Elkezdődött az év egyik legizgalmasabb pere: egy bíró beperelte a bírók kinevezéséről döntő Országos Bírósági Hivatal vezetőjét. A Fidesz által központosított igazságszolgáltatási rendszerben sok probléma felmerült már, de talán a legnagyobb az OBH vezetőjének (a fideszes Szájer József feleségének), Handó Tündének a túlhatalma. Az őt ért kritikák többek között arról szólnak, hogy önhatalmúlag, érdemi indok nélkül utasítja el a neki nem tetsző bírók kinevezését, ezzel párhuzamosan pedig nem feltétlenül szakmai alapon nevez ki másokat. Egy ilyen ügyben kell most a bíróságnak döntenie, az első tárgyalási napon jártunk, ahol Handóék, úgy tűnt, az időhúzásra játszottak.
A Fidesz-kormány még 2011-ben alakította ki az új igazságügyi rendszert, amit ugyanarra a szisztémára húztak fel, mint mindent, amihez hozzányúltak: a centralizációra. A központosítás miatt a bíróságok működésében is csökkent az autonómia és függetlenség. A bíróságok igazgatási csúcsszerve az OBH lett, amelynek élére 2012-ben Handó Tünde, Szájer József fideszes EP-képviselő felesége került.
Miután Handónak majdhogynem korlátlan hatalmat biztosítottak, a rendszert keményen bírálta az Európa Tanács konzultációs testülete, a Velencei Bizottság is. A kormánypártok végül kénytelenek voltak Handó hatáskörét szűkíteni, illetve az OBH-t ellenőrző Országos Bírói Tanács (OBT) ellenőrzési jogosítványát szélesíteni.
A központosítástól (igazgatási reformtól) vártak közül – például, hogy a bíróságok leterheltsége csökken, a befejezetlen ügyek csökkennek – nem sok minden valósult meg, a központosítás pedig csak fokozta a feszültséget a függetlenséghez, a hatalmi ágak szétválasztásához és az autonómiához szokott bíróságoknál. Törvényszéken dolgozók szerint az ügyekből nem lett kevesebb, bíróból nem lett több, a tárgyi és személyi feltételek nem igazán javultak, miközben a felsőbb vezetésnek meg kellett felelni. Utóbbi néha olyan Kádár-kori jelenetekhez vezetett, hogy egy új iroda avatására érkező politikusok elől eldugták, letakarták az ügyiratokat, hogy ne tűnjenek túlterheltnek. Bírók szerint kritikát megfogalmazni nem lehet, ha valakinek lenne is ötlete egy-egy probléma megoldására, arra nem kíváncsiak.
A másik probléma a központosítással a bírói kar fölé helyezett igazgatási csúcsszervvel, illetve annak vezetőjével, Handó Tündével és döntéseivel kapcsolatos. Szepesházi Péter, a Budai Központi Kerületi Bíróság bírája a 444.hu-nak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy "Handó Tünde nagyon tehetséges ember, bíró, vezető, de az a centralizáció és önkény, amit megvalósított, minden erényét, és kezdeti eredményét lerombolta". Szerinte problémás, hogy ilyen nagy számban nyilvánít eredménytelennek vezetői pályázatokat, ráadásul sokszor olyanoknál, akik korábban kifejezetten alkalmasak voltak a feladatra.
Szepesházi szerint "ha a vezető egy önkényesen kiválasztott személy lesz, aki pedig motivált volt, azt félreállítják, akkor csorbul a szakmaiság (...) ha nem a pályázaton dől el, hogy kiből lesz vezető, hanem olyan kerül pozícióba, aki nem pályázott, akit Handó Tünde nevezett ki egy évre, akkor csorbul az állampolgár érdeke, mert nem biztos, hogy a legszakmaibb ítéletet kapja". Ahogy az is gond, hogy egy ilyen kinevezettnél nagyobb az esélye, hogy ő maga is ilyen módon fog döntéseket hozni, illetve, hogy nagyobb lesz a megfelelési kényszere a kinevezője felé.
És el is jutottunk a konkrét perhez: a bíróság előtt kell védekeznie az Országos Bírósági Hivatal elnökének, miután egy bíró beperelte, azt állítva, hogy visszaél a hatalmával, és csak az lehet bíró, akit ő akar. Handót az a Vasvári Csaba perelte be, akit nyáron Handó címzetes törvényszéki bírói címmel tüntetett ki. Vasvári a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája, több nagy ügyet vitt már. A per a Budapest környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon zajlik.
