Ha hihetünk a kormányzati kommunikációnak, akkor az EU ellen folytatott harc és a Soros György ellen vívott háború után újabb frontot nyitott Orbán Viktor: a kormány a választási kampány kezdetével szinte egy időben az ENSZ-szel kezdett el hadakozni a migráció miatt, legalábbis ezt igyekszik kommunikálni az emberek felé:

• Január végén Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati kommunikációért felelős államtitkára arról beszélt, hogy Soros György már az ENSZ-be is betette a lábát. 
• Ezt megelőzően Szijjártó Péter lépett, jelezve, hogy az ENSZ által készített migrációs javaslatcsomag a jelenlegi formájában elfogadhatatlan. A miniszter azzal fenyegetőzött, hogy ha a javaslatszöveg tartalma így marad, akkor Magyarország feláll a tárgyalóasztaltól.
• Orbán Viktor is kóstolgatta már az ENSZ-t január végén. 
• Később a Fidesz szóvivője közölte, hogy az ENSZ „migrációs csomagjából” visszaköszönnek a „Soros tervből” már jól ismert javaslatok.
• De nekiment az ENSZ-nek Gulyás Gergely fideszes frakcióvezető is.
• Akárcsak Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki már úgy beszélt erről a témáról, mint amit a kormányülésen a Stop Soros törvénycsomag mellett tárgyalt a kabinet. 
• De az egészet Orbán Viktor koronázta meg, amikor az évértékelő beszédében bírálta az ENSZ-t. 

Ha csak a kormányra figyelünk, akkor úgy tűnik, valami ördögi dolgot forral az ENSZ. Orbán Viktor január végén beszélt arról, hogy az ENSZ-ben „veszélyes dolgok” vannak készülőben, egy világmegállapodás, amiben benne van például, hogy enyhíteni kell az illegális határátlépés büntetését, az NGO-knak kiemelt szerepet kell adni a bevándorlás kezelésében, és minden országnak be kell fogadni migránsokat. Ezek alapján akár úgy is tűnhet, hogy valahol a távolban van egy ENSZ, amelyik ördögi tervet eszelt ki, és arra készül, hogy kibabráljon az államokkal, köztük Magyarországgal. 

De tényleg ez a helyzet? És tényleg annyira harciasan küzd ez ellen a veszélyes valami ellen a magyar kormány, mint amennyire ezt a látszatot kelti? Ennek jártunk utána.

A tagállamok döntöttek arról, hogy kell két csomag

Ahhoz, hogy megértsük, miről is van szó, és miképpen emelt be kampánytémának és egyszerűsített le egy újabb, a választók többsége által kevésbé átlátható témát a kormány, érdemes az elejéről kezdeni.

A történet még 2016. szeptember 19-re nyúlik vissza. Ekkor tartották az ENSZ 71. közgyűlését New Yorkban. Ekkor már Magyarországon állt a kerítés a déli határon, sőt, a nagy 2015-ös migrációs hullámon is túl voltunk. Így nem csoda, hogy a New York-i ENSZ-közgyűlés fő témája a migráció volt.

Fontos, hogy a két külön javaslatcsomagról van szó. Bár a migráció és a menekültkérdés összefügg, de a kettő mégsem ugyanaz, és az ENSZ nem is mossa össze a kettőt, ezért is készített két külön tervezetet. Ennek egyszerű az oka: minden menekült migráns, de nem minden migráns menekült.

A menekült nem önszántából menekül, hanem azért, mert ha nem lép le az adott országból, akkor megölhetik, megkínozhatják. De ez nem ugyanaz, mint amikor valaki önszántából megy el a szülőföldjéről és a nyomor elől menekül, vagy egy jobb élet reményében, de az élete nincsen veszélyben. Ilyen értelemben tehát az is migráns, aki egy jobb munkalehetőség miatt Magyarországról Kanadába vagy Svájcba költözik, és ott akar munkát vállalni, beilleszkedni. Az ENSZ migrációs javaslatcsomaga – ellentétben a menekültes csomaggal – tehát ezekről az emberekről is szól, sőt, leginkább róluk. 

A New York-i közgyűlésen a tagállamok elfogadtak egy nyilatkozatot is. Ez volt a New York-i Nyilatkozat, amit valamennyi ENSZ-tagállam, köztük Magyarország is aláírt.

