási kampányban, hiszen 49 napra vagyunk a következő parlamenti választástól. Orbán Viktornak azonban régi – mondhatjuk az eredményei alapján, jól bevált – szokása, hogy a hazai ellenfeleivel látványosan nem foglalkozik a nyilvános beszédeiben. Most pedig nemcsak foglalkozott, de az MSZP nevét ki is ejtette a száján.
Mindjárt megnézzük részletesen, Orbán miket mondott, és milyen következtetést vonhatunk le ezekből. Illetve érdemes azt is megnézni, miről és konkrétan kikről beszélt a kormányfő a bő háromnegyed órás évértékelőjében.
A Fidesznek elég sok munkája volt abban, hogy a magyar emberek fejébe negatív konnotációval vésse be az „elmúltnyolcévet”. A dolog persze a szocialisták két ciklusára, nyolcéves kormányzására utalt.
Orbán Viktor 2010-ben került ismét hatalomra, vagyis nyolc éve kormányoz. Adta tehát magát, hogy összehasonlítsa az ő elmúltnyolcévét a régi elmúltnyolcévvel. A miniszterelnök ezt a magas labdát le is csapta, és kereken kimondta:
Ez a nyolc év jól sikerült, jobban, mint ahogy vártuk.
Orbán név szerint is köszönetet mondott pár politikusnak és állami vezetőnek az elért eredményekért (erről majd később), a sikeres gazdaságtól a kultúráig hosszú volt a felsorolás. Majd a miniszterelnök levonta a következtetést: „Ebből a nyolc évből kihoztuk, amit ki lehetett hozni. A nyolc év vállalható, büszkék is lehetünk, soha rosszabb nyolc évet.”
Orbán a jövőbeni terveivel kapcsolatban nem volt ennyire közlékeny, csak általánosságban beszélt. A lényege természetesen annyi volt: folytatja az eddigi politikáját.
„Az egyszerű dolgokban hiszek: munkában, családban, hazában – a jövőre nézve is csak ezt kínálhatom” – mondta a kormányfő, aki nemes egyszerűséggel magyar modellnek nevezte ezt a politikát. Orbán ez alatt egész pontosan a nemzeti függetlenség kiharcolását értette.
Szerinte véget vetett az energiafüggőségnek, nemsokára Oroszország mellett Lengyelországból és Romániából is jön gáz. Emellett sikerült kiépíteni a nemzeti bankrendszert, és a magyar médiumok több mint fele nemzeti tulajdonban van.
Azonban „a függetlenségünk nem olyan, mint a lekvár, nem áll el a polcon, meg kell védeni, nem szabad az ország sorsát internacionalisták kezére adni”.
Számíthattunk arra, hogy Orbán beszédének jó részét megint Brüsszel támadása és az EU-s migrációs politika ostorozása teszi ki. Így is történt. Sok újdonság nem volt benne, néhány erősebb mondatot emelünk ki:
Persze a sorosozás sem maradt el a beszédből. Orbán Viktor azonban érezhetően eggyel magasabb fokozatba kapcsolt. Először idézte az egyik „Soros-szervezet” meg nem nevezett aktivistáját, aki egykor valami olyasmit mondott, hogy jobb emberanyag érkezik a bevándorlással, mint amilyen a magyar.
Sokáig ezt Orbán nem is értette, de aztán most már érteni véli, miután hallotta az Európa Tanács emberi jogi biztosának egykori szavait. Eszerint a cél a homo sorosensus, a Soros-féle embertípus létrehozása. Ez ellen azonban küzdeni kell, erre szolgál a Stop Soros törvénycsomag.
A gondolatmenetben tehát annyi az újdonság, hogy Orbán már nemcsak Soros Györgyöt démonizálta, hanem a Soros-féle embertípust is. Bár az még várat magára, hogy kifejtse, hogyan is lehet meghatározni ezt az embertípust.
