A Terror Háza múzeumban tartottak - többek között - megemlékezést a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából.

Az állami megemlékezést a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium intézte, a múzeumban pedig úgy alakult ki véletlenül a helyhiány, hogy a beszédekre az Index – és a kint az épület előtti kivetítőt felvevő két stábból ítélve – RTL és a HírTv épp nem fértek be. Ez persze természetes, szűkös a hely odabent.

2001 óta emlékezünk meg hivatalosan is a kommunizmus áldozatainak emlékéről február 25-én. A dátumról: Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok jogellenesen, a képviselői mentelmi jog ellenére letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.

A Terror Házában az intézetet vezető Schmidt Mária és a Fidesz frakcióvezetője, Gulyás Gergely mondott beszédet. 

Schmidt Mária a kommunizmus milyenségének felfejtésével tanulságos, örök érvényű gondolatokat osztott meg, amelyeket tényleg őszintén ajánlunk mindenki figyelmébe:

Kiismertük őket, kitanultuk, tehát könnyen felismerjük azokat a gyakorlatokat és módszereket, amelyeket a kommunisták tökélyre fejlesztettek és amelyeknek egyetlen célja volt a totális hatalom megragadása és megtartása, a mindenkori ellenfél megbélyegzése, és kiiktatása révén.

- mondta például a Figyelő tulajdonosa, majd azt is:

Ennek legfontosabb eszközei közé tartozott a nyelv kisajátítása, a szavak jelentésének meglopása, megváltoztatása, a hagyományos identitások tűzzel-vassal történő üldözése, a valóság partvonalra szorítása, ideológiájuk egyeduralmának biztosítása, az ő egyetlen igazságuk szajkózása.

Schmidt Mária arra is felhívta a figyelmet, hogy:

Ne csak emlékezzünk, de tanuljunk is belőle. Ismerjük a kommunizmus természetét, mert tudnunk kell, hogy mit jelentett és mit jelent nekünk magyaroknak és az egész világnak, még ma is. (...) Hazugsággyáraikkal és propagandistáikkal azt állították, hogy az a mérhetetlen szenvedés az a felfoghatatlan gonoszság amit ránk szabadítottak az ára annak, hogy majd egy közös jóban, a tökéletes jövőben részesülhetünk.

A főigazgató ejtett néhány szót az "úgynevezett" fejlett Nyugatról is:

Mi itt Kelet-Európában magunkra maradtunk a kommunizmus emlékezetével. A modern, azaz pusztító hazugságnak mi, itt Európa közepén és keleti felén mindjárt két fajtáját is ismerjük. Az első maga a kommunizmus ígérete volt, mely nemes jövőképpel leplezte le valódi természetét, a másik modern hazugság azonban sajnos nem a múlté, hanem a jelen valósága. A kommunizmus bűnei felett ugyanis nem csak hogy nem született ítélet, mint Nürnbergben a nácizmus felett, de történelmünk eddigi leghosszabb totalitárius diktatúrájához az úgynevezett fejlett Nyugat ma is megengedően, elnézően sőt gyakran némi rokonszenvvel viszonyul.

Schmidt szerint:

Ők nem értették meg, mi a kommunizmus, nem értik tehát a posztkommunizmust sem, nem élték meg úgy, mint mi, ezért nem értenek meg bennünket

Schmidt arról is beszélt, hogy az idő, amit a kommunizmusra vesztegettünk, az mindannyiunknak, minden generációnak hiányzik. Szerinte minél többet foglalkozunk a történelem ezen szakaszával, annál több a megválaszolatlan kérdés, miközben elképesztően pontosan dokumentált időszakról beszélünk.

Minden, ami történt köztudat volt, nincs, és nem is volt semmi titkos benne. Az információk széles körben hozzáférhetőek voltak a tények nyilvánosságot kaptak.

"Csak azok, akik a legszörnyűbb vakságban, az önként vállalt ideológiai vakságban szenvedtek, nem akartak tudomást venni a kommunizmus hideg valóságáról. De mi magyarok nem tartoztunk közéjük. A mi szemünket kinyitotta a 133 napig tartó tanácsköztársaság és mindaz, ami vele járt" - mondta a Terror Háza igazgatója.

Ami 44-45-ben jött, mindennél durvább volt, mondta. „Tavasszal százezer számra hurcolták munkatáborokba zsidó honfitársainkat, nőket és fiatalokat rendeltek ki erődítési munkákra. Fegyvertelen munkásszázadokat irányítottak a határokon túlra. Súlyos veszteségeket szenvedtünk el a frontokon és a hátországban egyaránt. Mire a fagy beállt az angolszászok bombázták a városainkat az oroszok pedig szabad rablást engedélyeztek a katonáiknak (...) 700 ezer honfitársunkat dolgoztatták rabszolgaként a Gulágon, kivégeztek bebörtönöztek mindenkit, aki csak megmukkant".

Schmidt szerint nem volt család, aki ne találkozott volna a terrorral. Aztán 1956 után kicsit megváltozott a helyzet, a kölcsönös félelem jegyében teltek ezek az évtizedek.

A kommunisták féltek a nemzettől, a magyar nemzet a kommunistáktól.

- mondta. Schmidt szerint, hogy ki a vesztes és ki a győztes, az a történelem folyamán folyamatosan változik. "Most úgy áll, hogy mi magyarok szlovákok lengyelek csehek és bolgárok rendelkezünk korszerűbb tudással a világ dolgairól", levontuk a kommunizmusból a tapasztalatokat. Nem felejtettük el a múltunkat és áldozatunkat. Soha nem fogjuk elfelejteni őket, mondta.

Schmidt Mária után a Fidesz frakcióvezetője, Gulyás Gergely arról beszélt, hogy tévedésben élni szabad, hazugságban élni tilos, a kommunisták materializmusa pedig a lényegét tekintve volt hazug. Szerinte a kommunista rendszer "lélek és hit nélküli kiszolgálókat kívánt, akik az emberből és a földi létből csak azt fogadták el, ami fizikailag megfogható volt, ezért félelemből táplálkozó gyűlöletet éreztek, ha valakiről nyilvánvaló volt, hogy tudja, az életben a láthatatlan fontosabb a láthatónál, a szellem az anyagnál, a hit az erőnél, a lelki közelség a fizikai távolságnál, az eleve elrendeltség a hazugságból felépült akadályoknál".