Bár Magyarországot komoly bírálatok érték az elmúlt években azért, ahogy a menekültekkel bánik, az látható, hogy ez utóbbi kötelezettségét a kormány teljesítette is, bár ezt politikai okokból igyekezett elhallgatni. Jó oka volt arra, hogy „titokban” fogadja be a menekülteket, hiszen a kezdetektől fogva saját politikai céljaira használta fel a migrációs hullámot, ami miatt a menekülteket és az illegális bevándorlókat nagyon is tudatosan egy kalap alá vette, összemosta.

Az, hogy az ENSZ mire készül, azért nem érhette tehát váratlanul az Orbán-kormányt, mert a New York-i ENSZ-közgyűlésen Magyarország is elfogadta, hogy szükség van egy „világmegállapodásra” a migráció és a menekültügy témájában. Azzal, hogy ez a tervezet hogyan készül el és kik vesznek a megalkotásában részt, a kormány is tudta, hiszen egy teljesen átlátható folyamatról van szó. Olyannyira, hogy akit érdekel, az itt meg is nézheti a munkafolyamatotot lépésről lépésre, és láthatja, hogyan, mikor és milyen szereplőkkel zajlanak az egyeztetések.

A lényeg, hogy a tagállamok is az asztalra tehették a maguk javaslatait mindkét témában, így az ENSZ ezeket az észrevételeket (amit a szakzsargonban inputnak neveznek) is beépítette a tervezetbe, aminek február 5-én született meg egy korai, 1.0-s verziója, ami – ahogy a nevében is benne van – még csak egy tervezet, ami formálható, alakítható. 2017. április és november között zajlott a csomag elkészítésének az a fázisa, amikor a tagállamok összeírhatták, mit szeretnének a tervezetbe beépíteni, de természetesen ezzel még nem ért véget az egyeztetés. 

Az ENSZ egy saját honlapot is létrehozott, amin minden információ megtalálható a két javaslatcsomagról. Köztük az a dokumentum is, amit Magyarország írt. Azért érdekes ez a magyarok által írt dokumentum, mert ebben a magyar fél kifejthette, mit is gondol a témában, és mit tart fontosnak.

Ellenben a migrációs javaslatcsomaghoz a magyar kormány elküldte a meglátásait. Ha abból indulunk ki, amit a Fidesz és a kormányzat belföldön kommunikál, akkor ebben a dokumentumokban kellene szerepelnie, hogy mennyire ártalmasak a menekülteket segítő civil szervezetek, sőt, itt kellene figyelmeztetnie a kormánynak az ENSZ-t, hogy Soros György milyen komoly tényező ebben a jelenségben. Csakhogy hoppon marad az, aki bármi effélét vár, a nagy leleplezés ezúttal is elmaradt.  

Abban az anyagban, amit a magyar fél a tervezetbe be akart építeni, nincs véresszájú migránsozás, sorosozás, civil szervezetekre mutogatás. Ehelyett az olvasható ki belőle, hogy Magyarország egyebek mellett azt szeretné, ha a migránsokat nem bátorítanák arra, hogy hagyják el a lakhelyüket, és a kormány szeretne nemzeti hatáskörben tartani bizonyos témákat, beleértve például a biztonsági, határvédelmi kérdést. Ezenkívül nem szeretnék, ha egy újonnan felállított nemzetközi intézmény szabályozná ezeket az ügyeket. De például a dokumentum rögzíti: a magyar kormány az EU-val közös álláspontot képvisel abban is, hogy a visszaküldött emberekkel emberségesen, a nemzetközi jog szabályait betartva bánnának.

Annak sincs nyoma a magyarok által írt dokumentumban, amit Lázár János mondott az egyik kormányinfón. Lázár arról beszélt, hogy míg az ENSZ szerint a migrációt nem lehet megállítani, a magyar kormány szerint megállítható. A magyar álláspontból az olvasható ki, hogy miközben az ENSZ vitaanyagában a migrációt "menedzselnék", a magyar kormánynak ez a kifejezés nem tetszik, ők inkább megelőzni, fékezni, visszaszorítani szeretnék azt. De azt ők sem állították az ENSZ-nek, hogy meg is tudnák állítani.

De nemcsak nem sorosozott a kormány az ENSZ-ben, hanem a civileket sem tartotta akkora bajnak, mint amennyire belföldön csuklóztatja őket. Az Oroszország által fűzött megjegyzésekben találtunk olyan javaslatot, miszerint a nem kormányzati szervezetek, tehát az NGO-k szerepét csökkentenék, a magyar fél által írt dokumentumban erről egy szó nincsen. 

