Grigori Alexsandrov. Ezen a néven mutatkozott be az a férfi, aki 2017. december 19-én megkereste Siewert Andrást, a menekülteket segítő Migration Aid nevű magyarországi civil szervezet vezetőjét. Alexsandrov azt állította magáról, hogy egy Smart InnoTech nevű brit cég vezérigazgatója. Mindenképpen találkozni akart Siewerttel. A Migration Aid vezetőjének azonban gyanús lett a megkeresés, ezért az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz (AH) fordult. Az AH az egyik hazai titkosszolgálat, a feladata egyebek mellett felderíteni a migrációval kapcsolatos nemzetbiztonsági kockázatokat éppúgy, mint elhárítani az idegen titkosszolgálatok magyarországi akcióit. Egy ilyen információt az elhárítás „hivatalból" sem hagyhatott figyelmen kívül.
A birtokunkba került AH-s jegyzőkönyv szerint Siewert 2018. január 3-án tudatta a magyar elhárítással a rejtélyes Alexsandrov megkeresését. A titkosszolgálati jegyzőkönyv szerint Siewert ekkor már tudta és jelezte az AH felé azt is, hogy neki nagyon gyanús ez a történet, a rejtélyes Alexsandrovval pedig valami nagyon nincs rendben, mivel a Smart Innotech valójában egy nem létező cég. Azt viszont ekkor még sem az AH, sem Siewert nem tudhatta, mit is akar a rejtélyes idegen. Siewert azt gyanította, hogy Alexsandrov megkeresése mögött egy külföldi titkosszolgálat beszervezési kísérlete áll, ezért is fordult az AH-hoz.
Úgy tudjuk, az AH figyelmét az sem kerülte el, hogy január 9-én Siewert kiutazott Bécsbe, ahová AlexSandrov találkozóra hívta.
A bécsi találkozóra Siewert többedmagával ment, de a találkozón rajta kívül csak egy tolmács barátja volt jelen. Siewerték felkészülten érkeztek, mert mindenképpen rögzíteni akarták a beszélgetés során elhangzottakat, de úgy, hogy Alexsandrovék ezt ne tudják. Siewerték az autójukkal a bécsi Intercontinental szállodától nagyjából 150 méterre, egy egyenes és jól belátható, alacsony forgalmú útszakaszon parkoltak le. Jóllehet Alexsandrov korábban azt írta neki, hogy a szálloda recepcióján jelezni fogja, hogy találkozója van velük, ezt nem tette meg. Alexsandrov ugyanis valójában nem az Intercontinental hotelben szállt meg, a találkozóra ő és egy kolléganőjeként bemutatott nő néhány perces késéssel érkezett meg taxival. Alexsandrov és a nő választott ki egy asztalt, ahova leültek, a szomszédos asztalnál pedig egy férfi ült. Ő azért lett furcsa Siewertéknek, mert másfél órán keresztül újságot olvasott. Ugyanazt az újságot.
„Tehát nagyjából amit mi csinálunk: mindenféle kezdő vállalkozásokat finanszírozunk, olyan tevékenységeket, amikről úgy hisszük, hogy végül kényelmesek és sikeresek. Nem a haszon a legfontosabb. (...) Az egyik befektetőnk nagyon érzékeny az európai menekültproblémára" – vágott bele Alexsandrov a közepébe, majd célirányosan kérdéseket tett fel Siewertnek. Ami a birtokunkba került hangfelvételből kiderül, a Migration Aid vezetőjének gyanúja nem volt alaptalan:
Alexsandrov szinte azonnal arról kezdett el érdeklődni nála, hogy milyen kormányzati, politikai kapcsolataik vannak.
A titokzatos üzletember rákérdezett Soros Györgyre is, noha a Migration Aid soha semmilyen pénzügyi támogatást nem kapott a milliárdostól vagy a hozzá köthető Nyílt Társadalom Alapítványától.
(Részlet a bécsi találkozón elhangzottakból)
Siewert a tolmács felé (megkérdezte, hogy jól érti-e, amit Alexsandrov kérdezett): Jól értem, hogy lehet-e valamit csinálni a kormánynak az aktuális irányvonala ellen, azzal szemben?
