Hetek óta a mai hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választásra figyel az ország, mert az eredmény előjelezhet valamit április 8-cal kapcsolatban. Csak épp az nem világos, hogy mit: cikkünkben ezt próbáljuk meg pontosítani.
Először is nem árt felidézni, hogy
A szavazólapokon tehát a fideszes jelölt mellett két független jelölt neve szerepel. Elemzésünkben Hernádi Gyulával külön nem foglalkozunk, a rá leadott, várhatóan elhanyagolható számú szavazat értelemszerűen a Fidesz ellenében leadottnak számít. Ha tényleg Lázárék állnak mögötte, az arra utal, hogy a választást nem tartják előre lefutottnak.
Ahhoz, hogy az estére várható eredményt a hódmezővásárhelyi politikai preferenciák változásának folyamatában lehessen értelmezni, időben pár évet vissza kell tekerni.
2010: Az önkormányzati választáson a Fidesz polgármester-jelöltje a várost 2002 óta vezető Lázár János volt, akinek 41 százalékos részvétel mellett a választók kétharmada, 66,7 adott bizalmat. A három ellenzéki jelölt (Jobbik: 12,7%; Zöld Baloldal: 12,3%; MSZP: 8,3%) alig rúgott labdába.
2012: A kormányban fontos pozíciót kapó Lázár az összeférhetetlenség miatt lemondott, ezért időközi választást kellett tartani. A részvétel ezúttal sokkal alacsonyabb volt, a választók harmada voksolt csak. A már említett Almási István 52,3 százalékkal nyert, az MSZP jelöltje második lett 22,7 százalékkal, őt a jobbikos (14,1%) és egy független jelölt (11%) követte.
2014: Almási ismét nyert, ls két év alatt a bizalom is megnőtt, mert 36,4 százalékos részvétel mellett a szavazatok 61 százalékát kapta. A Jobbik jelöltjére 17,1, az MSZP-DK-Együtt emberére 15, az Európai Baloldaléra 6,9 százalék szavazott.
Hódmezővásárhely tehát jópár éve túlzás nélkül nevezhető fideszes városnak.
Ebben feltehetően szerepe van annak a pragmatikus szempontnak is, hogy a választók okkal bíznak abban, hogy a Fidesz-kormány alatt egy fideszes polgármester – legyen az maga Lázár János vagy egy általa szentesített utód – garanciát jelent a fejlesztési pénzek zavartalan érkezésére.
Most ismét új polgármestere lesz a városnak. A helyzet leginkább a 2012-esre hasonlít: akkor is időközin kellett dönteni, és új volt a fideszes jelölt is. Aki mellesleg alig 280-nal kapott többet a szavazatok felénél.
A nagy különbség az, hogy a független ellenjelölt most nem csak az ellenzéki, de a nem eltökélt Fidesz-szavazók számára is vállalhatónak tűnik:
mérsékelten konzervatív, ex-fideszes, katolikus, nagycsaládos lokálpatrióta, aki a korrupció és a megfélemlítés emlegetésével igyekszik is meglovagolni a kiábrándultság hullámait.
Hogy ez a szerb határhoz közel, a sokmilliárdos kormányzati migránskampány idején, a városnak beígért 150 milliárdos fejlesztések fényében mire lesz elég, estére kiderül. Bár nincsenek publikus közvélemény-kutatási adatok, de a várható eredményről már most nagyobb kockázat nélkül ki lehet jelenteni pár dolgot. Előbb azonban nézzük meg, miként alakult a városban és környékén a két legutóbbi parlamenti választás eredménye.
Hódmezővásárhelyen 38 ezer körül van a választásra jogosultak száma. A parlamenti választások itteni egyéni választókerülete azonban mindig nagyobb volt a városnál. 2010-ben a választókerület névjegyzékében 46 600, a 2014-ben, a kisebb parlamenthez tartozó megnövelt választókerületben már 81 500 választó neve szerepelt. 2014 előtt a város mellett három falu tartozott ide, a 2013-as reform óta Makó és 15 kisebb település. A Fidesz jelöltje mindkét alkalommal az erőnyerő Lázár János volt.
2010: Lázár 55 százalékkal nyert, a Jobbik jelöltje 25, az MSZP-é 11 százalékot kapott, képben volt még a Zöld Baloldal (3,7 százalék), az MDF (2,8 százalék) és a MIÉP (1,65 százalék) is. A részvétel 67,3 százalékos volt.
2014: Nemcsak a választókerület, de némileg a politikai térkép is átalakult. A részvétel 58,8 százalékra csökkent. Lázár természetesen nyert, de csak a voksok 43,6 százalékával. A Jobbik jelöltje 24,8 százalékot, a baloldalé (MSZP-Együtt-DK-PM-MLP) 19,5-öt, az LMP-é 6,9-et kapott.
1. Hegedűs Zoltán jelentős (legalább 6-8 százalékös) különbséggel nyer.
Lázárék ebben az esetben okkal ünnepelhetnek: a Fidesz emberét még egy tökéletes ellenjelölt – akit az ellenzéki szavazók a jobbszéltől a balszélig lényegében komolyabb fenntartások nélkül támogathattak – sem tudta megszorítani. Ez mindenképp fontos, a fideszes kampányt/sikerpropagandát magasabb fokozatba kapcsoló fejlemény lenne. A hódmezővásárhelyi eleve nem tartozik az ellenzék számára áprilisban nyerhetőnek tűnő egyéni választókerületek közé, de egy ilyen eredmény demoralizálóan hatna az ellenzéki szavazókra, és az együttműködés különböző formáit latolgató ellenzéki pártokra is.
2. Márki-Zay Péter megszorítja Hegedűst, a különbség kicsi, de a Fidesz megőrzi a polgármesteri posztot.
Lázárék ebben az esetben is ünnepelni fognak (még ha kevesebb pezsgő is fogy majd), mert Makón és a választókerület kistelepülésein a Fidesz verhetetlennek tűnik. Az áprilisi egyéni képviselőválasztás az ellenzéki megosztottság (több pártjelölt, kisebb átszavazási hajlandóság) miatt továbbra is lefutott ügynek fog tűnni.
3. Márki-Zay kis különbséggel nyer.
Ez nagyot fog szólni, országszerte felvillanyozhatja az ellenzéki szavazókat, és kényelmetlenül érintené Lázárt, aki maga alatt vágná a fát, ha továbbra is burkolt célzásokat tenne a csap elzárására, a beígért támogatások elvonására (Hegedűs Zoltán választási szlogenje: "A fejlődés nem állhat meg!"). Ezzel együtt Lázárnak április miatt még mindig nem igazán lenne oka aggódni: a választókerületben a Fidesz fölénye a korábbi eredmények ismeretében túl nagy ahhoz, hogy egy vesztes vásárhelyi polgármester-választás azt érdemben befolyásolni tudja.
4. Márki-Zay meggyőző fölénnyel nyer.
Ez a valószínűtlennek tűnő eredmény már nem csak az ellenzéki szavazókat rázná fel, de a pártjaikat is komoly nyomás alá helyezné, hogy fokozzák az egyűttműködést az összes olyan egyéni választókerületben, ahol egy jelöltnek lenne esélye megszorítani a fideszest. Lázár kezdhetne aggódni, de a Fidesz áprilisi győzelme még ettől sem kerülne veszélybe. Az utolsó hetek hangulata viszont alapvetően változna meg.