Még a migrációval összefüggő biztonsági kérdéseket sem a magyar javaslatban, hanem a lengyelben találtuk meg. És érdekes módon nem a magyar fél, hanem a lengyelek javasolták azt is, hogy szerepeljen a szövegben: a migránsok tartsák tiszteletben a fogadó ország kultúráját és értékeit. Noha korábban erre egy komplett kampányt épített a Fidesz. 

A Magyarország által küldött észrevételből derül ki az is, hogy a kormány nem azt szerette volna, hogy a dokumentumban ne szerepeljen a migrációból eredő esetleges pozitív gazdasági-társadalmi hatás, mindössze annyit kért, hogy ne kizárólag a pozitív hatások legyenek hangsúlyozva, mert az úgy szerintük túl egyoldalú és nem kiegyensúlyozott. A kormány szerint kiegyensúlyozottabb lenne a pozitív hatást mint „lehetséges hozzájárulást” említeni. 

Magyarország azt is szerette volna, hogy a tervezetben világosan különböztessék meg az illegális és a legális migránsokat. Azt is javasolta a kormány, hogy a bilaterális együttműködéseket erősítsék, mert hiába vannak nemzetközi egyezmények, kétoldalú megállapodások híján vissza sem tudják küldeni azokat a migránsokat, akiket vissza kellene. Csakhogy ez sem forradalmi álláspont, az EU is szorgalmazza ezt, ráadásul az ENSZ éppen azért akar „világmegállapodást”, hogy az együttműködés hatékonyabb legyen. 

Ha pedig figyelmesen elolvassuk az elkészült tervezetet, akkor nem igazán derül ki belőle, hogy pontosan mi is a baja a magyar kormánynak. Egy szóval nem említi a paktumtervezet, hogy a migrációra buzdítani kellene az embereket. Sőt, leszögezi, hogy törekedni kell arra, mindenki a saját országában boldogulhasson. A paktumtervezet elismeri, hogy a tagállamok szuverén joga a saját migrációs politikájában dönteni. Arra sem találtunk utalást, ami előírná bármelyik tagállamnak azt, hogy az akaratán kívül fogadjon be migránsokat. Az Orbán-kormány azon bírálata pedig, miszerint a világszervezet nem tesz különbséget a migránsok között, azért értelmezhetetlen, mivel ez a paktumtervezet a migrációról szól, amiben minden migráns, így a menekült és a „gazdasági bevándorló" is benne van, a menekültekre viszont egy külön tervezet készült el. 

A Fidesz egyik ellenvetése, hogy az ENSZ migrációs csomagjának egyik alapvetése szerint a bevándorlás és annak elősegítése kedvezően járul hozzá a gazdasági növekedéshez és jóléthez, a migráció pedig mindenki számára hasznos, ha tervezett módon zajlik. Csakhogy a dokumentum nem említi, hogy a migrációnak csak pozitív hatása van, mindössze azt, hogy a migrációnak van pozitív hatása a gazdaságra és a társadalomra. 

Találtunk egy tavaly májusban született dokumentumot, amelyben Magyarország már jelezte, annak eldöntése, hogy a migráció jó-e vagy rossz egy adott ország gazdaságára vagy társadalmára, hadd döntse el az adott állam – figyelembe véve saját földrajzi és munkaerőpiaci helyzetét. Ez viszont teljesen egybecseng azzal, ami a paktumtervezetben van, hiszen az is nemzeti hatáskörbe sorolja az adott ország migrációs politikáját. Ami viszont érdekes a magyar fél által írt utóbbi dokumentumban, hogy ebben kifejtik a migráció okát is. De Soros Györgyöt ebben sem említik egy szóval sem. Helyette a konfliktusokat, a súlyos gazdasági helyzetet, a környezeti változásokat, a vízhiányt és ilyesmiket emlegetnek, mondván: a migrációs krízis ezeknek a jelenségeknek a tünete. 

Ha csak a tényekből indulunk ki, akkor nehezen lehet értelmezni a kormánynak azt az állítását, hogy az ENSZ-be már Soros György is betette a lábát. Mégis megpróbáltuk kideríteni, mire is utalhattak ezzel, azt feltételezve, hogy ezúttal is a civilekre, az NGO-kra céloz a kormány.