Tolmács: Hát igen.
András: Szerintem ez nem a mi dolgunk, hanem a politikusoké. De a gond az...
Alexsandrov: Nem lehet, hogy a takaró- és sátorosztás helyett demonstrációkat kéne szervezniük?
Siewert: Nem hiszek a demonstrációkban. Ez a téma Magyarországon már lefutott.
Alexsandrov: Miben hisz?
Siewert: Magyarországon nagyon gyenge az ellenzék. És a magyar kormány, illetve a magyar kormánypártok per pillanat nagyon jól kézben tartják a dolgokat.
Alexsandrov: Vannak olyan politikusok, akik segíthetnek önöknek?
Siewert: Nem.
Alexsandrov: Senki?
Siewert: Senki.
(...)
Alexsandrov: Soros milyen kapcsolatban áll önökkel?
Siewert: A szervezetünkkel? Nincs kapcsolatunk Sorossal vagy Soros szervezeteivel, de azt mondják, hogy van.
Alexsandrov: Hogy?
Siewert: Azt mondják, hogy van kapcsolatunk vele.
Alexsandrov: Azt mondják, de valójában nincs. Értem.
„Mondok egy keveset a projektról, és akkor megértik, hogy miért keresünk valamiféle kapcsolatot valakivel, aki elő tudja mozdítani azt" – mondta Alexsandrov. Ezután kifejtette, hogy egy technológiai megoldásukkal adatokat lehet gyűjteni a menekültekről, például ujjlenyomatot, ezzel pedig adatbázist építeni. Alexsandrov utalt arra, hogy mindezt a kormány tudta nélkül is meg lehet csinálni. „Ez a szépsége ennek a terméknek, hogy nincs szükség arra, hogy a kormány adjon személyazonosságot. Emberi lényekről van szó, a személyazonosságod a neved, attól függetlenül, hogy a kormány egyetért-e vagy sem, és még így is lenne valamiféle nyilvántartásban nyoma annak, hogy létezel…." – mondta az „üzletember", mire Siewert azt felelte, hogy egy ilyen „okmányt" hivatalosan nem fogadnának el. Alexsandrov erre úgy reagált, hogy „ha a magyar kormány nem is fogadja el, talán egy másik, például a dán kormány megadja nektek az esélyt, hogy az általatok adott személyazonosság is bizonyított, és hogy az okmányaikat egy civil szervezet adta."
A beszélgetésből egyértelműen kiderül, hogy Alexsandrov valamiféle illegális tevékenység felé nyomta volna a Migration Aidet. KI AKART PROVOKÁLNI OLYAN MONDATOKAT, AMELYEKET Felhasználhat a civilek ellen.
„Ha mi most megegyezünk, és ön használni akarja a termékemet, vállalniuk kell majd a rizikót" – mondta Siewertnek.
Azt azonban az „üzletember" nem tudta, hogy nemcsak ő, de a Migration Aid vezetője is rögzítette a teljes beszélgetést, titokban pedig még fényképet is készített a két idegenről. Siewerték meg akarták tudni, mit akarnak tőlük az idegenek. Ezért amikor Alexsandrovék többször visszatértek az adatbázis kérdésére, akkor Siewerték azt hazudták nekik, hogy van egy Excel-táblázatuk, amire építeni lehet – csakhogy ilyen adatbázisuk valójában nincs.
Egy hónappal később, február 12-én újra találkoztak Bécsben, információnk szerint erről a találkozóról is tudomása volt a magyar elhárításnak.
Ekkor Alexsandrov még nyíltabban beszélt arról, hogy a cégük rendelkezésére áll a technológia, és szeretnék, ha ezt a hardvert Siewerték használnák. Ezt a beszélgetést is rögzítették Siewerték, de akkor még nem tudták, mire megy ki a játék, mit akarnak valójában újdonsült ismerőseik, akik a második találkozó után felszívódtak. A miértre Siewerték csak bő egy hónappal kaptak választ, méghozzá a kormányközeli Magyar Idők című lapból, azon belül is a Fidesz egyik legmegbízhatóbb újságírójának, Bayer Zsoltnak cikkéből. A cikk Pénzügyi érdek a humanizmus mögött címmel jelent meg március 19-én.