Vasvári azután ment neki Handónak, hogy bár két pályázaton is rendre első helyen végzett, mégsem ő lett a befutó a Fővárosi Ítélőtábla egyik bírói posztjára kiírt pályázaton. Ugyanakkor még egy rendes elutasításra sem méltatták, azokat a pályázatokat pedig, amin Vasvári elindult, Handó utólag rendre eredménytelennek nyilvánította. Azzal érvelt az OBH elnöke, hogy végül indokolatlanná vált az állás betöltése. Csakhogy ez az érvelés ott bukott meg, hogy Vasvári pályázataival egy időben újabb pályázatokat írt ki.
Az első tárgyalási napon Handó és Vasvári helyett csak a jogi képviselők jelentek meg. Vasvári által három alperest is megjelölt: elsőrendű a Fővárosi Ítélőtábla, másodrendű az OBH elnöke, a harmadrendű a Fővárosi Törvényszék. Mindhármuk védelmét az OBH, egy bíró és egy hivatali tisztviselő látta el. A bíró bármikor dönthet úgy, hogy a három alperes közül valamelyik kiesik. Vasvári jogi képviselője elmondta, hogy munkaügyi pereknél elsősorban a foglalkoztató szervezetet szokták perelni és nem a határozatot hozó személyt, de itt egyértelmű, hogy az OBH elnöke a testületi állásfoglalásokkal szemben maga döntött a kinevezésekről, illetve azok elutasításáról.
A tárgyalás elején kiderült, hogy Vasváriék keresete módosult. Handó két, Vasvárit győztesnek kihozó pályázatot is megsemmisített, ezek közül az egyik helyet időközben valaki más már be is töltötte. Vasváriék korábban azt kérték a bíróságtól, hogy semmisítse meg ezeket a határozatokat, és küldje vissza Handóhoz, hogy hozzon új döntést róluk. Most arra kérték a bíróságot, hogy ne is küldje vissza, hanem maga az ügy precedens-jellege miatt a bíróság mondja ki, hogy a másik bíró kinevezéséről szóló határozat is jogellenes volt. Vasvári áthelyezését értelemszerűen csak a jelenleg is nyitott álláshelyre kérik.
A módosításra hivatkozva viszont Handó ügyvédjei időt kértek a bíróságtól, hogy a módosítás fényében alakíthassák ki álláspontjukat. A bíró hiába próbálta meg többször valamilyen nyilatkozatra bírni őket, csak azt ismételték, hogy időt kérnek. A következő tárgyalás március végén lesz. Az alperesek képviselői továbbra is ragaszkodtak a per megszüntetéséhez, ezt a bíró azonban elutasította.
Vasváriék fenntartják, hogy Handó visszaélésszerűen utasít el kinevezéseket, és nem indokolja döntései valós tényalapját, csak a jogszabályt idézi, ami jogszerűtlen, mert az indoklás így nem hozható okozati összefüggésbe a döntéssel. A Handóék védői utólag egyébként nem bővíthetik az indokolást.
Vasváriék azt is kérték, hogy a bíró csatoltassa az alperessel a két pályázattal kapcsolatos döntéseit, a kapcsolódó dokumentumokat, a bírói tanács felterjesztési sorrendjét – ezen állt ugye első helyen Vasvári –, hogy a felperes állításai kellően dokumentáltak legyenek.
A bíró próbálta nyilatkoztatni Handó ügyvédjeit, hogy vitatják-e felperes állításait, például, hogy Vasvári volt első helyen volt a felterjesztési sorrendben, illetve hogy az OBT-től nem érkezett kérés arra, hogy ne ő kapja a kinevezést. Handó ügyvédjei erről sem a per előtt, sem ma nem akartak nyilatkozni.
Az ügy pikantériája, hogy mielőtt váratlanul az OBH elnökévé választotta a parlament, Handó maga is munkaügyi bíró volt. A bíróság, amelyik az ügyet tárgyalja, igazgatási szempontból értelemszerűen Handó alá tartozik, így a tárgyalás menete annak is a tesztje, hogy egy ilyen ügyben mennyire tud függetlenül működni.
(Borítókép: Nagy Szabolcs/Index)