Tény, hogy a javaslatcsomagokhoz nem csak tagállamok, de különféle nem kormányzati szervezetek is hozzátették a maguk észrevételeit. Ezek az ügyben érintettek, vagy ahogy az ENSZ-es szakzsargon nevezi őket, stakeholderek. Nem titok, hogy melyek ezek a szervezetek, a javaslatcsomagok tervezetét bemutató hivatalos oldalon ugyanis nemcsak a nevük, de a javaslataik is elérhetőek nyilvánosan éppúgy, mint ahogy a magyar kormányé. Vettük a fáradságot és végignéztük, milyen civil szervezetekről van szó. A legtöbbjük nagyon komoly múlttal rendelkező szervezet, amelyeknek az égvilágon semmi közük nincs Soroshoz. Van köztük, amelyek a világ legnevesebb egyetemein alakultak, és olyan is, amit Ausztria vagy éppen Svájc alapított.

Így tehát nem világos, mire alapozza a kormány az újabb sorosozást. Politikai magyarázat persze van erre is: miután Rupert Coleville, az ENSZ emberi jogi főbiztosának szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a Stop Soros törvénycsomag indokolatlanul korlátozza az egyesülési szabadságot, és aggasztó folytatása a magyar kormány támadásának az emberi jogok és a civil szféra ellen, a kormány azt tette, amit minden kritika hallatán tesz: lesorosozta a bírálót, sőt az egész nemzetközi szervezetet. 

A kormányzat szerint a javaslatcsomagból visszaköszön a „Soros-terv". Ezért megkérdeztük Magyarország Állandó ENSZ Képviseletét, hogy magyarázzák el, a világszervezet migrációs javaslatcsomagjának melyek azok a pontjai, amelyekben fellelhető a „Soros-terv", de nem válaszoltak.  

Kamu, hogy bármit is Magyarországra kényszerítenének

A magyar kormány azt kommunikálja, hogy az ENSZ valami olyasmit akar ezzel a paktummal a világra kényszeríteni, ami sértené az ország szuvereniását. Ez így azért nem igaz, mert ha 2018-ban el is fogadnák a megállapodást, az nem lenne kötelező erejű a tagországokra nézve, csak akkor, ha egy állam beépíti azt a saját jogrendjébe. Ráadásul a tervezet semmi olyat nem követel meg a tagállamoktól, amely sértené a szuverenitásukat. 

Ahogy arra Nick Micinski migrációkutató a Huffington Postban felhívta a figyelmet, az egész megállapodásnak semmi köze a szuverenitáshoz.

A kormányzat korábban már azt is belebegtette, hogy ha nem tudja érvényre juttatni az akaratát, akkor feláll a tárgyalóasztaltól. Ez tűnhetne bátor lépésnek, mégsem az. És nem csak azért, mert az egyik szuperhatalom nevében Donald Trump már megtette ezt. Hanem azért is, mert egy ilyen akciónak sem lenne különösebb tétje:  bármelyik tagállam, aki kiszáll, bármikor visszaülhet az asztalhoz, akár az utolsó pillanatban is. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországnak amúgy is csak akkor kellene kötelezettséget vállalnia az ENSZ-es paktummal kapcsolatban, ha azt beemelné a magyar jogrendbe. De egyelőre erre senki nem kötelezné senki az Orbán-kormányt, és ahogy Lázár János fogalmazott, a tárgyalóasztalnál maradnak. 

Annyiban persze nem tét nélküli ez a kakaskodás, hogy láthatóan az Orbán-kormánynak kényelmetlen, hogy bizonyos nemzetközi szervezetek rossz néven veszik és szóvá is teszik, ha jogsértéseket követnek el vagy akarnak elkövetni. Erre jó példa, hogy milyen éles kritikákat kaptak a Stop Soros törvénycsomag miatt.  

Az viszont kétségtelen, hogy hozhat belpolitikai hasznot a Fidesznek ez a látványkonfrontáció, a harcias retorika. Ez nem lenne példa nélküli, az Orbán-kormány ügyesen használja a keménynek tűnő külpolitikáját arra, hogy megnyerje azokat a szavazókat, akik az ilyen lépések láttán elhiszik, a kabinet tényleg képes lenne megállítani nemcsak a migrációt, de talán a Föld forgását is.