Az egyébként publicisztikákat író Bayer ezúttal stílust váltott, és a „tényfeltárás" vizeire evezett. Egy „beépített oknyomozó újságíróra" hivatkozva írt a Siewerttel folytatott beszélgetésről, pontosabban annak egy-egy kiragadott mondataival támadta a Migration Aid vezetőjét. Bayer a cikkében azt állította, hogy Siewerték titkos és illegális adatbázist építenek. A birtokunkba került hangfelvételből viszont a következő derül ki: Alexsandrov megkérdezte Siewerttől, hogy ha csinál valaki egy adatbázist, azt meg kell-e osztania a kormánnyal. Erre válaszolja Siewert, hogy van egy adatvédelmi törvény, ami mindent szabályoz, és aszerint kell eljárni. „Van adatvédelmi törvényünk, ahogy minden európai uniós országban, és az adatvédelmi törvénynek megfelelően lehet csak adatbázisokat építeni. Ennyi" – mondja a hangfelvételen.
Bár valóban elhangzik a beszélgetésben az a mondat Siewertől, amit Bayer kiragadott belőle („Hát hogyha nem kötöd az államnak az orrára, akkor nyilvánvalóan nem fog róla tudni-"), de a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy a Migration Aid vezetője arról beszél, hogy ha az adatvédelmi törvényt betartva épít valaki adatbázist, akkor meg tudja védeni az adatokat, akár az államtól is.
Alexsandrov: Van bármiféle törvény, hogy ha én csinálok egy adatbázist, azt meg kell osztanom a kormánnyal, vagy maradhat bizalmas? Jöhet valaki a kormánytól, hogy figyelj, látni akarom az adatbázisodat, azt lehet?
Siewert: Nem. Van adatvédelmi törvényünk, ahogy minden európai uniós országban, és az adatvédelmi törvénynek megfelelően lehet csak adatbázisokat építeni. Ennyi. Személyi adatokat úgy kell kezelni, az alapvetően azt jelenti, hogy attól, akinek az adatait gyűjtöd, attól engedélyt kell erre kérned. Tehát hogyha ilyen személyi adatok vannak benne, mint fotó meg ilyesmi, akkor alá kell írnia, hogy hozzájárul az adatoknak a kezeléséhez. Ez európai törvény, minden európai országban így van.
Alexsandrov: Igen, de ez bizalmas marad, ha én nem akarom a kormányt is beavatni?
Siewert: Értem.
Alexsandrov: Nem akarok olyat, ami a végén a menekültek ellen fog dolgozni, nem a menekültekért.
Siewert: Oké. Alá kell írnod … minden regisztrálónak alá kell írnia egy beleegyezést, hogy megengedik, hogy kezeljük az adataikat.
Tolmács: Szerintem azt kérdezi, hogy az államtól maradhatnak-e titkosak.
Siewert: Hogy?
Tolmács: Az a kérdés, hogy a kormány nem tudna róla?
Alexsandrov: Igen.
Siewert: Hát hogyha nem kötöd az államnak az orrára, akkor nyilvánvalóan nem fog róla tudni.
Alexsandrov: Tehát hogy ezt meg lehet-e oldani akkor úgy, hogy…
Siewert: Hát ez egy …
Alexsandrov: Ütközik-e törvénybe?
Siewert: … adatbázis-biztonsági kérdés… ez egy informatikai kérdés, nem jogi.
Tolmács: Tehát akkor nincs törvényi akadálya ennek?
Siewert: Minek nincs törvényi akadálya? Annak, hogy adatbázist csinálj, nincs törvényi akadálya önmagában. Semmi nem tiltja, hogy adatbázist csinálj. Ez egy informatikai kérdés, hogy titokban tudd tartani.
Jóllehet Bayer Zsolt azt írta, hogy „beépített oknyomozó újságíró" az informátora, a hozzá került felvételt valójában a magán-hírszerzőcég emberei rögzítették.
