Roma lányoknál nem ritka, hogy már 11-12 évesen befogják otthon a szüleik: vigyáznak a testvéreikre, főznek, takarítanak rájuk. Ez sokszor a tanulás rovására megy, a házimunka mellett nem fér bele, hogy iskolába is eljárjanak. A pótanyaságból az jelenti a kiutat, ha elhagyják a szülői házat és saját családot alapítanak. Az Abcúg cikke.
“Most hosszabbítottak meg egy évre az önkormányzatnál közmunkán, muszáj elvállalnom, és mellette nem tudom megoldani, hogy ki hozza-vigye a kislányt az oviba” – magyarázta gyöngyöspatai otthonában Móni, a 15 éves Ramóna édesanyja. A faluban működő Napsukár Tanoda önkéntesei a lánynak is felajánlották a lehetőséget, hogy Budapesten tanulhasson, de szülei nem engedték el otthonról. Ramóna két barátnője, Mimi és Laura szeptember óta a fővárosban élnek, ami hatalmas kitörési lehetőséget jelent a cigánytelepen nevelkedett lányoknak; nemcsak életkörülményeik jobbak, rendezettebbek, de összehasonlíthatatlanul több esélyük van arra, hogy az általános iskola befejezése után tovább tanuljanak és valóra váltsák álmaikat. (A Mimiről és Lauráról szóló cikkünket itt olvashatja)
Mindez nem adatott meg Ramónának, pedig Mimiékhez hasonlóan rendszeresen járt a foglalkozásokra és jók voltak a jegyei is. A szülők első hallásra érthetetlen és szigorú döntésének oka bizonyos tekintetben igen prózai: Ramónára otthon volt szükség, hogy besegítsen a házimunkába és a gyereknevelésbe. Persze a féltés is közrejátszott a döntésben, mert ahogy Móni fogalmazott, “ilyen korban már mindenben benne vannak”, de nem ez volt legfőbb szempont. Ramóna nemcsak kishúgát gardírozza; ha úgy adódik, takarít, mosogat, és van, hogy főz is. “Ő a két kezem, nekem is jó, ha a nagy munka után kicsit össze van pakolva.” Azzal sem oldódott meg a helyzet, hogy Ramóna nővére nemrég hazaköltözött (szétmentek a férjével, mert a férfi megcsalta), mert neki meg saját, másfél éves gyerekéről kell gondoskodnia, és van, hogy rá is Ramóna vigyáz.
Annak ellenére döntöttek Ramóna maradása mellett, hogy nincsenek megelégedve a gyöngyöspatai iskolával. A lány szegregált osztályba jár, és nem kap olyan oktatást, mint a magyarok, állította Móni. Pesten nem azt tanulta volna, mint itt, vetette közbe Ramóna nővére, aki ugyanebbe az iskolába járt, ahol szerinte épphogy írni-olvasni megtanították.
A most hetedikes Ramóna persze szeretett volna Mimiékkel menni, csalódott volt, amikor kiderült, hogy nem lesz semmi az egészből, mesélte, miközben kávét főzött nekünk, a vendégeknek. Édesanyja állította: nekik sem volt könnyű nemet mondaniuk a budapesti lehetőségre, mert “hátha vinné valamire, de ez így jött össze.” Szerinte ettől függetlenül kizárólag Ramónán múlik, mi lesz vele miután kijárta az általános iskolát, akar-e továbbmenni. Hát még szép – vágta rá a lány rögtön. Tervei is vannak, pék szeretne lenni, a nővére is annak tanult, míg ki nem rúgták az iskolából.
Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy a végső szót az édesapa mondta ki, aki pont akkor érkezett haza a munkából, amikor már indulni készültünk. Amikor elmondtuk neki, miért jöttünk, hamar nyilvánvalóvá tette, mi az álláspontja. Szó sem lehet Budapestről, nem megy a lány sehova! – jelentette ki határozottan. Már eldöntötte, hogy a lány Gyöngyöspatán marad, bármi is lesz. Majd elmegy magántanulónak, otthon lehet tanulni, mondja. Tudja, hogy akkor nehezebb dolga lenne a lánynak, de szerinte fontosabb, hogy otthon legyen és segítsen édesanyjának és testvérének. Ki fogja a gyereket óvodába vinni, ha hívnak és mennünk kell dolgozni? Én egymás után hét napot vagyok oda, pihenni se tudok! – magyarázta a fekete portól piszkos kezeit és lyukas bakancsát mutogatva. Mögötte Ramóna csödben, lehajtott fejjel hallgatta apja szavait.
Szabó János gyermekjóléti szakember, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Egyesülete (MACSGYOE) alelnöke az Abcúg kérdésére elmondta:
maga jelenség, hogy gyerekek a családi körülmények miatt kénytelenek házimunkát végezni és kisebb testvéreiket gondozni, elsősorban a szegénységgel függ össze, és nem a származással.
Hasonló élethelyzeteket találhatunk nem roma családoknál is, csak kisebb arányban, mert a romák felülreprezentáltak a szegények között, tette hozzá a szakember.