Orbán a beszédében többször emlékeztette arra a hallgatókat, hogy egy választás előtt állunk. Természetesen arra biztatta a közönséget, hogy csak a Fideszre érdemes szavazni, ám ezeket finom és nem olyan finom utalásokba csomagolta.
Elöször például azzal nevettette meg a közönséget, hogy a Fidesz a rendszerváltás óta 16 évet volt ellenzékben és 12 évet kormányon, „nincs még meg az egyensúly, mint láthatják”.
Ám később az ellenzék szidalmazásával érzékeltette, mennyire nincs más választás a Fideszen kívül. Szerinte „az ellenfelek reménytelen helyzetben vannak”, mivel nem támogatták a kvótanépszavazást, az alkotmánymódosítást, „letagadták a kvótát és a Soros-tervet”. Szerinte a reménytelenség gyűlöletet szül, az ellenzékből gyűlölet árad, „alantasságban, álszenteskedésben nem lesz hiány”.
De a választás „nekünk ünnep, ne hagyjuk elrontani, őrizzük meg a derűnket, öniróniánkat” – figyelmeztette Orbán a fideszeseket.
A beszéd egyik figyelemre méltó része volt, hogy Orbán nemcsak általában bírálta az ellenzéket, hanem pártonként végig is ment rajtuk. „Nézem a többi párt állapotát, és nem hiszek a szememnek” – mondta Orbán, aki az MSZP-t név szerint ki is emelte (a többinél nem mondott pártnevet). Nézzük is részletesen, kiről mit mondott:
Orbán úgy összegezte, hogy „Magyarország ennél többet érdemel. Nem csoda, hogy ellenzékváltó hangulat van az országban”.
A kampány beindulásával párhuzamosan sorra lepik majd el fideszes plakátok az országot. Néhány plakáton már szerepel is a jelmondat:
Nekünk Magyarország az első!
Ugyanezt a szlogent írták ki Orbán Viktor elé a pulpitusra, és Orbán külön is kitért erre a mondatra. Azt mondta, a Fidesznek a legfontosabb: „a haza minden előtt”, vagy „amerikanizálva: nekünk Magyarország az első”. Még sokat fogjuk hallani ezt a fideszesektől a következő hetekben.
Orbán pár állami vezetőt név szerint is kiemelt a beszédben. Érdemes összegyűjteni, hogy kinek különösen hálás a miniszterelnök.
Végül említette, hogy Olaszországban Silvio Berlusconi kormányra kerülését várja. „Forza Italia!” – mondta, vagyis a volt olasz miniszterelnököt is beleszőtte beszédébe.
Nem hangzott el sem Lázár János, sem Rogán Antal neve, Szijjártó Pétert is annyiban említette, hogy szép feladat vár rá, hogy az ENSZ migrációs jelentésének szövegét megváltoztassa.
Soros György mellett néhány külföldi politikust is kiemelt negatív kontextusban Orbán. Azokról az egykori európai vezetőkről beszélt, akik bírálták a migrációs politikáját, és már nincsenek hatalmon.
Említette az osztrák Werner Faymannt és Christian Kern volt kancellárt, az olasz Matteo Renzit, a horvát Zoran Milanovićot, illetve a német Martin Schulzot, aki szerinte „minden akart lenni, végül semmi nem lett”. Orbán mosolyogva hozzátette, hogy a „lista nem zárt”.
Az évértékelő nagyon koherensen felépített beszéd volt, amely természetesen illeszkedik a Fidesz politikájába. Ám néhány aktuális ügyet még célzás, utalás szintéjn is került a miniszterelnök. Például:
És végül Orbán Viktor nem árult el semmi konkrét, számonkérhető dolgot arról, hogy pontosan mit csinálna, ha újra kormányra jutna.
Csatlakozzon az Index tematikus Facebook-oldalához, ahol moderált körülmények között beszélgethet a cikkről.