Az angolul, de izraeli akcentussal beszélő Alexsandrovnak és kolléganőjének nem ez a valódi neve, és valójában semmi közük nincs az újságíráshoz. Annál több közük van a titkosszolgálati munkához és egy izraeli hátterű privát biztonsági céghez, amely tavaly év végén és az idei év elején egy összehangolt akcióban „dolgozott rá" olyan emberekre, akik civil szervezetekhez köthetők.
A célpontok egyike volt csak Siewert András és a migration Aid.
Tíz nappal azután, hogy Siewert Bécsben találkozott Alexsandrovval, a New Yorkban élő Tracie Ahern e-mailt kapott egy bizonyos Pierre Remyről. Tracie Ahern 2008 és 2016 között Soros György pénzügyi alapja, a Soros Fund Management pénzügyi vezetőjeként dolgozott, de az állítólagos Pierre Remy nem ezért kereste.
Remy a levélben azt állította magáról, hogy a párizsi székhelyű Broad Side Enterprises nevű globális konferenciaszervező cég partnere, egyben külső tanácsadója a brit Platina Tech kriptovalutát bányászó vállalatnak. Nyáron Hongkongban szervez egy konferenciát, és szeretné, ha Ahern előadást tartana ott. Ahern azt válaszolta Remynek, hogy beszéljék ezt meg telefonon, de Remy mindenáron személyes találkozót akart. Ezért végül február 8-án New Yorkban, a Ritz Carlton Hotelben találkoztak.
Csakhogy a találkozón Remy szinte egy szót sem vesztegetett az állítólagos konferenciára, ehelyett Ahern korábbi munkahelyéről, a Soros Fund Managementről faggatta őt. A magán-hírszerzőcég emberei titokban rögzítették a beszélgetést, amelynek összevágott anyagából írt aztán újabb cikket a Magyar Időkben Bayer Zsolt. A felvételen hallatszik, hogy ez is alaposan meg lett vágva: a vágások miatt a háttérben hallható zene gyakran ugrik. A Magyar Idők ezzel a felvétellel akarta bizonyítani, hogy Magyarországon kétezer ember dolgozik azon, hogy Soros akaratát érvényre jutassa. Erre reagált Orbán Viktor húsvétkor úgy, hogy a Kossuth rádióban azt állította: mind a kétezer Soros-zsoldost név szerint nyilvántartja a kormány.
Valójában a Tracie Ahernnel beszélgető Pierre Remy sem létező személy. Párizsban nincsen semmilyen Broad Side Enterprises nevű cég, ahogy Nagy-Britanniában sincs Platina Technology. De hogy hihetőek legyenek ezek a megkeresések, a cégek mögé az exkémekből álló társaság komplett legendát épített fel. A megkeresett embereknek olyan telefonszámokat adtak meg, amelyek akkor még működtek, tehát az akciók idejére ezeket valóban fenntartották, hogy a megkeresett emberek ne fogjanak gyanút. Azzal ugyanakkor nem számoltak, hogy a megkeresettek közül lesz, aki jelenteni fogja mindezt a magyar titkosszolgálatnak, ahogy tette ezt Siewert. Másoknak csak később esett le a tantusz, de úgy tudjuk, nem a Migration Aid volt az egyetlen magyar civil szervezet, amely tájékoztatta az elhárítást, igaz, a másik szervezet ezt információnk szerint csak márciusban tette meg.
Egyébként nem Siewert volt az első, akit a biztonsági cég célba vett, hanem egy ukrán férfi, Jevhen Bisztrickij. A vele folytatott beszélgetésről március 29-én írt cikket Bayer Zsolt, aki ezúttal is azt állította, hogy Bisztrickijt egy beépített újságíró kereste meg. Csakhogy ez nem igaz. Bisztrickijt nem egy újságíró, hanem ugyanannak az izraeli hátterű biztonsági cégnek az embere kereste meg, aki a többi civilt. Bisztrickij 2017 december 14-én kapott e-mailt egy bizonyos Anna Bauertől. Azaz öt nappal azelőtt, hogy Siewertnek írt volna a titokzatos Alexsandrov. Bauer a levelében azt állította, hogy egy madridi cég, a Tauro Capital nevében ír. Neki az volt a legendája, hogy a Tauro Capital egyik ügyfele olyan jótékonysági alapot keres, amely a szabadpiacot és a menekültek kelet-európai integrálását promotálja. Bauer személyesen akart találkozni Bisztrickijvel, erre szintén Bécsben került sor január 15-én.