Ugyanakkor az már a kulturális különbségekből fakad, hogy a romáknál jó eséllyel a lány lesz az, aki besegít az otthoni teendőkben. Nem biztos viszont, hogy egy magyar szegény családnál ez így alakul, mondta Szabó János. Ennek az az oka, hogy a romáknál még mindig élesen elválik a nemek szerinti munkamegosztás. Arra nézve nincsenek pontos adatok, hogy hány családot érinthet ez a probléma. Beszédes azonban, hogy az Oktatási Hivatal 2014-es jelentése szerint a magántanulói státust igénylők majdnem 30 százaléka családi körülményekre hivatkozva kért felmentést.
Nemcsak a Gyöngyöspatán találkoztunk olyan tizenéves lányokkal, akiknek sorsát nagyban az határozta meg, hogy Ramónához hasonlóan már gyerekként komoly részt vállaltak a gyereknevelésben és a házimunkában. Hasonló tapasztalatokról számolt be Tasnádi Zsófia, a pécsi Élmény-Tár Tanoda vezetője is. Több olyan, 12-13 éves roma lányt ismernek, akik otthoni feladataik miatt maradoznak ki a tanodai foglalkozásokból. Ez olyan erős visszatartó erő, hogy sokszor még a kifejezetten nekik szervezett programokra sem mennek el, például azért, mert a kistestvérre kellett vigyázniuk. Ugyanez a helyzet az iskolábajárással is, mondta Tasnádi Zsófia.
A probléma a tanodába járó lányok harmadát érinti, ami szerinte elég magas aránynak számít. Sok múlik azon, hogy milyen kapcsolatot sikerül kiépíteniük a szülőkkel – ha egyáltalán nincs együttműködés, vagy gyengébb, akkor nagyobb eséllyel maradnak ki a tanulásból a gyerekek. Az is rengeteteget számít, hogy maguk a szülők miben nőttek fel, tette hozzá a pécsi tanoda vezetője.
Monor Tabánnak nevezett szegregált településrészén részén több olyan, most már családanyának számító nővel is beszélgettünk, akik emiatt már egészen fiatalon kimaradtak az iskolából, és végül még az általános iskolát sem fejezték be. Klári 12 éves volt, amikor meghalt az édesanyja, attól kezdve neki kellett gondját viselnie testvéreinek, főzni, mosni rájuk. Összesen hatan voltak testvérek, a kegkisebb gyerek alig múlt két éves akkor. A most négygyermekes anyát nem érte felkészületlenül ez a helyzet; mint elmondta, már egészen kicsi kora óta részt vett a házmunkában, és az évek alatt megtanulta, mit hogyan kell intézni otthon, így szinte magától értetődő volt, hogy ő vegye át édesanyja szerepét.
Ugyanakkor Klári számára ez nemcsak azt jelentette, hogy reggeltől estig ő vitte egyedül a háztartást, hanem azt is, hogy sosem tudta befejezeni az általános iskolát; lehetetlen volt, hogy anyai teendői mellett iskolába is járjon. Viszont fáradozásainak köszönhetően testvérei egytől egyig kijárták az iskolát. Klári egészen addig töltötte be ezt a szerepet, míg 18 évesen meg nem házasodott és saját gyerekei nem lettek.
Nagyon hasonlóan alakult Heni élete, aki szintán a monori telepen él. Akárcsak Klárinak, neki is körülbelül 11-12 éves korától kezdve kellett egyre nagyobb szerepet vállalni a gyereknevelésben és a házimunkában. Szülei mindketten dolgoztak; édesanyja alkalmi munkákat vállalt, napszámos volt, ahogy Hajni fogalmazott, apja pedig kőművesek mellett dolgozott, és csak hétvégére ment haza, ezért is alakult úgy, hogy Hajni volt a pótanyuka a családban. Óvodába vitte a gyerekeket, takarított, főzött, ami nem kevés munkát jelentett, mert összesen tízen voltak testvérek. Nem csoda, hogy az iskolát ő sem tudta befejezni, egyre többet hiányzott, aztán egy idő után már egyáltalán nem járt be.
Hajni majdnem három évig csinálta ezt, mígnem saját bevallása szerint egyszerűen megunta, hogy nem a saját gyerekeit neveli. Tizenötvésen évesen fogta magát és otthagyta a szülői házat: férjhez ment és saját családot alapított. Anyám nem örült neki, éreztette is velem, mesélte kéthónapos fiával a karján. Utólag már bánja, hogy kimaradt az iskolából, ha tehetné, mai fejjel máshogyan csinálná, mondta. Szeretné, ha gyerekeinek nem ilyen élete lenne, inkább tanulnának, szakmát szereznének. Neki annyi könnyebbsége van, hogy férje legalább nincs távol napokra a munka miatt, tette hozzá.
Miután Hajni férjhez ment, otthoni szerepét testvére, a nála egy évvel fiatalabb Mumóka vette át, aki, csak úgy mint nővére, a családalapításba menekült: március végén fogja megszülni első gyermekét.