Ezen a találkozón megjelent az a férfi is, aki később Siewertnek Alexsandrov néven mutatkozott be. Ezúttal azonban más álnevet használt, NOVAK néven mutatkozott be.
És ahogy a többi esetben, a titokzatos idegenek a Bisztrockijval folytatott beszélgetést is rögzítették titokban. Természetesen a Tauro Capital valójában egy nem létező cég, aminek ugyan élt a honlapja az akció ideje alatt, de aztán törölték, ahogy a többit is.
Egy nappal azután, hogy Bisztrickijnek kiküldték a megkeresést, egy Ali Mahmud Alrabi néven bemutatkozó férfi írt e-mailt a Civil Liberties Union for Europe (Európai Szövetség a Szabadságjogokért, CLUE) nevű európai jogvédő szervezetnek. Az e-mailt továbbították Dénes Balázsnak, a CLUE vezetőjének. Mahmud Alrabi azt állította, hogy egy Orion Venture Capital nevű, vélhetően bahreini cég képviseletében jár el. A levelére először nem válaszolt Dénes, majd egy január 5-i levélre már igen. Dénes elfogadta a meghívást és január 22-én találkozott a férfival Amszterdamban. Ezt a beszélgetést is rögzítették titokban.
Másokat is célba vettek a Bayer által „beépített újságírónak" nevezett külföldi titkosszolgálati szakemberek, de máshol nem jártak sikerrel. Idén február 19-én egy bizonyos Maya Weiss küldött e-mailt a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítvány budapesti irodájának. Weiss azt állította magáról, hogy egy berlini cég, a Finwaves munkatársa és a társaság főnöke, a csak „Mr Sarmiento" néven említett férfi akar tárgyalni egy magyar beruházásról. Az alapítvány azonban elutasította a megkeresést, és bár Weiss tovább próbálkozott, a civilekre utazó külföldi biztonsági cég akciója ezúttal kudarcba fulladt. Érdekes ugyanakkor, hogy Alexsandrov nem csak Siewertet, hanem a részben a Nyílt Társadalom Alapítvány által finanszírozott jogvédő szervezetet, a TASZ-t is megkereste ugyanannak a cégnek a nevében, mint amivel a Migration Aidnél is házalt. Úgy tudjuk, hogy a Helsinki Bizottság is kapott hasonló megkeresést.
Az izraeli hátterű magán-titkosszolgálat akcióinak az „eredménye" azonban első körben nem Bayer Zsoltnál landolt, hanem az izraeli Jerusalem Postnál. A lap március 15-én közölt egy cikket arról, hogy Dénes Balázs a magyar kormány ellen lobbizik a németeknél. A cikkhez azt a felvételt használták fel, amit a Dénessel folytatott beszélgetéskor rögzítettek.
Sok célszemélyben ekkor állt össze a kép, hogy a különféle megkeresések és találkozók között összefüggés lehet.
Az Orbán-kabinettel jó kapcsolatot ápoló izraeli kormánypárthoz köthető Jerusalem Post exkluzív címlapsztoriként hozta le a sztorit, ami azért érdekes, mert Izraelben amúgy nem vert nagy hullámokat ez a történet. Nem úgy Magyarországon, ahol a civilellenes kormánypárt egyből felkapta és beemelte a kampányba.
Kerestük a Nyílt Társadalom Alapítványt az ügyben, de nem kívánták kommentálni a történteket. Siewert András, a Migration Aid vezetője pedig megismételte az Indexnek, amit korábban már mondott, és amit igazol az időközben birtokunkba került AH-s dokumentum is: ő időben jelezte a megkeresést és a gyanúját az elhárításnak. Azt is mondta, hogy a teljes hangfelvételt nyilvánosságra fogják hozni, amit ők készítettek.
Ismert módszere a privát titkosszolgálatoknak, de különösen az izraeli hátterű cégnek az, ahogy eljártak. Egy ilyen műveletet általában néhány hónapos előkészület előz meg. Ennek keretében kialakítják az előzetes információgyűjtés menetét, ezután a célszemélyekkel kapcsolatos háttérinformációkat gyűjtik össze. Utóbbira azért van szükségük, hogy minél személyre szabottabb legyen a megkörnyékezés. Ezután dolgozzák ki a művelet pontos részleteit, és ebben a fázisban alakítják ki a kitalált legenda hihetővé tételéhez szükséges infrastrukturális hátteret, például a weblapot, a telefonszámokat.
Az Alexsandrov által képviselt kamucég domainjét 2017 februárjában regisztrálták, tehát az egész művelet még ezelőtt indult. Persze előfordulhat, hogy egy ilyen célokra fenntartott domaint használnak. A művelet nyílt fázisának kezdete mindenesetre 2017. december közepére tehető, ekkor léptek először nyíltan akcióba. A művelet aktív szakasza március 15-én zárult, amikor a Jerusalem Postban megjelent az a cikk, amit már a hangfelvételre alapoztak.
A művelet nyílt részében 3-4 ember vett részt, ők voltak azok, akik a civileket személyesen megkeresték. Ehhez azonban hozzá kell még számítani a műveleti központi koordinátorokat, az infrastruktúráért felelős embereket, azokat, akik az előzetes információgyűjtésért feleltek, valamint a nyelvi szakértőt, aki az előzetes információgyűjtéskor a magyar nyelvű anyagokat fordította. Erre jöttek még a költségek, úgymint az utazás, szállás, költőpénzt. Hasonló jellegű munkát dollárszázezres nagyságrendekben vállalnak jó presztízsű izraeli cégek.
Az ilyen akciókat azért szeretik „idegen" országban lebonyolítani (például Bécsben), mert így minimálisra tudják szorítani a kockázatát annak, hogy a célszemély saját országa illetékes szerveivel, ez esetben az Alkotmányvédelmi Hivatal embereivel „ütközzön". De ebben az esetben a magán-hírszerzőcég célja lehetett, hogy ezzel is egyfajta konspiratív atmoszférát teremtsenek, így játszva el hitelesen a „rendszerellenes", illetve „civilpárti" szerepüket, mint akik „nem mernek" Magyarországon ilyen dolgokról tárgyalni az "üldözött" civilekkel.
Úgy tudjuk, hogy az Alexsandrov néven bemutatkozó férfinak is titkosszolgálati múltja van, de nem hírszerzési, hanem elhárítási vonalon dolgozott. Az egész műveletre jellemző, hogy az izraeliek rutinból akarták megoldani a munkát, és azt hitték, hogy egy átlagos üzleti hírszerzési módszerrel célt érnek. Azzal valószínűleg nem számoltak, hogy lesz olyan célszemély, aki már az első megkereséskor a magyar titkosszolgálathoz fordul segítségért, így legalább két találkozóról értékes információik lehetnek az Alkotmányvédelmi Hivatalnak.
Nem tudni, ki adta a megbízást a külföldi, a Moszadhoz több szálon kötődő külföldi biztonsági cégnek, és ki fizette ki az alsó hangon is sok-sok millió forintos akciók költségét, de tény, hogy a Jerusalem Poston kívül a Magyar Időkben Bayer Zsolt dolgozta fel az anyagot. Az is tisztán látszik, hogy ki próbált politikai hasznot húzni az összeollózott hangfelvételekből. „Hangfelvételek igazolják, hogy nemzetközi hálózatba szerveződött erők akarják eltántorítani Magyarországot a bevándorlást ellenző politikától" – mondta például Kovács Zoltán kormányszóvivő.
Az összehangolt akció "végeredménye" szervesen beépült a kormányzati kommunikációba, azon belül is a Soros György elleni hadjáratba.
Közelebb lehetne kerülni az igazsághoz, ha a parlament nemzetbiztonsági bizottsága egy zárt ülésen nyilatkoztatni tudná a hazai titkosszolgálatok vezetőit, elsősorban az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatóját arról, milyen lépéseket tett a hivatal január 3-a után, és mely külföldi szervezet vagy szervezetek kerültek képbe a Siewert-ügyben. Erre azonban kevés az esély, mivel a Fidesz hetekkel ezelőtt gyakorlatilag ellehetetlenítette a nemzetbiztonsági bizottság munkáját. Pedig ha valamikor, most igazán válaszokat adhatna egy sor kérdésre az, ha a nemzetbiztonsági átvilágításon átesett ellenzéki bizottsági tagok zárt ülésen tehetnék fel kérdéseiket, írásban ugyanis hiába kérdezik az illetékes szervek vezetőit, írásos válaszban minősített információt úgysem kapnának.
Az, ami történt, egyáltalán nem egyedi eset, sőt a világsajtóban több ilyen, esetleg egymással össze is függő sztori került napvilágra az elmúlt hónapokban. A Facebookkal összeköthető Cambridge Analytica-botrány kirobbanása után derült ki például, hogy a CA egy izraeli magáncéggel dolgozott együtt, ez a társaság végezte el nekik a piszkos munkát. A CA egyik felsővezetője, Mark Turnbull egy rejtett kamerás felvételen ismerte el, hogy ismer exkémeket, akik más vállalatoknál dolgoznak, és nagyon diszkréten tevékenykednek: mindenkiről elő tudnak ásni egy kis mocskot, és a megfelelő pillanatban eljuttatják azt a közvéleményhez, vigyázva, hogy a nyilvánosságra került információ ne tűnjön propagandának.
Most alkalmaztunk egy külön szervezetet egy nagyon-nagyon sikeres projekthez egy... egy kelet-európai országban. Senki nem tudta, hogy ott voltak: csak beszivárogtak, elvégezték a munkát, felszívódtak, és nagyon, nagyon jó anyagokat szállítottak. Van rutinunk a dologban
– mondta a cégről.
Hasonló cég okozott galibát Romániában is, de Harvey Weinstein is ilyen céget bérelt fel, hogy elhallgattassa a zaklatásairól szóló történeteket.
Kommentelnéd? Hozzászólhatsz a cikkhez az Index Facebook-oldalán!
Bayer a Magyar Időkben adta közre az alábbi közleményt a cikkre reagálva:
"Az elmúlt hetekben lapunkban közölt, a Soros-hálózat működését bemutató cikksorozat alapjául szolgáló hangfelvételeket pendrive-on kaptam. Mindegyiket őrzöm. A rajtuk lévő hangfelvételek eredetisége nem megkérdőjelezhető.
A hangfelvételeket nem az izraeli vagy más titkosszolgálat, és nem egy bizonyos „black cube” nevű cég juttatta el hozzám. Az informátor védelme miatt természetesen nem mondom el, ki volt az illető.
Leszögezem továbbá, hogy semmilyen titkosszolgálatot, titkosszolgálati hátterű céget nem bíztam meg semmilyen anyaggyűjtéssel, és nem állok semmilyen kapcsolatban ilyen szervezetekkel.
Közlöm továbbá, hogy Siewert Andráson kívül egyetlen érintett sem cáfolta, hogy amit elmond, azt valóban ő mondja, s egyetlen másik érintett sem hivatkozik arra, hogy konspirációs célból tette volna az idézett kijelentéseket.
Ez a lényeg."
Bayer tehát azt állítja, hogy ő nem a "black cube"-tól vagy más egyéb szervezettől kapta a hangfelvételt, de mi a cikkünkben nem állítottuk, hogy kapcsolatban állt volna a céggel vagy bármilyen külföldi szervezettel, vagy tőlük kapott volna bármit is akár közvetlenül, akár közvetetten.
Azt sem állítottuk, hogy nem az eredeti hangfelvétel van nála, azt ugyanis nem tudjuk, milyen felvételek vannak nála. Csak azt írtuk, hogy cikkében a hangfelvételen szereplő, de a szövegkörnyezetükből kiragadott mondatokat idézett. Azt sem állítottuk, hogy ő lett volna a megbízó, ellenkezőleg: azt írtuk, hogy a megbízó ismeretlen. Csak azt állítottuk, hogy a felvételek egészen biztosan eljutottak hozzá valamilyen úton-módon és ő felhasználta azokat a cikkeiben.
(Borítókép: Siewert András mutatja a bécsi szállodában készült képeket - fotó: Szilli Tamás / Index)